Vettem 1 új szőnyeget. Nagyon szép, tetszik mindenkinek. Valóban szép a szőnyeg, meglátni és megszeretni 1 pillanat műve volt, de az a bajom vele, hogy a 2 barna árnyalat, a bútorhuzat és a szőnyeg árnyalata kicsit üti egymást. Most már néhány évig így marad. Tényleg szép a szőnyeg, finom, puha rajta a járás, a mintája harmonizál a bútorhuzat mintájával és remélem, strapabíró lesz. Az előző majdnem fehér volt, tört fehér, krémszínű, valami ilyesmi. Nem is volt azzal baj, míg volt fizikai erőm évente többször kisúrolni. De már nincs. 8 évet húzott le nálam az előző szőnyeg.
Itt járt ma Kati barátnőm és a férje Vácról. És itt volt az öcsém is. Úgy gondolom, fantasztikus kis napot sikerült együtt tölteni, jó sűrű programot csináltam nekik
Elég korán ideértek, amit egyébként én kértem. Sőt, olyan korán jöttek, hogy még Bonikával lent sem voltam, mikor már jött a telefon, hogy hamarosan megérkeznek. amíg elmentem Bonival, Laci csinált szendvicseket, amit a buszon ettünk meg, mert nem volt már idő otthon kajálni. Az én szendvicsemmel nem is volt probléma, de Laci a sajátjába tett 1 kis pirosarnyat, amit aztán "szerencsésen" rápöttyentett a pólója közepére. Totál a hasára. Így aztán a belvárosi programot egyedül csináltam végig Katiékkal, mert Laci elment pólót venni.
A belvárosi program: Hősök tere, Minorita templom, Mancs szobra, Szinva terasz, színház, Déryné utca. Ettől persze részletesebb, de nem írok le mindent szóról szóra és percről percre.
Aztán feljöttünk hozzám. Megkínáltam őket 1 kis sütivel, édessel és sóssal, amiket persze én sütöttem. Utána irány a Diósgyőri vár. Nagy meglepetés ért a pénztárban, mert az öcsém volt gimnáziumi osztálytársnője ült a ott, így nem kellett fizetnünk. Laci lemaradt tőlünk újfent és, amíg mi a vár titkait derítettük ki (vagy fel), addig ő beszélgetett a huszonéve nem látott osztálytársnőjével.
Momentán sok érdekesség nincs a várban, de egynek jó volt. Csaba "kalapácsolt" 1 pénzt, ami az én gesztusom volt feléjük. Pici apróság.
Mikor a várban végeztünk, már nagyon éhesek voltunk. A Pizza Terasz nevű éttermet néztem ki már előre, így odamentünk. Mindenki nagyon meg volt elégedve vele, mert igen klassz kajákat ettünk. Nagyon finom volt, elegendő volt, a kiszolgálás kedves volt és udvarias, pedig 1 kiscsaj volt a pincér az egész étteremben. Sok munkája volt.
Ebéd után irány Lillafüred. Kicsit igyekeztünk lefelé a vízeséshez, mert ott van az Anna barlang bejárata. Ez 1 mésztufa barlang, ami - állítólag - nagyon ritka. Örültünk, hogy megnéztük, tényleg érdekes volt. A túravezető sok mindent elmondott, a kérdéseimre válaszolt, de mégis olyan kelletlen volt, nem volt benne semmi kedvesség.
Utána felsétáltunk a Palotaszálló függőkertjében. Csaba bemászott a vízesés mögé. Kicsit féltettem, mert nem túl biztonságos az odavezető út. Fotózták is többen. Aztán József Attila szobra mellé álltunk 1 fénykép erejéig, majd körbesétáltuk a Palotaszállót.
Visszafelé meghívtam a csapatot 1 fagyira Kisgergelyhez.
Aztán feljöttünk újra hozzám, kicsit pilledt a csapat és a vendégeim elindultak hazafelé. Lacit kivitték a Tiszaira.
Laci hívott telefonon, hogy vagy 20 percet késett a vonat, de megérkezett és Kati is küldött sms-t, hogy hazaértek.
Jó nap volt.
Egy dolog hiányzott.
Találd ki!