Napló gyermekeimnek: Irány London

2026. március 1., vasárnap

Irány London

2026. február 19., csütörtök.

Hajnali 4-kor keltem, hogy időben és úgy készüljek el, ahogy szoktam. Mindig nagyon izgatott vagyok utazás előtt, ha csak idemegyek a "szomszédba", akkor is. A hölgy, akivel mentem, régi kedves Ismerősöm. Barátnők nem vagyunk és valószínűleg nem is leszünk, de egy korrekt ismerősi kapcsolat van köztünk, semmi probléma, gond nem volt az együtt töltött 4 nap alatt.

Sajnos, nagyon pici bőrönddel mentem, mert az Ismerősöm javaslatára, nem adtunk fel bőröndöt a csomagtérbe. Soha többé nem csinálok ilyet, nagyon rossz döntés volt. Szóval 1 pici bőrönddel és 1 hátizsákkal indultam el.

Reggel 7-re itt voltak értem, a kocsijukkal mentünk fel a reptérre, a férje vitt minket. Természetesen, ez nekem plusz költségembe került, de ez így van rendjén.

Időben felértünk a reptérre. Ott az Ismerősöm megkérdezte egy információs pultnál, hogy vajon miért nem tudunk online becsekkolni a British Airwaysre (BA)? Az volt a válasz, hogy általában nem engedi a BA. Szóval, amikor kellett szépen odaálltunk a pulthoz az útleveleinkkel és szerencsére kaptunk beszállókártyát egymás mellé.

Nagyon hamar megérkeztünk Heathrowra, leszálltunk, de nem engedték a gépet az épülethez, így vhol állt a gép legalább fél órát. Aztán buszokat küldtek értünk, úgy sikerült az épületbe jutni. Ja, azt el is felejtettem, hogy a kisbőröndjeinket Pesten feladatták velünk, ezért meg kellett keresni, hogy hol jön ki. Aztán elindultunk 1 metróval, meg még 1 metróval, aztán gyalogoltunk és megérkeztünk a szállásra. Ott 77 lépcsőt kellett megmászni a tetőtérbe, ott volt az elcseszett szobánk. A fürdőszoba azon kívül, hogy tenyérnyi volt, tisztáságilag is hagyott kívánni valót a zuhanyfülke, a wc-t pedig volt, hogy 5x kellett lehúzni, hogy mondjuk 1 kakkantás lemenjen.

Este még kimentünk a Piccadillyre és hazafelé vásároltunk egy kis reggelinek valót.