Nem is tudom, hogy barátnők vagyunk-e? Nem. Nem hiszem. Ez nem igazi barátság, inkább csak én erőltetném.
Ha én nem hívom fel, ő sosem csörög rám, pedig számtalanszor mondtam, hogy csak csörgessen meg, visszahívom, de sosem tette. Még akkor sem, mikor meghalt a kutyája. Bezzeg én rögtön felhívtam, mikor Bonika elment, de ő csak akkor mondta, hogy meghalt a kutyusa, mikor én hívtam, mert már rég beszéltünk. Na, neki ilyen problémája nincs, hogy régen beszéltünk, mert sosem hív.
Az imádott kutyáját ott hagyta az állatorvosnál abban a hitben, hogy úgyis elhamvasztják. Pedig nem. Szegény Dorka dögkútra került nagy valószínűséggel. Hát, az ő elgondolásán is nagyon csodálkoztam. Meg a naivságán is...
Felmentem most a lakására, már egyébként 1x voltam nála Pesten. Kb. 8 éve költözött el innen a mi lakótelepünkről.
Egyszer csak megkérdeztem, hogy mikor volt utoljára mifelénk. Szinte zavarba jött és ment a naptárához, majdhogynem magyarázkodott, mert a múlt hónapban 3 napot volt itt, de eszébe sem jutott, hogy megkeressen. A zavarának pedig az az oka, hogy igen sokszor mondtam már neki, hogy szóljon, ha jön - mert tudom, hogy szokott járni ide -, hogy tudjunk találkozni, akár feljöhet hozzám, ha tudok veszek ki szabit, csak szóljon,
Sosem tette...:-(((
Na, akkor miért is erőltetem én ezt az egészet?
Mert hülye vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése