Február 24-én, hétfőn végre kimozdultam itthonról 1 viszonylag hosszabb útra. A küldöttgyűlést nem számítva, hiszen csak pár méterre kellett átmenni az iskolába, ezt megelőzően február 14-én volt 1 komolyabb "túrám" itthonról. Hát, ahogy ezt most leírom, kissé megdöbbent. Szóval, ezen a hétfőn átmentem a postára, csekkeket kellett befizetnem. Mikor odaértem, szinte üres volt a posta. Na, gondoltam, előveszem a szemüvegem, a csekkjeimet, a kártyáimat és mire mindez megtörtént és odajutottam, hogy sorszámot kérek, már hatan voltak előttem:-))) Mindegy, kibírtam. Én ilyeneken nem szoktam bosszankodni.. Aldiban voltam vásárolni és próbáltam visszaadni az ő automatájukba 1 likőrös üveget, amit egyébként náluk vásároltam, persze, tudom, ennek semmi jelentősége az automata szempontjából. Csakhogy, ezt az üveget már másik automatában sem tudtam visszaváltani, ezért gondoltam, hátha mondanak vmi hasznosat az Aldiban. De ott sem sikerült és nem is adtak semmi tanácsot. Kidobtam az üveget, ugrott 50.- Ft-om. Ez van. Ééés másik sparos szörpös üveggel ugyanígy jártam. Most vki azt az ötletet adta, hogy olyan helyre kell visszavinni, ahol kézzel veszik vissza, mert ott bármit visszavesznek, ami ilyen 50 Ft-os üveg. Szóval, lehet, hogy kár volt kidobni a likőrös üvegemet. Nem, nem az 50.- Ft érdekel, csak egyszerűen bosszant. Hát, erről ennyit. Ezen a napon még elmentem megnézni 1 fotókiállítást, a címe: Fénybe zárt pillanatok. Pont olyan képek, amelyek közel állnak hozzám, íme néhány:
Kedden itthon voltam, kicsit takarítottam és főztem 1 kis húslevest, amit már a gyerekeknek készítettem a másnapi ebédhez.
Mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése