Takarítás

2026. jan. 29., csütörtök.

Annyira örülök, mert befejeztem a januári nagytakarítást. Csütörtökre maradt még az előszoba és a bejárati ajtó előtti lépcsőházi rész. Ezek már nem nagy dolgok, elég gyorsan tudok velük végezni. A februári nagytakarítást hamarabb kell kezdeni, mint ahogy általában szoktam, mivel február 3 nappal rövidebb, mint január. Közben Londonba is elutazom 4 napra, majd február 2. felében. De mindent megoldok.

Egyébként itthon voltam egész nap, így is terveztem. Főznöm nem kellett, mert még ott volt a vasárnapi maradék székelykáposzta és a szerdai maradék túrós tészta. Hát, nevess ki, mindkettőből ettem. A tésztára sütöttem 1 kis szalonnát, de a tészta elég hamar megemésztődik, ezért délután ettem még 1 kis káposztát is. Elárulom, tészta még holnapra, szombatra is maradt, az lesz az ebédem.

Mostam még 1 nagyobbacska adagot, más nem volt.

Este relatíve korán lefeküdtem, 11 órakor, mert ma, pénteken, hajnali 5-kor keltem a fogászat miatt, de erről majd holnap.

Folyt. köv.

...

Szokásos szerda

2026. jan. 28., szerda

Egyszerű ebédet készítettem, túrós tészta volt pirított szalonnával, tejföllel. 30 deka tésztába kevertem 40 deka túrót, nem volt tartalmatlan. Desszertnek 1 érdekes dolgot találtam ki. Volt itthon 1 csomag dr. Oetker féle epres fagyipor, de hát, ki akar fagyit enni hidegben...? Jó, lehet enni persze, de nem biztos, hogy a szülők pl. örültek volna, ha fagyival traktálom a gyerekeket télen, amikor amúgy is hajlamosak a megbetegedésre. Nos, ezt a fagyiport fölvertem előírás szerint, de tettem bele még 1 habfixálót, kiadagoltam és természetesen nem a hűtő fagyasztó részébe tettem, hanem csak 1 "normál" polcra. Kíváncsian vártam, hogy nem esik-e össze a krém, de nagyon szép maradt és nagyon finom. Igen ám, de szerettem volna tejszínhabot is adni hozzá egyszerű habporból vagyis ilyen műanyag hab lett volna, de csak lett volna, mert akárhogy kínlódtam vele, egyszerűen nem lett belőle hab, pedig vertem apránként vagy 10 percet. Tettem ebbe is 1 habfixálót, de a végén feladtam. Ízre nem rossz, mert kicsit krémes és van benne 1 vanília is. A gyerekek is tettek belőle az eperkrémre, én is. A maradékot most a kávémba adagolom, hogy fogyjon.

Emese sokkal korábban jött, mint szokott, hamarabb ideért, mint Gábor, épp tornáztam, de a kaja már készen volt. Kicsit később jött Gábor is. Kaja után Gábor tanult 1 kis angolt, nem sokat, aztán herevere volt a nagyszobában, míg el nem mentek. Fél 5 előtt pár perccel szoktak elmenni tőlem. Gábor megy edzésre, Emese haza.

Más lényeges nem történt tegnap.

Holnap viszont megyek fogászatra...

Folyt. köv.

...

Tegnap

2026. jan. 27., kedd.

Nagyon jó napom volt tegnap, komolyan mondom, régen éreztem magam olyan jól, mint tegnap. És ez nemcsak 1-2 órára szólt, hanem mondjuk egész délutánra és talán még az estére is kihatott.

Semmit tettem, ami szintén már magában 1 jó dolog volt, mert nálam ritkán fordul elő ilyen. Elég pörgős vagyok, folyamatosan teszek-veszek, ha nem is gyorsan, de teszek. Már koromnál fogva sem vagyok túl gyors. Néha nagyon kifárasztanak dolgok, csak szuszogok, pihegek, akár a mosógép megtöltésétől is. 

Nos, délelőtt, ahogy írtam nem sok hasznosat tevékenykedtem. Természetesen rendet tettem, ezen kívül kivasaltam a hajamat és kilakkoztam a körmömet.

Délután, kicsivel fél 2 után találkoztunk 88 éves Ágival és elmentünk megünnepelni a névnapunkat. Ő szeret így eljárni ebédelni, ami egyébként nem rendszeres, de 1979. óta tartó barátságunk alatt azért jó párszor kajáltunk étteremben. Kettő közül ő választott. Azt az éttermet választotta, ami közel van hozzánk és jó a konyhája is, már nem először voltunk itt. Mindketten ugyanazt a főételt választottuk, Emődi tehéntánc a neve, de sertésből van. A karajra füstölt szalonnát és sajtot tesznek, így panírozzák be és rántják ki. Ági káposztával töltött almapaprikát evett hozzá, én ubisalit. Inni csak ásványvizet ittunk, alkoholt nem. Régebben még ittunk 1 sört vagy vmi rövidet, de Ági a gyógyszerei miatt nem merte bevállalni, nekem meg nem hiányzott. A főétel után Ági gyümölcspoharat evet, sajnos arról nincs fotó, én pedig 1 isteni szuflét, hú, de nagyon finom volt.

Két kép a kajákról.

Szóval jó nap volt, jót ettünk, jót beszélgettünk. Vigyáztam Ágira, mert ő már elég rosszul jár és bottal.  El is felejtettem mondani, hogy ő mindig hálás, ha én elmegyek vele vhova, mert egyedül már nem megy és mással nem igazán tud programot csinálni, csak velem. Persze a fia és az unokahúga elviszik kocsival mondjuk bevásárolni, ha akarja, vagy bevásárolnak neki. Szóval, mindenképp ki akarta fizetni a desszertemet. Hagytam neki. Nem azért, mert rá vagyok szorulva, hanem, mert tudom, hogy jó az ő lelkének. Én is szoktam így lenni.

Hazajöttem és folytattam a semmittevést. Jó volt.

Folyt. köv.

...

Vasárnap-hétfő

2026. jan. 25., vasárnap

Szorgalmas nap volt, sokat tevékenykedtem. Délelőtt mostam és főztem 1 nagy adag székelykáposztát. Ebéd után lementem a Pennybe pár apróságot venni, ami aztán több, mint 12 ezer forintra jött ki.

Egy családnak ez valszeg nem sok, de nekem egyedül kicsit soknak tűnik úgy, hogy nem veszek semmi fölöslegeset. Amit veszek, minden elfogy vagy elhasználódik, mittudomén pl. mosószerre vagy ilyesmire gondolok.

Régebben jobban megengedtem magamnak, hogy megvegyek olyan dolgokat is, amire igazából nincs szükség, de jó, ha van. Már nem igazán teszek ilyet...

A bolt után még takarítottam, hogy azzal is haladjak. A konyha következett, de nem tudtam befejezni vasárnap.

Hétfőn postára mentem, negyvenvalahányezer forintot hagytam ott, aztán levillamosoztam az Ifiházba 1 fotókiállítást megnézni. Lehet, hogy majd teszek fel róla képeket, de még nem mentettem át a fényképezőgépemről a számítógépemre.

Jaj, meg a telefonomon is mennyi kép van még... Nem szeretem ott a képeket, de ahhoz, hogy törölni tudjam, előbb át kell küldenem az asztali gépre... Időigényes, macerás feladat, mert nem ismerek egyszerű megoldást.

Hazafelé jövet, bementem a bulgárföldi háztartási boltba, 88 éves Áginak szerettem volna 1 telefonregisztert venni, mert régóta szeretne 1 újat, de nem kaptam.

Én meg szerettem volna 1 kis sütit venni magamnak, de a pékségben nem volt, pedig szokott lenni. A Coop-os boltban szintén nem volt, de még 1 somlói sem, sőt, vevő sem nagyon.

Ezután már gyalog mentem haza, mert benéztem Teddy cukrászdájába, ahol általában 800.- Ft/db áron voltak jó sütik és frissek is voltak, pedig hétfő volt, azt gondoltam, hogy csak maradékok lesznek, de nem így volt. A cukrászdában a hűtőpult előtt 1 vödör állt, ami a plafonról lecsöpögő vizet fogta fel. Hát, nem tudom, hogy mennyire szabályos ez 1 cukrászdában...

Folyt. köv. 

...

Alakul

Alakul, lassacskán utolérem magam, már csak 3 nappal vagyok elmaradva.

2026. január. 23., péntek. Nem volt semmi különös. Eredetileg ki akartam mozdulni, de meggondoltam magam, itthon maradtam. Takarítottam és mostam, valamint sütöttem magamnak 1 kis rántott halat ebédre.

Szombaton is itthon voltam. Elvégeztem a szokásos szombati munkáimat. Megfordítottam az ágyban a matracot. Hát, a 150 centimmel és a 61 kilómmal mozgatni a 25 kilós matracot, nem volt egyszerű. Nagyon szomorúan tapasztalom, hogy 7 centit összementem. Sosem voltam 1 dalia, nőkre nem tudom mit kéne mondani, 157 centi voltam. Most már csak 150 centi vagyok. Elég szomorúsággal tölt el, de ez ellen nem tudok mit tenni Ezt teszi a csontritkulás. Érdekes, hogy a 2016-os súlyomhoz képest nem nagyon változik a súlyom. 61,5 kilóval jöttem nyugdíjba 2016-ban, de mivel megyek össze, sokkal dagadtabbnak látszom. Szomorú😢😢😢

Mára ennyi.

Folyt. köv.

...

Almás-sajtos sült

2026. jan. 21., szerda.

A gyerekek jöttek ebédre, ahogy szoktak. Gábort megkértem, hogy a járdán jöjjön, ne a parkon keresztül, mert felhozza a sok havat. Rendes volt, megtette, amit kértem. Emese otthonról jött, beteg volt, köhögött. Ámbár itt nálam 1 köhintése sem volt... Nagyon szép kis kontyot csinált magának, tök jól nézett ki. Az ebéd almás-sajtos sertés sült volt hasábburgonyával. A hasábburgonyát grillben szoktam sütni, mert így egészségesebb is, hiszen nem olajban van és főleg nem kell ott állni fölötte és figyelni, hogy rendesen süljön, illetve nehogy megégjen. Berakom a grillbe a megfelelő hőfokra és az elegendő időre. Általában inkább kicsit alulsütöm, aztán még rásütök, ha kell, így tuti rendbe lesz. Mindenkinek frissen sütöttem. Én olyan 1 körül szoktam kajálni, amikor frissen elkészül az ebéd, Gábor kicsivel 2 után szokott jönni, Emese pedig 3 után. Itt az elkészült ételről 1 kép. Hú, de fini volt. tényleg.

Almás-sajtos sertés sült

Ez volt az én tányérom. Nem sokat ettem, mert bizony a gyerekeknek igen jó étvágyuk van, de ezt nem panaszképp mondom.

Este edzés után feljött Lackó és Gábor, mert a Szotyikám kalitkáját 2016-ban tőlük kaptam. Igazából rágcsáló ketrec volt, de jó nagy. 60x60x40 centi. Még múlt szombaton kiürítettem és kitettem az erkélyre. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy kell nekik, de hát, ők tudják. Elvitték. Adtam még fürtös kölest, mert azt megeszi az ő nimfapapagájuk is és madárhomokot is adtam, mert azt is használ az ő madaruk. Kicsit beszélgettünk, kaptam 1 csekély édességet névnapomra. Gábornak elég vacak lesz a félévi bizonyítványa, szomorú vagyok miatta. Emesének jobb, neki pár négyese lesz. Hát, remélem, hogy Gábornak nem lesz kettese. Csak játszik a telefonján, mondtam is Lackónak, hogy Gáborral nem lehet beszélgetni, mert csak telefonozik.

Csütörtökön hazahozták Szotyikám hamvait. Korábbi kérésemre mutattak 1 kis videót is, ami nem tartalmazott rémes részleteket. Csináltam 1 kis emlékhelyet Bonikámnak és Szotyikámnak:

Bonika mögött ott van a fésűje, amit 2015-ben használtam utoljára. Szotyika mögött a játékai vannak, 1 tükör, imádott mindent, ami tükröződik, a színes műanyag karikák végén 1 csengő van, amit püfölt és a kis műanyag madárbarátja, vele aludt legtöbbször, mellette vagy szemben vele, úgy volt az ülőbot a kalitkában. Fiatalabb korában még etette is. Középen Anubis őrzi a kis lelküket.

Ezen a napon nem mentem sehova, takarítottam a fürdőszobában és mostam.

Folyt. köv.

...

Nem tudok címet adni

2026. jan. 18., vasárnap. 

Nehezen viseltem a napot, nehezen ment a munka, de haladni akartam a dolgaimmal. A kisszobát kitakarítottam.

Hétfőn felhívtam 1 kisállathamvasztót, délután el is jöttek drága Szotyikámért. Mielőtt eljöttek érte, még 1x kicsomagoltam és megsimogattam a kis puha tollait. Egy fiatal cigány csávó vitte el. Butuska, de kedves volt.

Tescotól rendeltem cuccokat, azok is megérkeztek délután

Kedden lementem a Pennybe pár apróságot venni. Főztem 1 csokis pudingot, mert szerdán az volt a desszert ebéd után - tejszínhabbal.

Most többet nem írok.

Folyt. köv.

...

Tovább

2026. jan. 16., péntek, Szotyikám életének utolsó teljes napja.

Ezen a napon erkélyt takarítottam, persze ebben a fagyban csak módjával. Ebédre gombát főztem, amit vagy 3 napig ettem.

