Nem az én napom

Milyen sokszor mondjuk, hogy ez nem az én napom volt. Nos, a tegnapi nap valóban nem az én napom volt.

Előtte való nap este nagyon későn kerültem ágyba és hajnali 4 előtt már ébren voltam. Amúgy is embertelen korán kelek nap, mint nap: 04:15-kor. De gondolkodom rajta, hogy még korábban kéne, mert lassan jön az az idő, amikor több göncöt kell magamra venni, illetve a kutyát is felöltöztetem, ha hideg lesz.

Így néz ki a reggelem, ha megyek dolgozni:

tehát 1/4 5-kor kelek és ki is "pattanok" az ágyból rögtön. Nem megengedett a lustálkodás. Kávét főzök, a kutyának vizet adok és elvonulok a fürdőszobába. WC, mosdás, öltözés, smink, fésülködés. 5 óra 10-15 között megyek le Bonival. Csillagos az ég totál sötét van és én ezt iszonyúan utálom, pedig tavaszig ez lesz. Zsiga nagyi mondta mindig, ha sötét volt a szobában és ő felkapcsolta a villanyt: leszek még sötétben eleget. '94-ben ment el örökre, remélem a fénybe ment, nem a sötétbe. Akkor 83 éves múlt.

Na, visszatérve a reggelemre.

20 percet vagyunk lent Bonikával, utána rohanok a villamoshoz, átszállok 1 buszra, így érek be 6 óra előtt. Ahogy beérek, ahhoz képest 8 óra 20 percet kell dolgozni és mehetek haza. Igen, de szeptember elejétől angolra is járunk és azt a heti 3 órát be kell dolgozni, mert levonják a bedolgozott munkaidőnkből. De ez más téma.

Szóval fáradt voltam, nyűgös voltam, nem is nagyon ment a munka.

Délelőtt lementem 1 kis maradék csirkemájjal a cicákhoz. Az egyik megharapott, de rendesen. Folyt a vérem és meg is karmolt a kis vadóc. Bosszantott a dolog, hiszen bármi baja lehet. Tavaly télen rókák jöttek be a telephelyre, szó szerint karnyújtásnyi távolságra voltak tőlünk - persze, ablakon keresztül -, ott cikáztak a parkoló autók között és az épületet is körbejárták. Nem mondom, érdekes látvány volt. Bejött a vadvilág az udvarunkba.
Meló után hazajöttem levittem a kutyát és elmentem a házi dokihoz, ő meg tovább küldött a sürgősségire.
Mikor odaértem, a 34-es sorszámút szólították, én voltam az 56-os:-))) Vicces, de nem zavart, teljesen nyugodt voltam. Játszottam a telefonommal sudokut, mert azon legalább kell 1 kicsit gondolkodni. Aztán csak nézelődtem, hallgattam az embereket.
Egyszer csak én is sorra kerültem. Elmondtam mi történt, kaptam 3!!! szurit és folytatása is lesz, még kettőt fogok kapni.
Persze, bent melóban nem mondtam el, hogy valójában mi történt, nem akarok ártani a pici cicáknak. Hülye vagyok tudom, de én voltam a hibás, hiszen hátulról nyúltam a kiscica felé, amire ő megijedt, amúgy is vad. A testvére már nem vad, mert őt kezeltem, kamilláztam a szemét többször is. Tűrte, sőt, szerintem kifejezetten tetszett neki.

Este 1/2 7-re értem haza, Bonikát nekem kellett levinni, Vivike elment az apjához és elvitte Mesit is.
Mikor Viviis hazaért, kicsit beszélgettünk. Ketten, mert Gergő tegnap nem aludt nálunk. Jó volt Vivivel beszélgetni. Néha olyan felnőtt, de néha még nagyon gyerek tud lenni.

És még egy:
Borát tegnap elcsapta 1 autó. Nem nagyon, csak annyira, hogy a lábujja eltört. A sofőr meg sem állt. Jellemző.
De azt mondom, rosszabb is lehetett volna.

Cicamentés

Sok évvel ezelőtt elkezdtem 1 cicát etetni bent a munkahelyemen. Úgy kezdődött, hogy megjelent az ablakom alatt, én meg dobtam neki valami felvágottat. Nagyon szép, fehér foltos cica, remélem még él, mert nem rég láttam 1 közeli ház udvarában. Kétszer is láttam, de mostanában már nem látom sehol. Sajnos. Ő a kedvenc.

Innen kezdve minden nap szórtam neki száraz tápot az ablakom alatti fa tövébe tett kis műanyag tálba. Víz is volt, mert a madaraknak is hordok magot a mai napig, így a vizük közös volt:-) Később Juditka is hozott neki kaját, cicaszalámit. Juditka is nagy állatbarát.

