Hétfő és kedd.
Muszáj volt dolgozni. Sosem mehetek el szabadságra karácsony után és szilveszter után sem. Mert én felelősséget érzek a munkám iránt, tudom, hogy sok minden függ attól, amit én dolgozom. Nem tehetem, hogy a fizetéshez nem szolgáltatok adatokat határidőre. Nem tehetem, hogy a bérleteket nem veszem meg és osztom ki időben. Nem tehetem, hogy a termeléshez szükséges anyagokat nem rendelem meg időben. És én ezt tudom. Tudom, hogy nagy bajok lehetnek abból, ha ezeket a dolgokat nem végzem el időben.
Nem úgy más.
Beszélgettünk, hogy van, akiről észre sem lehet venni, hogy bent van-e vagy nincs. Vagyis, tök mindegy, hogy bent ül-e az irodában és olvas vagy egyáltalán nincs bent. Ha a főnöke nincs, valószínűleg nem csinál semmit. Ha van a főnöke, talán-talán, az ad neki valami kis munkát. De a főnöke elég sokat nincs. És, amikor nincs, akkor a beosztott bejön, lehúzza a kártyáját, mondjuk reggel 6-kor, elmegy pisilni vagy kakilni vagy mindkettőt --- nem is értem, hogy nem otthon végzi el a dolgát --- és 3 perc múlva már nincs is bent. Aztán visszajön olyan 10:30 magasságában és magyarázkodik, hogy baleset volt, ezért jött később. És közben ment az órája, mintha 6-tól buzgón dolgozna.
De a másik eset. Bejön 8-9 között és 12-kor vagy 1-kor elhúz. Aztán visszajön este 6-kor és lehúzza a kártyáját. Vagyis olyan, mintha egész nap bent lett volna. Ezt másoktól tudom, hogy így csinálja.
Szóval azt is beszéltük, hogy valószínűleg tud erről a főnöke, mert, ha nem, akkor bizony igen jó vastag bőr van az arculatán, hogy ezeket meg merje tenni.
Engem ez nagyon dühít. Hogy meri megtenni??? Tőlem az ilyen lógásnak még a gondolata is távol áll. Meg egyébként is, nekem van mit csinálnom. Ez az ember az, aki a legtöbbet lóg melóból. Egy időben mindig táppénzen volt. Hol fosott, hol köhögött, hol a torka fájt, vagy épp megfázott...
Aztán leszokott a táppénzről és csak szimplán lóg.
Undorító.
Semmire sem tartom. Sem, mint ember, sem, mint munkaerőt. Egy nulla.
Vagy kettő. Dupla nulla.
00
Eldöntöttem, hogy megpróbálom nem idegesíteni magam majd ezen a dolgon, mert nyilván folytatódik a jövő évben is. Meg amúgy is, vélhetően májusban befejezem a munkát. Remélem, nem adnak neki semmit az én munkáimból, mert bizony akkor nagyon rosszul jár a cég. Szégyen, az ilyen dolgozó egy szégyen.