Szotyikám még röpködött napközben, de így utólag visszagondolva, estére hirtelen nagyon leromlott az állapota. Például már csak többszöri kísérletre tudott visszarepülni a kalitkába. Este itt ültem az íróasztalnál, a kalitkája mindig itt volt mellettem, ugyanígy a másik lakásban is. Arra lettem figyelmes, hogy küzd azért, hogy fel tudjon menni az ülőbotjára. Látszott, hogy nagyon nehezen sikerül, nem tudott rendesen kapaszkodni a kis lábaival. Nagyon rossz volt nézni. Aztán lement a kalitka aljába és ott is maradt. Nem tettem fel az ülőbotra, mert tudtam, ha felteszem, le fog esni. Éjfél előtt pár perccel lekapcsoltam a villanyt, ő ott gubbasztott a kalitka alján. Nekem azon járt az agyam, hogyan rendezzem át a kalitkát, ha már nem tud az ülőbotra felmenni. Éjfél után vmikor felébredtem, nem tudom hány óra lehetett, mert nem néztem meg az órát, akkor még élt. Aztán visszaaludtam és szintén nem tudom hány órakor arra ébredtem, hogy csendes mozgás jön a kalitka felől, de nem kapcsoltam fel a villanyt, mert arra gondoltam, csak arrébb ment 1 kicsit. Most már tudom, akkor halt meg. Aztán fél 4 után pár perccel felkapcsoltam a villanyt, mert nagy volt a csend. Felkeltem és akkor láttam, hogy a kis szárnyacskáit kicsit kinyújtotta és meghalt a kalitka egyik sarkában. Csendben, szinte észrevétlenül ment el. Nagyon tartottam tőle, hogy vergődni fog és végig kell néznem a haláltusáját, de ő ezt tudta, hogy nem szeretném ezt átélni és csak csendben meghalt. (A fiam még kicsi volt, amikor a papagája hirtelen halálát végig kellett néznem egy hajnalon. A fiam pont elutazott az apjával, így nem volt itthon senki, csak én és a papagáj.) Szotyika pici teste hideg volt és sovány. Bevallom már felkészültem erre, az íróasztal egyik fiókjában volt 1 picike törölköző, 2 nylon zacskó és 1 pár gumikesztyű. Felvettem a gumikesztyűt, mert bár még betegen is gyakran pihent a kezemen, de a kis halott testét nem akartam csupasz kézzel megfogni, valahogy nem. Kicsit megigazítottam óvatosan a szárnyacskáit és finoman becsomagoltam a törölközőbe, gyönyörűek voltak a tollai, ügyeltem a hosszú farktollára is, majd betettem a 2 nylon zacskóba és így a fagyasztóba.

Ezek a dolgok már szombaton történtek. Kb. 3 órát alhattam ezen az éjszakán és nem tudtam visszaaludni. Visszaültem az ágyba és nagyon sírtam.

Aztán eljött a reggel, felkeltem, ágyneműt húztam és utána utoljára kitakarítottam az én kicsim kalitkáját. Sokszor úgy hívtam, hogy Szépségkirályfi, mert annyira szépséges kis madár volt.

Próbáltam magam lefoglalni, elvégeztem a szombati munkákat, mostam is. Nagyon nehéz nap volt, dagadtra, vörösre bőgtem a szemeimet.

Szotyikám 2017-ben, itt kb. másfél éve voltunk együtt, még a másik lakásban készült a kép.

Ez a kép 2024. nyarán készült, így nézelődtünk kifelé az erkély szúnyoghálóján keresztül. Mindig nagy érdeklődéssel figyelte a fecskéket.

Egyedül maradtam, soha többé nem lesz már háziállatkám, nem vállalom be, hiszen életem 69. évében járok.

Folyt. köv.

...

Újabb 2 nap

2026. jan. 14., szerda.

Jöttek az unokák ebédre. A menü húsgombóc volt petrezselymes mártással és krumplipürével. Nem volt jó a petrezselymes mártás és a húsgombócot picit elsóztam. De nem ezzel volt a fő gond, hanem a mártással. Ki is dobtam a receptet, ezt többet nem akarom elkészíteni. Sőt, nem is fogom.

Csütörtökön kimentem Diósgyőrbe, még vettem Szotyikámnak 1 doboz magot. Volt itthon bőven, de másfajta, újabb és nem nagyon ette. Kíváncsi voltam, hogy az újfajtát azért nem eszi, mert nem ízlik neki vagy ki tudja... Szóvel vettem neki 1 olyan doboz magot, amit régebben evett. Ez olcsóbb, a drágább volt az új, azért álltam volna rá arra, mert a madaras azt mondta, hogy jobb minőségű. Vettem neki 2 csomag fürtös kölest is. Ma vitte el Lackó az ő madaruknak...

Voltam még lottózóban is, 100-as boltban és az Ady Művházban megnéztem 1 kiállítást, de nem fotóztam. Nem olyan volt, mint amit szoktam fotózni. Kicsit szedett-vedett. Mindegy... Itt a művházban találkoztam 1 olyan ismerős nővel, akivel vmikor a '70-es évek első felében 1 lakótelepen laktunk, fiatal csajok voltunk akkoriban, tizenévesek. 1-2 évvel idősebb tőlem. Érdekes volt a találkozás.

