Anyu tegnap lett volna 75 éves. Szép kor lett volna. Olyan, amit meg szoktak ünnepelni. De mi már nem ünnepelhetjük. Ünnepeltük a 70-et, a 71-et, de már a 72-ig sem jutottunk el. Azt mondják, vigyáz rám fentről. Jó lenen hinni benne.
Ezen a képen a 40-es évei elején járt, úgy gondolom. És nagyon szép volt. És képzeljétek! Megörököltem tőle azt a klipszet, amit a fülében láthatunk.
Apu 78 éves lesz 10. hó 09-én. Pont fent leszek Pesten, de nem apa szülinapja miatt, hanem azért, mert anyu születésnapja környékén mindig felmegyek. Kimegyek hozzá az altemplomba. Oda, ahol majd én is leszek.
Ja, nekem is szülinapom lesz, 1 nappal később, mint apunak. 54. Nem jelent semmit. Sosem szoktam titkolni a koromat, hiszen 1-2 évet azért letagadhatnék (minden beképzeltség nélkül).
Legfeljebb számot vethetek az életemmel. De miért is? Hiszen semmim nincs, csak 1 elcseszett életem. Nincs kocsim, de még jogsim se. Nincs nyaralóm, csak 1 jelzáloggal terhelt lakásom. Nincs megtakarított pénzem, hiszen csak egyik napról a másikra élek. Nincs 1 korban hozzám illő barátnőm, csak Sz. Ági van, de ő is már elmúlt 73. És nincs 1 barátom, 1 társam, 1 párom. Egyedül vagyok, magányosan.
Nyomorultul érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése