Ma este hazafelé jövet a sétából, az út másik oldalán elment Kati a silky terrierjével és nem jutott eszembe a kutya neve. Kétségbeestem. Igen, mert ennek a kutyának mindig tudtam a nevét, hiszen utálják egymást Bonikával és mi sem vagyunk még köszönőviszonyban sem Katival. A kutya már nem fiatal, tehát nem új kutya a telepen. Törtem az agyam, de nem ugrott be. Próbáltam magam nyugtatni, hogy volt már ilyen más dologgal kapcsolatban, de általában valami hasonló mindig eszembe jutott, de most nem. Semmi. Még csak a hangzásához hasonló sem. Szóval, komolyan elkeseredtem. Nem is tudom elmondani, nagyon rossz érzés.
Aztán pár perc múlva a lépcsőház előtt, csakúgy beugrott a név: Csáki. Nem tudom, hogy írják, de "rövid" á-val mondják. Nem Csáááki, hanem Csáki.