Utána lementem az Újgyőri főtérre, ott gyógyszertárban voltam és beszélgettem a körzetünk tiszás jelöltjével.

Más nem volt.

Folyt.köv.

...

Két nap

Csak 2 napot írok le, hogy haladjak 1 picit. Viszont már késő van, kicsit kókadt vagyok. Szóval ezért nagyon rövid leszek.

2026. jan. 12., hétfő.

Főztem 1 jó kis levest mindenféle csirkeaprólékból. Szeretem a főtt húst. De csak, ha nagyon puhára van főzve.

Szotyikát is rendbe tettem, mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó alkalom, a következőt már nem élte meg.

Délután bementem a lakásszövetkezetbe, ahol finoman értésemre adták, hogy nem kell nekem oda minden hétfőn bemenni. Hát, nem megyek. Jó nekem itthon.

Kedden elkezdtem a januári nagytakarítást a nagyszoba kitakarításával. Egyébként egész nap itthon voltam, mostam is 1 adagot és elvégeztem a szokásos keddi munkákat.

Este feljött Lackó Sparos kuponokért.

Semmi más különös nem volt.

Folyt. köv.

...

Elvitték ma...

... Szotyikám piciny testét. Elhamvasztatom. Pár nap múlva visszahozzák a hamvakat.

2026. január. 05., hétfő. Mostam, ebédre halat sütöttem, laza nap volt. Délután bementem a lakásszövetkezetbe.

Kedden feljött Lackó, meg akarta nézni a szlovéniai képeimet. Hogy ez őszinte érdeklődés volt-e vagy csak, hogy "jó" legyen hozzám, nem tudom. Minden esetre megnézte a képeket. Előtte még reparáltunk kicsit Szotyika kalitkájában. Mindez délelőtt volt.

Délután lementem az Újgyőrire, voltam Sparban és DM-ben, itthon pedig elvégeztem a keddi munkákat.

Szerdán jöttek a gyerekek, tavaly óta most láttam őket újra. Azért elmondtam nekik, hogy jól esett volna, ha feljönnek 1x a téli szünetben... Emese csak vigyorgott, ahogy más, számára - véleményem szerint - kellemetlen szituban szokott, Gáboron nem láttam semmit. Odaadtam nekik a karácsonyi ajándékot és a Szlovéniából hozottakat is. Gábornak volt 1 hógömb - egyebek mellett -, mert szereti a hógömböket, de nem vitte magával edzésre, ezért még külön feljöttek edzés után Gábor és Lackó.

Ebédre nagyon egyszerű étel volt, paprikás krumpli virslivel. Desszertnek 1 krisnás édességet készítettem, halavát. Finom volt. Meggyel készítettem és ahhoz képest, hogy Emese nem igazán szereti a meggyet, többet evett belőle, mint Gábor.

Csütörtökön kijött a gázszerelőm a konvektorhoz, ami jan. 01-jén 4x kialudt és nem is írtam, de tudom, hogy után még 1x előfordult, hogy kialudt, pontosan 03-án, de utána már rendesen működött. Ettől függetlenül fontosnak tartottam, hogy megnézze. Így is volt, állított a gyújtóláng nagyságán és azt mondta, hogy ott vmelyik vékonyka csőben szemét volt. Láttam, hogy fújdogálta.

Pénteken itthon volta, mostam. Semmi más.

Szombaton éjjel nagyon fájt a gyomrom. Olyan fájdalmam volt, hogy elég sokáig nem tudtam aludni. Nem tudom, hogy mi okozhatta. Vagy 2 órán keresztül ébren voltam. Nem számított, hogy milyen testhelyzetben voltam, nem segített semmit. Aztán elmúlt ez a fájdalom, hála a jó égnek.

Elvégeztem a szombati munkákat és ebédre rántottam 2 db csirkeszárnyat.

Vasárnap lementem az Intersparba és mostam. Más nem volt.

Hát, most hirtelen sikerült bepótolnom 1 hetet.

Valahogy eddig nekem nem jó ez az év...

Folyt. köv.

...

Bármilyen fájdalmas...

... Szotyikám halála, mert nagyon fáj és még fog is sokáig és, ha nem is sírok majd, a fájdalom, a hiány akkor is megmarad, de az élet megy tovább.

2026. január 01., csütörtök.

