Karvaly és rétisas

Legutóbb megígértem, hogy leírom a karvaly vadászatát, amit láttam. Azóta már még 1 esetet láttam és még közelebbről.

Az első.

Jövök hazafelé és látom, hogy 1 karvaly ül a fűben. Nem nyuszi, hanem karvaly. Ekkor még nem volt zsákmánya. Verébcsapatot zavart, akik a közeli fenyőbe bújtak, de oda is utánuk ment. A kis buta verebek onnan is továbbrepültek, pedig - szerintem -, ha a sűrűbe húzódnak, akkor megmenekülhetnek, de hát, ők nem gondolkodnak, a menekülési ösztön hajtja őket. Ahogy kirepültek a fenyőből, a karvaly utánuk. Egy kis veréb külön vált a csapattól, előtte nyílt légtér. Esélye sem volt. Szaporán csapkodott a kis szárnyaival: 1-2-3-4, 1-2-3-4, míg a karvaly 1---2. Utolérte:-( Tudom, hogy neki is enni kell, csak rossz látni, hogy véget ér 1 kis élet. Itt van a kis veréb maradék tolla:

A másik eset tegnap reggel volt, tőlem mindössze olyan 4 méterre a fűbe lecsapott a karvaly. (Ott is verébcsapat él.) Kissé kiterjesztette a szárnyait, úgy csinált, mintha megtaposná áldozatát, úgy tűnt, hogy kettőt-hármat lép rajta és huss... elrepült karmai közt a reggelijével. Láttam.

Azon gondolkodtam, hogy jó-e, ha a természet beköltözik a városba? Itt a karvalyunk és mókusok is vannak évek óta. Holott meggyőződésem, hogy a mókus helye az erdőben van, ott sokkal biztonságosabb lenne neki.

De gyönyörködöm tovább a természetben.

Nekünk talán vicces, amikor a kis pintyek harcolnak egymással, ütik, kergetik egymást, de ez nekik véresen komoly. A rigók és a galambok is ezt teszik és biztos a többi madár is.

Édes a kis fekete rigó, mikor gyűjti a csőrében az építőanyagot a fészekhez. Jobbra-balra lógnak ki belőle a puha tollacskák, száraz kis fűszálak.

Vagy (én csak úgy hívom: az elfajzott postagalamb) a galamb, mikor kis ágacskát gyűjtöget. Tudjuk, ő nem 1 nagy építész.

Tojáshájat láttam már a fák alatt, gerle és galamb tojásának a héját.

Figyelem a kamerás gólyákat is, de nem szeretem már annyira őket, sok a tragédia, biztos az idén is lesz.

Valaki írta a fészbukon, hogy sok tojás lesz/legyen valamelyik fészekben - már nem tudom melyikben. Írtam, hogy ne legyen, mert annak mindig szelektálás a vége. A gólya, ha soknak találja a kikelt fiókákat, a legkisebbet, leggyengébebt megöli és általában megeszi.

A Hortobágyi Nemzeti Park területén valahol van 1 rétisas fészek, kamerás néhány éve. Az idén már kikelt 3 gyönyörű fióka, minden esélyük megvolt, hogy szép, egészséges felnőtt madarak legyenek belőlük.

Néhány nappal ezelőtt reggelre mindhárom fióka eltűnt. Senki nem tud semmit. Nyestre gyanakszanak. A kamera éjjel vagy nem lát, vagy nem közvetít, nem tudom pontosan.

A rétisas eszmei értéke 1 millió forint.

Ez volt a szép család:

Nyugodjatok békében, pici fiókák ♥ :-(

 

Természet, te csodás

Mily csodás a természet, mennyire tudok gyönyörködni benne. A napi háromszori kutyaséta miatt van is erre időm és lehetőségem. Megfigyelek mindent, ami érdekel. Fákat, virágokat, még 1-1 érdekesnek tűnőfűszálat is. És persze az állatokat, gerinceseket és gerincteleneket - és itt most nem bizonyos emberekre gondolok:-)

A minap patkány rohangált ki és be 1 lyukból az egyik lépcsőház bejárata előtt. No, ez nem nyűgözött le, de sajnos, a patkányok velünk élnek és itt a lakótelep bizonyos részein marha sok a patkánylyuk. Alkalmanként nappal is előmerészkednek, szaladgálnak ki-be és közben kajálnak.

Aztán mit hallunk Lackóval nem túl rég... Károgást. Varjú károgást. Igen, de azért az furcsa volt, hogy már meleg van, a varjak visszaköltöztek az északibb tájakra és magányos varjút még sosem láttam, ők csapatban élnek. Akkor mi volt ez a károgás? Egy mátyásmadár!!! Idegen nyelvet beszélő mátyásmadár. De ez mind semmi. Valamelyik este macska nyarvogást (nem nyávogást, hanem olyan nyarvogást, tudod) hallottam. Keresem a szememmel, hol a dög. Jó, ezt most megmagyarázom. Szeretem én a macskát is, sosem bántanám, hiszen etettem is bent melóban sok cicát, meg itt a szomszéd utcában is, de mikor a madaraimra vadásznak, azt nem akarom elviselni.

No, szóval nyarvog a láthatatlan macska. Nézem, nézem, míg látom, hogy fent ül a fán egy szajkó képében. Azt hittem lehidalok. Gondolhatod.

Azóta volt még 1 eset, de ebben nem vagyok biztos. A suli udvaráról szólt a nyávogás - ez nyávogás volt - és úgy gondolom, hogy ez is a matyi lehetett.

Matyi iszik az itatóból bent melóban --- ablakon keresztül fotózva

Melóból a buszmegálló felé menet, van 1 pici kis vízér. Tavaly egyszer, csak egyetlen egyszer, láttam rajta 1 tőkésréce párt. És az idén újra. Most nem egyszer, hanem kétszer sikerült látnom őket. Eszegettek és láthatóan pihentek. Talán a tavalyi pár volt... Kitudja? Senki. Ez a kis ér annyira pici, hogy alkalmatlan a tartós ott élésre. És különben is, ott sok a cigány, előbb-utóbb, Istenem, a fazékban végeznék.

Nem rég karvalyt is láttam vadászni, ezt leírom majd legközelebb.

2002

Hurrá, átléptem a 2000-es látogatottságot, ami konkrétan azt jelenti, hogy a mai napon már 2002-en kattintottak a lapomra:-)

Na, 2 dolog van, amiről említést szeretnék tenni. Vagy három?

Az egyik az, hogy a MiNap újságot úúútálom, számomra 1 szennylap, de azért beleolvasok, a tájékozódás miatt nem árt. Van benne 1 manusz, aki mindig ír valami rövidkét (nem tudom hivatalosan mi a neve az ilyennek). Az újság 2. - 3. oldalán szokott lenni és van róla 1 fotó is. Na, ez az a fotó, amitől az ember hányingert kap. Egy olyan pökhendi, lekonyuló szájú, visszataszító ember néz arról a képről - szerencsére nem rám -, hogy én bizony letiltanám, árt az újságnak.

Másik.

Délután összefutottunk Sárával és a nagyija kutyájával. Sára annyira nem ért a kutyákhoz, hogyha az ez irányú butasága fájna, szegény Sárát már az intenzív osztályon kéne ápolgatni.

És lőn a harmadik.

Szintén kutyás dolog. Változatlanul nagyon sajnálom az iskola udvarán arra a pár négyzetméterre bezárt idősödő németjuhászt. Nem kap jó szót és simogatást meg pláne nem, hiszen még a kajáját is csak a kapu alatti résen lökik be hozzá.

Egy ilyen idiótának minek kutya???

Mára csak ennyit akartam.