Lesz vagy nem lesz?

Lackóék váratlanul áthívtak. Nem számítottam rá, mert szinte sosem hívnak. Mehetnék előzetes egyeztetés alapján, de lusta vagyok. Kényelmesebb, ha ők jönnek. Jött Vivi is és feltett Katának 1 kérdést:

- Akkor nincs semmi megoldás, hogy születésnapot tarts a gyerekeknek?

Kata megvonta a vállát, de nem válaszolt.

Vivi mondta, hogy hogy tartson, mikor én kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó 1 levegőt szívni az exemmel.

Ezt már leírtam egyszer, de emlékeztetőül:

a közösen 15 évre felvett kölcsönünket 3 évig fizette és leringyózott. Na? Akkor még én leszek a hibás, ha a gyerekeknek nem lesz születésnap? Nekem ez az ember 1 nulla, de nem vagyok hajlandó 1 fedél alatt vagy 1 közegben lenni vele! NEM!!!!!!!!

Megmondom majd a gyerekeknek, hogy nyugodtan tartsanak nélkülem, az exemmel születésnapot, persze csak akkor, ha szóba kerül.

Madaras reggel

Tudni kell rólam, hogy bolondja vagyok az állatoknak. A világ minden tájáról nézek bekamerázott állatokat. Szabadon élőket és állatkertieket, bár ez utóbbiakat egyre kevésbé. Ha valami érdekel velük kapcsolatosan, akkor utána is nézek a neten. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak tátom a szám a szép képekre, hanem valamennyire tanulok is.

Nos, ma reggel Bonikával mentünk a szokásos kis körutunkra, hajnalban (05:15-kor indulunk) megkerüljük a sulit. Ahogy az iskola másik oldalára értünk, valami hihetetlen madárcsivitelést hallottam. Olyat, ami nem a szokásos, nem jellemző ebben a korai időben. Madarat nem láttam. Itt nagyon sok a fa, öregek, hatalmas lombokkal.

Van mókus is a telepen, az első gondolatom az volt, hogy biztos a mókus ment rabolni, mert a csivitelésből tudtam, hogy valami baj van. Kerestem a szememmel a mókust azon a helyen, ahol már máskor többször is láttam, de sehol semmi.

Sétáltunk tovább, a csivitelés nem csökkent és egyszer csak 1 hatalmas ragadozómadár szállt tova nesztelen szárnycsapásokkal az átláthatatlan lombozatból. Alig 1 pillanatra láttam, de igen nagynak tűnt, hiszen a nyomában ott volt az összes apró madár. Leginkább feketerigók és voltak olyan 8-10-en. A nagy madarat valami bagolyfélének néztem, nagy bagolynak, ami nem lehetetlen, mert már láttam régebben baglyot itt a telepen, bár nem ezen a részen és az erdő, a hegyek is közel vannak hozzánk.

Az üldözött madarunk átrepült 1 másik fára, de nyomban onnan is tovaillant az üldözőkkel a nyomában. Utána teljesen eltűntek a szemem elől.

Hogy vitte-a valami zsákmányt a ragadozó, az örök rejtély marad...

Továbbsétáltunk a szokásos utunkon és a következő sarkon befordulva 1 majdnem magányos tőkésréce húzott el nem túl magasan. Hangos HÁP-HÁP-pal tudatta a párjával, hogy merre jár és valóban, néhány méterrel utána ő is volt . Így ketten voltak:-)))

Ilyen reggelem sem volt még, különleges élmény volt.