Ahogy korábban írtam, nekem szilveszter nem jelent semmi különöset, újév sem, ezért 31-én este ugyanúgy lefeküdtem, mint máskor. El is aludtam a nagy durrogtatás ellenére és Mesikém telefonhívására sikeresen fel is ébredtem éjfél után 6 perccel😃 Rám csöngetett, aztán letette, ahogy szokta. Nagy nehezen visszahívtam, szemüveg is kellett hozzá. Mikor felvette, nagy álmosan beleszóltam, hogy halló, ő meg meglepődve kérdezte, hogy aludtam már? Mondtam, hogy igen. Egyem a szívét, csak boldog új évet akart kívánni. Ő volt az egyetlen, aki felhívott. Azért jól esett. Nehezen tudtam visszaaludni, mert ébren tartott a durrogó tűzijáték. 

Délben elmentem balatoni Ágihoz, meghívott lencsefőzelék ebédre és volt még utána finom túrós palacsinta. Ebéd után kimentünk sétálni a Tündérkertbe. Jó volt, de mire visszafordultunk, már ment le a Nap, kezdett hűvös lenni.

Ja, azt nem is írtam, hogy azzal kezdődött az év, hogy ezen a napon, 01-jén 4x kapcsolt ki a konvektor. Visszacsiholtam mindig, kivéve éjszakára. Éjjel a légkondival fűtöttem. Aztán reggel újra becsiholtam a konvektort. Működött is 2 napot. Nagyon kicsi volt a gyújtóláng.

Pénteken Vivikém betöltötte 38. életévét. Felhívtam korán reggel, beszélgettünk 1 kicsit. Amúgy laza volt a napom, sokat telefonáltam. 88 éves Ágival és balatoni Ágival is.

Szombaton itthon voltam, semmi különös nem volt, elvégeztem a szombati munkákat és mostam is.

Vasárnap Ágival kimentünk a régiség vásárba. Megvendégeltem 1 ezer forintos croissont-nal, pisztáciással. Nagyon ízlett neki. Ott állt az adventi villamosunk, sorakozni kellett, hogy felmehessünk rá, de legalább lehetett pár képet készíteni. Sajnos, a képek még a telón vannak, én meg aszatli gépen írok most, talán később teszek ki pár képet, mert ismét a mi villamosunk lett Európa legszebb adventi vagy karácsonyi villamosa, immár 9. alkalommal. Ezen a napon mostam és Szotyikámat rendbe tettem.

Szotyikám még megvolt ekkor, azt vettem észre, hogy vmi vér jött a csőréből, ráfröccsent a falra. Sajnos a csőrénél is volt vmi betegség... Nehezebben evett, nehezebben vette a levegőt... nem tudom, mi lehetett. Lehet, hogy vmi daganat volt a szájában? Nem tudom. Maga a csőr rész is beteg volt, az ő jobb oldalán. Sokat dörzsölte. Hogy fájt-e vagy viszketett neki, sosem tudom meg.

Folyt. köv.

...

:-(

Szotyikám az éjjel - 2026. január 17-én, valamikor éjfél után valamivel - átrepült a szivárványon, meghalt, itt hagyott. Nagy az űr utána, nagyon fáj, sokat sírok.

Drága kis szépségkirályfim, nyugodj békében, míg élek, szeretni foglak.

Még mindig tavaly

A szlovéniai utazás miatt, meg némi lustaságból kifolyólag, kissé elmaradtam megint az írással. Eljött az az idő, amikor nem tudok semmi különösről írni.

2025. dec. 29., hétfő.

Nagyon rosszul aludtam éjjel, az okára már nem emlékszem, de sokszor eléggé kivagyok idegileg, atlán ez is közrejátszott. Olyan 5-6 óra közötti  időtartamot aludtam ezen az éjszakán, ami elég kevés volt.

A lakás takarítását mindenképp be akartam fejezni decemberben, ezen a hétfői napon a konyha takarítása történt meg.

Kedden Áginál voltam, aki eljött a Balatonról, szeret itt időt tölteni sztem. Persze elsősorban nem velem, hiszen van itt vér szerinti rokona is, korban kb. olyasmi, mint mi és ők szoktak együtt járni bulizni. Még így vén 70 éves fejjel is. Nekem ehhez már annyira nem fűlik a fogam. Természetesen nem is hívnak és természetesen én nem kéredzkedem.

Szóval ezen a keddi napon felmentem Ágihoz kocsonyát enni. Jó kocsonyát főz, bár tapasztalatom szerint olyan kemény kocsonyát senki nem tud főzni, mint én.

Ha már kint voltam Diósgyőrben, vásároltam a madarasnál és a 100-as boltban. Ágitól meg levillamosoztam a Pennybe.

Itthon mostam és az előszobát takarítottam ki. Mozgalmas nap volt.

Aztán eljött szilveszter napja - szerda -, ami nekem pont olyan nap, mint a többi. Korán bezárkóztam, mert kint folyamatosan ment az undorító durrogtatás. Nem szeretem.

Főztem magamnak 1 jó kis székelykáposztát és a lépcsőházban a bejárati ajtóm előtti részt takarítottam fel.

