Nyaralás 5. napja - Veresegyház

A nyaralásom következő napján Lacival és Karcsival kimentünk a Veresegyházi Medveotthonba.

Vasárnap volt, korán megebédeltünk és irány Veres.

Nem csalódtam. Veresegyház pontosan azt a hatalmas élményt adat, amit vártam vagy reméltem a látogatástól. Bármikor lehet menni, az év minden napján, a belépő sem drága. A macik 1 iszonyatosan hatalmas nagy kifutóban vannak sokan együtt. A kerítéstől szinte karnyújtásnyira kunyerálják a mézet. Szeretné az ember megsimogatni azokat a hatalmas medvebuksikat.

A méz. A mézet megveszi az ember gyereke és a következő módon lehet odaadni nekik: a kifutó kerítése mellett többfelé nagy műanyag edényekbe hatalmas, hosszú nyelű fakanalak vannak letéve. Erre kell a mézet csurgatni és benyújtani a macinak, aki vígan lefetyeli, nyalogatja a mézet a fakanálról. Ha mákunk van, akkor a fakanál az én kezemben marad és nem a kerítés túlsó oldalán landol.

Fakanál a másik oldalon 2 maci között:

Ez a hatalmas kifutó úgy van megépítve, hogy a közepe teljesen olyan, mint a természetes élőhelyük. Nagyra nőtt bozótosba bújhatnak el, fás, bokros terület és mesterséges barlangokat is készítettek nekik.

Néhány farkas együtt él a medvékkel, méghozzá azért, mert ők sérült vagy idős farkasok. A farkasfalkában nem maradnának életben, viszont a medvék nem törődnek velük.

Aztán találkoztunk ormányos medvékkel. Ők elég kicsik:

Az ormányos medvék melletti kifutóban néhány mosómedve aludt furcsa pózban:

Az otthon gondozói nagy meglepetésére tavasszal 3 medvebocs született, holott ők úgy tudták, hogy a fiú medvék ivartalanítva vannak mindannyian. Hát nem így történt.

Tél végén az egyik nőstény medve nagyon védte a barlangját, a gondozók nem tudták, hogy miért. Élelemmel elcsalták a barlang bejáratától, ekkor bebújtak a barlangba, megtalálták a bocsokat és el is vitték őket azonnal. Muszáj volt, mert, ha a pici macik előjöttek volna, biztos, hogy nem maradtak volna életben, hiszen a természetben az anyamedve egyedül, fajtársaitól, a hímektől távol neveli fel a bocsokat. Ez az adott közös kifutóban nem lehetséges.

A kis macik szépen növögetnek, bár itt csak 1 látható a képen:

Bizony a farkasok is szeretik a mézet. Csodálatos, igaz vad falkában élnek. Csak az nyalogathatja a mézes fakanalat, aki a hierarchia csúcsán van. Ők - úgy, mint a medvék - igazi bozótos-fás-bokros területen élnek. Mi is úgy jártunk, hogy egyszer csak előjött a sűrűből 1 farkas, aztán szépen, sorban érkeztek a többiek.

Ő volt az első:

Mézevő farkas:

Ezen a képen 7 farkas látható a falkából. Egyébként nagyon sokan vannak:

A szívem csücskei a madarak. Sérült madaraknak, gólyáknak is van helye a Veresegyházi Medveotthonban. Mellesleg gyönyörűek, imádom őket:

A háttérben még 1 hattyú is látható:

Strucc csőr felülnézetből:

Ő is itt lakik, csak 1 kicsivel arrébb:

Nagyon-nagyon jól éreztem magam. És még arról nem is beszéltem, hogy volt lehetőség farkast simogatni. Bizony bementem a farkasok közé és megsimogattam néhányat. Nem féltem 1 pillanatig sem. Persze ott voltak a gondozók. Laci videóra vette, a fészbukon látható.

Nagyon szeretnék máskor is elmenni ide. Igazán nagy élmény volt.

Nem történt semmi

Valószínűleg a héten hazaérkezett István. De nem jelentkezett:-(((. Biztos már el is felejtette azt, hogy mit írt nekem. Őszintén szólva bánatos vagyok.

Ha itt ülök a gépnél, állandóan nyitva van a gmail-em és lesem, hogy jön-e tőle levél. Ez a dolog egyik oldala.

Józan paraszti ésszel, arra gondolok - ismerve őt -, hogy három és fél hét távollét után sok a dolga, talán még a leveleit sem nézte meg. Mindig azt mondta: ezer a dolgom, százfelé kell mennem. Főleg, ha le akart rázni.

Szóval, ha akar írni, akkor a hétvégén - legkésőbb - írnia kell.

Ugyanakkor arra is gondolok - ez a dolog másik oldala -, hogy jó ez így. Most kicsit (nagyon) még izgatott vagyok, ez egy várakozással teli izgatottság, de majd elmúlik. Ha nem ír... 1 - 2 hét és már nem fogom lesni a levelét.

Nyilvánvaló, hogy valaki várta itthon, szerintem ez is közrejátszik abban, hogy nem jelentkezik.

Nem tudom, mi lenne a jobb? Tudom, ha hív, menni fogok. De nem akarok besorolni más mögé. Nem. És tele vagyok kisebbségi érzéssel. Nem vagyok elég vékony - pláne, hogy híztam -, nem vagyok elég magas - 157 cm -, nem vagyok elég szőke - barna vagyok -. Tudod miért vagyok barna? Korábban vörös voltam és ő úgy hívott engem, hogy vörös démon. Nos, miután szakítottunk, nem akartam vörös maradni, ezért lettem barna. Aztán, ahogy ő mondta, az átlagosnál érzékenyebb a ...m, ami jelen esetben nem előnyt jelentett. Nem tudok rendesen ...i és nem lehet ... ...i. Mindez korábban is így volt és így is maradt. És talán még rosszabb is lett, hiszen vele voltam utoljára és ennek már több, mint 20 hónapja. Azóta nem voltam senkivel.

Nem is hiányzik.