... a nagy csapat:-))), vagyis én:-))) Emberek, 33 nappal ezelőtt épp elkezdtem 1 blogot írni, mikor beszart a számítógépem. Nem részletezem, felesleges. A lényeg, hogy 33 napot volt a szervizben. Szerencsére kaptam, pontosabban bérelhettem 1 cseregépet a garanciális gépem helyett - igen!, de idegen gépen nem akartam írni a blogomat, mert soha senkinek, de tényleg, soha senkinek nem mondtam, hogy hol található a blogom, sőt, egyetlen 1 ember volt, akinek valaha említettem, hogy van 1 blogom, de ő már elhunyt:-( Árpi volt az, aki Kanadában élt.
1-1 mondatban megpróbálom leírni, hogy mi is történt az elmúlt 33 nap alatt:-))) Ha-ha. Nem lesz nehéz, bár voltak történések.
Még január 26-án romlott el a gépem. Írtam, és 1xcsak elsötétült minden, nem tudtam vele semmit kezdeni.
Másnap, január 27-én elvitték a gépet, alaplap hibára tippelve, ami az elmúlt másfél évben már a 2. eset, vagyis ez az alaplap, ami benne van momentán, ez a harmadik.
Január 28-án jöttek a gyerekeim - mind az összes:-))) - és felköszöntöttek névnapom alkalmából. Viviéktől Müller kártyát kaptam, Lackóéktól sámlit kértem, amit könnyen tudok használni a konyhában vagy bárhol, mert már megyek össze és nehezebben érek el sok mindent:-(((
Január 29-én sétálni voltam Fifikével és a gazdájával. Fifike 4 napot fog nálam tölteni márciusban, most próbálunk ismerkedni:-)
Január 30-án délután vigyáztam az uncsikra, de bevallom, az apropóra már nem emlékszem...
Január 31-én főzős napom volt Lackónak és mind a négyen feljöttek a kajáért:-)))
Na, átlépünk februárba:-)
Február elsején elindultam tornázni, de a kapuból visszafordultam, mert csúszósnak találtam az utat és nekem fóbiám van tőle. Mindentől, ami fényes és csúszós. Utálom például az egyik DM-ben a tükörfényes járólapot. Az az érzésem, hogy rálépek és hanyatt vágódom.
Február 02-án nem mentem sehova, de sokat tevékenykedtem itthon.
Február 03-án voltam tornázni --- semmi egyéb.
Február 04-én megint sétáltam Fifikével és összeakadtunk 1 gazdátlanul rohangáló staffordshire kutyával. Eléggé féltünk tőle, de szerencsénk volt, mert a kutya baromi barátságos és jóindulatú volt, pedig az egyik csaj még rugdosta is, de ő nem támadt, csak barátkozni, játszani akart. Engem hazakísért, utána többet nem láttuk.
Február 05-én, vasárnap, feljött Attila, kitöltöttünk valami kérdőívet. Szokásost:-)
Na, majd innen folytatom...