Ezzel zárul 2025. Mondhatnám BÚÉK Mindenkinek, de már bőven benne vagyunk 2026-ban. Mindegy. Azért BÚÉK Mindenkinek.

Folyt. köv.

...

Karácsony után

Tehát sikeresen hazaértem Szlovéniából karácsony másnapján, aztán elkezdődött a szokásos serte-perte, igyekszem állandóan molyolni, nem kenyerem a lustálkodás.

2025. dec. 27., szombat.

Belevetettem magam a munkába, komolyan mondom, alig vártam. Elpakoltam még mindazt, amit előző nap este nem sikerült. Ez pepecs munka volt, sok időt vett igény.

Elkezdtem, bepótolni a sok elmaradt tornát, ez is sok idő.

Szotyikámat rendbe tettem.

Megcsináltam a szombati munkákat, amiben benne van az ágynemű áthúzása is.

És még a fürdőszobát is kitakarítottam ezen a napon. Nem is értem hogy voltam képes ennyi mindenre.

Vasárnap nem voltak nagy dolgok, spájzot takarítottam és mostam.

Azt hiszem körömpörköltet ettem szombaton és vasárnap, volt még lefagyasztva, aminek nagyon örültem, mert legalább nem kellett főzéssel tölteni az időmet.

Mára ennyi.

Folyt. köv.

...

Utolsó nap Szlovéniában

2025. dec. 26., péntek.

Hazafelé jövet még megnéztük a Rogla településen, fent a hegyen lévő lombkorona sétányt. Ha jól emlékszem 1.500 méter körüli magasságban van, a sétány vmivel több, mint 1 km és 20 méter magasan van a fák között. Itt Magyarországon még nyoma sem volt a hónak, mi ott fent erős hóesésben és már sok lehullott hóban sétálhattunk.

Pár kép:

Rogla, lombkorona sétány

Rogla, lombkorona sétány

Rogla, lombkorona sétány

Rogla, lombkorona sétány

Hazafelé Ági barátnőm leszállt a buszról B.lellén, jött érte a férje. Én mentem tovább Pestre. Hamarabb felértünk, mint amit a programban írtak, bőven elértem volna még vonatot, de a szállodai asztaltársainkkal megbeszéltem, hogy velük jövök haza kocsival, béreltek 1 autót sofőrrel 60 ezer forintért. Így jöttünk hárman, 3 címre. A viteldíjat rögtön kifizettük még az indulás előtt. Útközben a sofőr elkezdett pattogni, hogy 3 címre kell menni, az plusz költséggel jár. Sztem rájött, hogy kifizettük és bizony itt nem lesz borravaló, ezt akarta kicsikarni, ilyen 4-5 ezer forint közötti összeget emlegetett címenként. Hát, én gondoltam 1 vassal nem vagyok hajlandó többet adni, mint amit odaadtam, vagyis a 20 ezer forint. Hazavittük Tapolcára a szemész Ágit, aztán Juditot a belvárosba és én ott kiszálltam és hazajöttem villamossal. Érdekes volt ez a hazaút. Még este kipakoltam a bőröndből.

Szotyikámra nagyon kíváncsi voltam, de már úgy hagytam itthon, hogy nem volt jó bőrben és azóta sem...

Másnap megkezdődtek az itthoni munkás napok jó szokásomhoz híven.

Folyt. köv.

...

Cseppkőbarlang

A postojnai cseppkőbarlang 1 csoda. Félve mondom ki, de a mi aggteleki barlangunk elbújhat mögötte. 102 képet és 2 videót készítettem  a barlangban, ebből párat most ideteszek.

Ilyen kisvasúttal visznek be a barlangba, majdnem 4 km-t utazunk vele befelé és aztán  kifelé is.

Nekem ez olyan, mint a párizsi Notre Dame, még a híres rózsaablak is ott van.

Jól kiépített, csúszásmentes utakon lehet sétálni, ez valamivel több, mint 1 km-es túrát jelent és 40 m magasságot kell felfelé majd lefelé megmászni.

Több millió év kell ahhoz, hogy az ilyen cseppkőoszlopok létrejöjjenek.

Folyt. köv.

...

Barlangvár

Tegnap nem írtam, mert nem volt jó a közérzetem. Vmitől kicsit felment a vérnyomásom és arra vágytam, hogy önmagamhoz, illetve a szokásoshoz képest hamarabb ágyba kerülje.

2025. dec. 25., csütörtök.

Ez a predjamai barlangvár, a világ legnagyobb barlangba épített vára.

Néhány kép:

Predjama

Predjama

Predjama

Predjama

Mosogató Predjama barlangvárában.

Az épített faalt kibontották, így látható a közvetlen mögötte lévő sziklafal.

