Sápadt

2025. dec. 17., szerda.

A gyerekek jöttek ebédre szokás szerint. Minden hónap utolsó szerdáján vkinek a kívánságárea főzök, megyünk szépen sorban, én magam is szoktam kívánni. Igaz, hogy ez még nem az utolsó szerda, de ebben a hónapban, sőt talán az idén, most találkozunk utoljára. Emese volt a soros, tojásos nokedlit kért, uborkasalátával. Szegény nokedli olyan sápadt lett, hoyg nem látszott rajta a tojás. Sajnos, ilyen volt a tojás. A nokedliba tettem 3 tojást, rá pedig 7 db-ot, így el is fogyott 1 doboz tojás.

Az uborkasalátára Gábor kért tejfölt, Emese nem, de annyira ízlett mindkettőjüknek a lé, hogy megitták a kis tálkából. Gábor vagy 5 percet pihent aztán ment is szolfézsra, onnan edzésre, onnan meg hokimeccsre. Hosszú napja volt szegény gyereknek.

Mikor Emese megérkezett, már Gábor nem is volt itt, kérdezte is, hogy Gábor ma nem jön? Mire mondtam, hogy sőt, már el is ment.

Emese maradt úgy, ahogy szokott. Megbeszéltük, hogy mit kell tenni Szotyikával, amíg nem leszek itthon. (Remélem, Szotyikám életben megvár, kis beteg drágaságom.) Aztán Emese is elment olyan fél 5 körül.

Utána elkezdtem készülődni a lakásszövetkezeti küldöttgyűlésre. Felvettem most először a vadiúj elegáns télikabátomat. Meg is dicsérték. Tényleg szép, kifejezetten elegáns. Marha jól fogok mutatni benne, majd, amikor húzom magam után a banyatankot😄

Folyt. köv.

...