Ma 1 hónapja, hogy azt ígérted, hogy a jövő héten felhívsz. Persze, márciusban is ugyanígy csináltál, aztán 1 hónap múlva küldtél 1 levelet, hogy találkozhatnánk. Aztán, mikor meg mertem kérdezni, hogy miért is, még te sértődtél meg. Már nem bírtam elviselni, hogy megtalálj a fiók mélyén, mint 1 ott felejtett lyukas zoknit és néha magadra húzz. Hiszen az utolsó évben már csak arra voltam jó, hogy havonta hét közben eltölts velem 1 órát, esetleg másfelet, de minden hétvégét egyedül kellett otthon töltenem, mert arra nem voltam megfelelő, nem voltam alkalmas. De azt meg kellett hallgatnom a kocsidban, hogy a barátnőddel megbeszéld a hétvégi programotokat. Nem a párod, mint ahogyan engem tituláltál, mert - ahogy mondtad - az a párod, aki épp melletted van. Ezt mondtad nekem. Én már nem voltam megfelelő arra, hogy a barátnődként mutass be, ha véletlenül úgy alakult.
Utoljára 2010. áprilisában vittél el valahova 1 szombati napon.
És 2009. október 10-én aludtam nálad utoljára, mert arra aztán végképp nem voltam sem alkalmas, sem megfelelő, hogy 1 egész hétvégét velem tölts ezután. Tudod, a születésnapom volt, amiről persze megfeledkeztél. Az idén már névnapomra sem kaptam semmit, csak 1 gyenge sms-t. Mert én már csak ennyire voltam érdemesítve. Az én fontos dolgaim neked sosem számítottak semmit, csak nekem számítottak a te fontos dolgaid. A velem kapcsolatos dolgok java részét egyszerűen elfelejtetted, míg én nagyon sok mindenre emlékszem, mert nekem fontosak voltak a te fontos dolgaid.
Odafigyeltem a szavaidra, hogy nem szereted, ha sok gyűrűt hordok - hát leszoktam róla. Hogy nem szereted a virágos ruhákat. Hát azt sem vettem fel.
Bárhogy igyekeztem, mégsem voltam neked megfelelő. Ma már én is tudom, hogy te voltál életem legrosszabb döntése. Miközben veled voltam, elment mellettem az élet. Pedig úgy gondolom, hogy életem legszebb éveit pazaroltam rád, hiszen 40 évesen viszonylag szép és csinos nő voltam. Ha akkor nem megyek bele a csapdádba, akkor mára biztosan lenne 1 kiegyensúlyozott párkapcsolatom, hiszen én is ember vagyok, nemcsak 1 tárgy és vágyom arra, hogy szeressenek és szerethessek. De ma már képtelen vagyok bárkinek a közeledését elfogadni, mert csak azt sulykoltad belém, hogy én nem vagyok jó semmire. Nem vagyok elég magas, nem vagyok elég vékony, nem vagyok elég szőke, nem lehet ... ..., nem tudok ... ..., nem vagyok jó arra, hogy valaki eltöltsön velem 1 hétvégét vagy, hogy együtt aludjunk, vagyis nem vagyok jó semmire. És ezért vagyok mára már barna és nem vörös.
Már a Kiliánból sem teszem ki a lábam, utoljára tavasszal voltam a városban. És tudod miért? Mert rettegek attól, hogy meglátlak téged és a barátnődet. Azt, aki tőlem mindenben jobb, aki kitúrt mellőled.
Elmegyek dolgozni, lemegyek a kutyával és néha boltba megyek. Ez lett az életem, amihez sikerült hozzájárulnod.
Férfi mellett - még az exem mellett sem - szenvedtem annyit, mint melletted. Sokáig nem nyitottam ki a szám, csak csendesen elviseltem, hogy megalázz és úgy csináltam, mint aki hisz neked még akkor, amikor tudtam, hogy hazudsz. Aztán, mikor lázadoztam, akkor már én voltam a hibás a szemedben. Ennyire önző és egoista emberrel, mint te, sosem találkoztam és persze nem is akarok már. Mert te úgy gondolod, hogy a pénzedért bármit megtehetsz. Bár, én egyáltalán nem voltam megfizetve, hiszen azokért a dolgokért, amit kaptam tőled, cserében mindenért meg kellett dolgoznom. A ...ért néha vettél 1 rongyot, a gépelésért meg kifizettél, mint 1 munkást. Pontosan tudod, hogy milyen az anyagi helyzetem, de olyan soha, de soha nem volt, hogy azt mondd, Édesem, találtam 5.000.- kóbor forintot, tedd el, jó lesz az a villanyszámládhoz. Ez is azért van, mert neked sosem volt fontos, az, ami nekem fontos. Az egyik füleden bement, a másikon meg ki, de a tudatodig nem jutott el.