Most ellentmondok a korábban általam leírtaknak, miszerint, ha 1 napon több helyen is voltunk azt 1 bejegyzésben leírom, mert nem így lesz. Ezen a napon voltunk még 1 cseppkőbarlangban, de a telóról a képeket le kell menteni az asztali gépemre, ami még nem történt meg, de majd igyekszem...

Folyt köv.

...

És...

... elérkeztünk végre karácsony napjára.

2025. dec. 24-én 2 kikötő városban jártunk, Koper és Piran városokban. Mindjárt teszem fel a képeket mindkét városról, de előbb leírom a szállodai ünnepi vacsorát. Fantasztikus svédasztalos kínálat volt minden nap reggel és este. Sajnos, a karácsonyi vacsi nekem annyira nem jött be, mert olyan húsokból voltak az ételek, illetve 95 %-uk, amelyeket én nem igazán kedvelek. Erről csak én tehetek. Hal volt, hallal és hallal. Volt marha és sertés, de csirke nem volt. Csak az első nap volt rántott csirkemellfilé a vacsorai kínálatban, ami nekem nagyon bejött volna, de azt csak az érkezésünk napján adták figyelmességből, mint "magyar" ételt. Többé nem volt. Volt már olyan este, amikor sütiket ettem. Nagyon finom friss sütik voltak, pici 2 falatnyi kockákra vágva, így többet is meg tudtam kóstolni. Na, azért éhen nem haltam. Hát, szenteste alkalmából nem éreztem semmit. Ágival sokat filozofálgatunk gyönyörű családjainkról, mindkettőnknek súlyos problémáink vannak családilag. Talán ez is összeköt minket.

Na, akkor jöjjenek a képek és egyben teszem fel a fentebb említett 2 várost, hogy ne húzzam az időt a végtelenségig.

Koper - Nyolcszögletű kút.

Koper - Prétori palota

Koper - Szent Nazarius székesegyház belülről

Piran - sikátor utca.

Piran - ez a kis sikátor, mert utcának nem nevezném, pont olyan, mint amilyeneket az olasz filmekben láthatsz. Ott lógnak a kiteregetett ruhák --- mellesleg esett az eső😂

Persze, nem ennyi képem van, hiszen közel 300 képet készítettem az úton. Ez csak 1 icipici ízelítő.

Folyt. köv.

...

A szálloda...

... és környéke.

Ezeket a képeket is 2025. december 23-án, kedden készítettem. Portorozban volt a szállásunk egy 4*-os hotelben. A szobával gyakorlatilag minden rendben volt, de akaratlanul is összehasonlítottam a májusi londoni szintén 4 *-os szállással. Győzött a londoni. Nagyobb, tágasabb volt a szoba. Az ágy is szélesebb volt Londonban. Ott minden nap kaptunk ajándékba 1 kis flakon vizet, volt kv, tea, vízforraló a szobában. Háromféle tusfürdőből lehetett választani, krémszappan volt a mosdónál és testápoló is volt szintén 3 illatban. A mostani szállásnál szűkös volt a szoba. Elfértünk, de kisebb volt sokkal. Az ágy keskenyebb volt, szintén sokkal. Ügyelnem kellett, hogy az éjjeli forduláskor nehogy leforduljak az ágyról. A fürdőszobában 1 kb. 20, esetleg 30 milliliteres tusfürdőt kaptunk a 4 éjszakára , ezt kellett a kézmosáshoz is használni és persze zuhanyozáshoz is. A tetejét le kellett csavarni és úgy a kezünkbe önteni a tartalmát. Szar volt. Semmi egyéb nem volt. Szóval, azért ez mégiscsak 1 volt szocialista ország...

Íme Portoroz:

A szállodánk

A tengerparton

Díszkivilágítás 1.

Díszkivilágítás 2.

Folyt.köv.

...

Sok eső

Még mindig 2025. dec. 23., kedd. Esett az eső Rovinj városában, vacak idő volt. Az idegenvezetőbe nem sok rugalmasság szorult. Kértük pl. hogy a tájékoztató beszédét tartsa meg fedett helyen, lett volna rá lehetőség, de nem, ő kint, a tér közepén szakadó esőben magyarázott. Persze, voltunk néhányan, akik fedett helyre húzódtunk, annyira nem volt fontos számunkra a mondandója.

Rovinj jellegzetes tengerparti látképe

Óratorony, rajta a jellegzetes velencei szárnyas oroszlánnal.

Balbi-ív. Ez a neve. A 17. században épült.

Szent Eufémia templom harangtornya. 63 méter magas.

Szent Eufémia templom belülről.

Mára ennyi az utazásról.

Más.

Tegnap többször kialudt a gázkonvektorom, így kezdődött 2026. Éjjel légkondival fűtöttem. Ma visszacsiholtam a konvektort...

Folyt. köv.

...