Aztán jött még 1 cica, így már ketten voltak. A második cica - szerintem - nem annyira szép, szürke színű, de szelídebb volt.

Mindkét cica lány cica. Szépen elkezdtek fialni. Volt bizony, hogy 10 cica volt a szülőkkel együtt.

Egyszer csak megtiltották, hogy etessük a cicákat. A szép cica ült az ablakom alatt és nem tudta, hogy most miért nem kap enni, ha eddig kapott. Persze, nem tudtuk megtenni, hogy ne etessük őket. Lehordtuk a kaját a portára, Juditka is, én is. Juditka elment nyugdíjba, így rám marad a cicák élelmezéséről a gondoskodás. Meg is teszem. Titokban, de hogy mennyire nyílt ez a titok, azt nem tudom.

Van 1 gyönyörű kandúrkánk, aki már nálunk született. Ő tippem szerint 3, de lehet, hogy 4 éves. Olyan, mint az a cica, amelyik az első volt, és nekem nagyon tetszett. Gyönyörű a mi kandúrkánk.

Később persze megint születtek kiscicák és végül a sokból 2 lánycica maradt meg. Fialtak ők is, de ha megtalálta Lajos az újszülötteket, akkor...

A legtöbb kiscicával nem tudjuk mi történt. A kevésbé szép, de szelíd anyacica is egyszer csak eltűnt. Mesélték a portások, hogy ment velük körjáratra. Ő volt az őrcica. Sanyarú sorsú kis állatok.

Nem rég megint születtek kiscicák. Az egyik anyának 1 fekete kiscicája lett, ő erős, mert csak egyedül nevelkedett.

A másik anyának 3 kiscicája lett, 2 szürke és 1 fehér foltos, mint a kedvenc öreg cica. Talán az unokája:-))) Egyébként az anyacicák is egyszerű, szürke házi cicák.

Az egyik szürke kiscica meghalt már. Vélhetően parvos volt, kicsi, gyenge cica volt. Próbáltam kezelni, de nem tudtunk mit tenni.

Tegnap mondta Lajos, hogy a kis fehér foltos cica eltűnt, reggel látták utoljára. Ma reggel - a hajnali kutyasétáltatás közben - hív Lajos, hogy hallja a cica nyávogását, én is fogom hallani, ha megyek dolgozni. Hát, hallottam. Nagyon nyomasztott a dolog. Aztán jött Andrea, elmondtam neki. Szerencsére, nem volt bent Péter, így lementünk és megkerestük a pici cicát. Nem volt nehéz megkeresni, de nem nagyon hagyta magát megmenteni. Ugrándozott fel a falra, de olyan pici még, nem tudott megkapaszkodni. Engedtem le neki nylont, hogy hátha felmászik rajta, de nem tudta mit kezdjen vele. Próbálkoztam  ruhás zsákokkal. Összekötöttem hármat, ebbe kedélyesen beledörgölődzött, de kapaszkodni nem akart.

Ekkor eldöntöttük Andreával, hogy kell kérni 1 létrát. Ő ment ez ügyben. Jött Janival, Jani hozott 1 létrát. Leengedtük a picinek, próbálkozott felkapaszkodni, de egyrészt lecsúszott a fémfokról, másrészt meg, mikor megpróbáltuk kiemelni - mikor épp a létrán volt -, megijedt és leugrott. Ekkor Jani lement, de a kis buta elszaladt előle. Összevissza szaladgált, meg bebújt 1 csőbe is. Jani feljött és visszament dolgozni, mi még próbálkoztunk Andreával. Voltak is különböző ötletek, de ekkor újra megjelent Jani. Megint lement, de a cica elbújt be a csőbe. Andrea elment, ketten maradtunk Janival. Aztán Jani újra feljött és talált 1 nagyon hosszú vályúszerű bádogot és szerencsére nem gömbölyű, hanem szögletes az alja. Ezt leeresztette. Beletettük a nylont, hogy jobban tudjon kapaszkodni, ha rászánja magát, hogy kijöjjön ez az apró jószág. De még az volt a legjobb, hogy 1 hosszú laposvasat is talált Jani, amin lyukak voltak, ebbe aztán tényleg kapaszkodhatott a kicsi.

Nem tudtunk többet tenni, ott hagytuk a helyszínt így, ahogy leírtam. Visszamentem az irodába és szóltam portás Lacinak, hogy ha ideje engedi, nézzen már oda, hogy mi van a kicsivel.

Nem sokkal később hívott, hogy kijött a kicsi, adott neki enni, meg inni.

Később lementem még én is és - egyem a szívét - békésen aludt a fekete kiscicával összebújva.

Remélem, minden rendben lesz.