2021. július 22., csütörtök

Legutóbb már...

... azt hittem, hogy utolérem magam és írhatok értelmesebb gondolatokat is a felsorolásszerű napi jelentéktelen dolgaimon kívül. De az a helyzet, hogy lustább vagyok ettől😄
Nos, júni 28-án hétfőn, csak itthon voltam.
Kedden sem volt sok dolgom, postára mentem.
Szerdán ismét itthon voltam.
Csütörtökön sétálós napom volt. Nagyon bevált nekem ez az egyik nap itthon vagyok, másnap elmegyek. Bérletem sem volt ebben az időszakban, így a környékre korlátozódott a tevékenységem, valamint rengeteg pénzt megspóroltam. Hát, az én kis júniusi nyugdíjamból a júliusi nyugdíj megérkezéséig 60 ezer forintot spóroltam meg. Na, most, ebben a hónapban ez nem fog működni. Kicsit kiköltekeztem magam, például vettem 2 pár szandált, meg fodrásznál is voltam tegnap, ami 16.500.- Ft-omba került, b@sszus.
Pénteken itthon voltam.
Szombaton viszont családi összejövetelt tartottunk a fiaméknál. Erről tettem ki pár képet a face oldalamra és bizony az öcsémnek nagyon rosszul esett, hogy ő nem volt meghívva. Én sajnálom, de nemcsak én, hanem a gyerekeim is kicsit (vagy nagyon) már távol vagyunk tőle. Laci megírta a véleményét 1 rövid időre létrehozott messenger csoportban nekünk, de csak én reagáltam rá néhány szót. Vagyis, az üzenete végén minden jót kívánt, én meg viszont kívántam neki. Én már nem akarok semmilyen szájkaratéba kezdeni vele. Pedig szívem szerint leírnám neki, hogy már évek óta nem mi vagyunk a választott családja és, hogy ő milyen sokat bántott engem szavakkal vagy azért, mert tett rám magasról. De nem írom... talán majd 1x... Aztán ki is lépett a csoportból.
Készítettem képeket az összejövetelünkről, de ezeket most nem teszem ide. Finom kaják voltak, sültek, sertés és csirke, salátákkal, zöldségekkel, aztán gyümölcs és fagyi, kv, ásványvíz, üdítők. Alkohol semmi, nem alkoholizálunk. A költségeket szét szoktuk osztani, de most nem kértek semmit a fiamék.
Viviék este magukkal vitték a gyerekeket kis nyaralásra hozzájuk, ott töltöttek 1 hetet.
Vasárnap itthon voltam.
Hétfőn Emese unokám 11 éves lett. Emlékszem, mikor született éjjel, talán fél 2 körül, itt ültem a számítógépnél, vártam Lackó hívását. Óh, de megható volt, még most is könnybe lábad a szemem.
Kedden a sétámat összekötöttem azzal, hogy elmentem a füstölt-árushoz. Rövid életű volt, mert márciusban nyitott és most be is zár😕
Rohadt meleg volt ezen a napon és reggel durván kijött az aranyerem, nagyon vérzett a sejhajom😢
István szerdán volt 73 éves. Sok év után írtam neki, de csak egyetlen szót: Boldogat!
Ennyit írtam.
Másnap - csütörtökön - válasz érkezett - húha -, elkérte a telszámomat - ezek szerint már nincs meg neki, nem tudja😂, nem úgy, mint én. Persze, nekem a fejemben van az ő száma, sosem fogom elfelejteni. Írta, hogy sokszor csókol, de ugye nem kell mondanom, hogy esze ágában sem volt felhívni, ezt volt júli 08-án😃 Mindegy...
Tescoban voltam még ezen a napon.
Pénteken itthon voltam.
Szombaton a szokásos hétvégi munkát végeztem és sétálnom kellett volna, de marhára nem volt kedvem hozzá, így maradtam.
Vasárnap is itthon voltam, csak a szemetet vittem le és a madaraknak adtam vizet.
Foly. köv. - valamikor, ahogy ismerem magam...

2021. július 6., kedd

A lillafüredi...

... kirándulás után másnap - csütörtökön -, a fiammal és unokáimmal mentünk Répáshutára, szintén kirándulni. Elég nagy volt a hőség, viszonylag sokat mentünk réten napsütésben, ezért túl sokáig nem maradtunk. Még meghívtam őket ebédelni a Mekibe és délután Lackónak dolgozni kellett menni, így az időnk korlátozott volt. Teszek fel néhány képet.

Unokáim, valamint 2 kutya, Oli és Lego

A következő képek csak a természetről szólnak.

Tájkép Répáshutáról nézve

Valamilyen helyes kis rózsaszín mezei virág

Fehér virág, talán vmilyen méhecskefélével

Gyönyörű páfrányok

Mivel közeledett a bérletem lejárata, ezért másnap - pénteken - lementem az Újgyőrire. Voltam 100-as boltban, Sparban és DM-ben.
Szombaton délután a Pennybe mentem, ha jól emlékszem gyalog. Ez még június 19-én volt.
Vasárnap már nem mentem sehova.
Hétfőn VÉGRE elmentem a cipészhez. Még tavaly az egyik jó kis szandálom talpbélése feljött, de nem tudtam itthon megragasztani. Viszont a cipész is beteg lett tavaly nyár vége felé, aztán jött a Covid, meg úgy gondoltam, ráér a szandál hiszen már a télben voltunk. Na, a cipészen kívül, volt még 1 nagy munkám azon a hétfőn. Szotyi kalitkájából leszereltem mindent és lezuhanyoztam, sőt, alaposan lemostam a fürdőkádban. Szotyikám, szegény, kétségbe volt esve, nem tudta, hova lett az otthona. Igyekeztem visszatenni a kalitkáját, ő is hamar megnyugodott. Momentán alszik a kalitkája tetején. Szeret ott aludni, a legtávolabbi részen. Csőre a szárnya alatt, kis drága. Hát, már hatodik éve, hogy nálam van. Mivel ő talált madár, ezért a korát csak tippelni tudjuk. Ha mondjuk 1-2 éves volt 2016. áprilisban, akkor már elmúlt 6 vagy 7 éves. Öregszik ő is. Teljesen fürge, de többet alszik, mint korábban. Azt olvastam, hogy a hullámos papagájok olyan 10 évet élnek...
Kedden itthon voltam.
Szerdán mentem a 2. Pfizer oltásomra. Bementem a boltba, de jószerivel csak a bolt előtt üldögélő idősebb koldus bácsinak vásároltam. Bár, ő nem iszik, de kaját vettem neki, nem pénzt adtam.
Csütörtökre el is készült a szandálom. Iszonyatos hőség volt, emlékszem. Gondoltam, azért sétálok kicsit, de 20 percnél többet nem bírtam. Mire hazaértem folyt az izzadság a nyakamon, átnedvesedett a pólóm és a nyári nadrágom dereka. Nehezen viselem a kánikulát.
Pénteken Éva hívott az USA-ól, sokat beszélgettünk. És ezen a napon gyakorlatilag nem csináltam semmit. Ez a hőség sztem teljesen elveszi az ember erejét. Én nem is vagyok kényszerítve semmire, hiszen nyugdíjas vagyok.
Szombaton itthon voltam.
Vasárnap sétáltam, bár meleg volt lent, de volt levegőmozgás, így teljesen kibírható volt a séta. És ezen a napon van László nap. Köszöntöttem a fiamat és írtam az öcsémnek. Az öcsémmel teljesen, de totálisan tönkrement a kapcsolatunk. Sajnálom, mert szeretem őt, hiszen a testvérem, de én nagyon távol kerültem már tőle. Tényleg sajnálom.
Innen folytatom.