Azt hittem, hogy idővel jobb lesz nekem. De nem lett. Egy lelki nyomoronc lettem, összetört, magányos nő. A barátaim azt mondják kár értem és túl jó vagyok ahhoz, hogy lehúzzam a redőnyt. Ezt persze bóknak vettem, hiszen tudom, hogy nem vagyok jó semmire, a szexuális életemnek vége lett 53 éves koromban. Hát, elég rosszul hangzik valóban, ugye?
Aztán itt van ez a tv dolog. Amíg ...tál, nem zavart, hogy nálad van a tv-m. Most egyszerre elkezdett zavarni.
Rendben van, szakítsuk el az utolsó hajszálat, hiszen ezt akarod. Mondtam, hogy nekem kell az a tv. Te tudsz venni magadnak újat, én nem. Azt is jelezted, hogy nem akarsz velem találkozni, hiszen minden áron pénzt akartál utalni érte, nehogy esetleg látnod kelljen. Nem is kell. Megoldottam neked, hogy ne kelljen látnod sem.
Még a héten hívd fel a fiamat a következő telefonszámon:
Utoljára 2010. áprilisában vittél el valahova 1 szombati napon.
És 2009. október 10-én aludtam nálad utoljára, mert arra aztán végképp nem voltam sem alkalmas, sem megfelelő, hogy 1 egész hétvégét velem tölts ezután. Tudod, a születésnapom volt, amiről persze megfeledkeztél. Az idén már névnapomra sem kaptam semmit, csak 1 gyenge sms-t. Mert én már csak ennyire voltam érdemesítve. Az én fontos dolgaim neked sosem számítottak semmit, csak nekem számítottak a te fontos dolgaid. A velem kapcsolatos dolgok java részét egyszerűen elfelejtetted, míg én nagyon sok mindenre emlékszem, mert nekem fontosak voltak a te fontos dolgaid.
Odafigyeltem a szavaidra, hogy nem szereted, ha sok gyűrűt hordok - hát leszoktam róla. Hogy nem szereted a virágos ruhákat. Hát azt sem vettem fel.
Bárhogy igyekeztem, mégsem voltam neked megfelelő. Ma már én is tudom, hogy te voltál életem legrosszabb döntése. Miközben veled voltam, elment mellettem az élet. Pedig úgy gondolom, hogy életem legszebb éveit pazaroltam rád, hiszen 40 évesen viszonylag szép és csinos nő voltam. Ha akkor nem megyek bele a csapdádba, akkor mára biztosan lenne 1 kiegyensúlyozott párkapcsolatom, hiszen én is ember vagyok, nemcsak 1 tárgy és vágyom arra, hogy szeressenek és szerethessek. De ma már képtelen vagyok bárkinek a közeledését elfogadni, mert csak azt sulykoltad belém, hogy én nem vagyok jó semmire. Nem vagyok elég magas, nem vagyok elég vékony, nem vagyok elég szőke, nem lehet ... ..., nem tudok ... ..., nem vagyok jó arra, hogy valaki eltöltsön velem 1 hétvégét vagy, hogy együtt aludjunk, vagyis nem vagyok jó semmire. És ezért vagyok mára már barna és nem vörös.
Már a Kiliánból sem teszem ki a lábam, utoljára tavasszal voltam a városban. És tudod miért? Mert rettegek attól, hogy meglátlak téged és a barátnődet. Azt, aki tőlem mindenben jobb, aki kitúrt mellőled.
Elmegyek dolgozni, lemegyek a kutyával és néha boltba megyek. Ez lett az életem, amihez sikerült hozzájárulnod.
Férfi mellett - még az exem mellett sem - szenvedtem annyit, mint melletted. Sokáig nem nyitottam ki a szám, csak csendesen elviseltem, hogy megalázz és úgy csináltam, mint aki hisz neked még akkor, amikor tudtam, hogy hazudsz. Aztán, mikor lázadoztam, akkor már én voltam a hibás a szemedben. Ennyire önző és egoista emberrel, mint te, sosem találkoztam és persze nem is akarok már. Mert te úgy gondolod, hogy a pénzedért bármit megtehetsz. Bár, én egyáltalán nem voltam megfizetve, hiszen azokért a dolgokért, amit kaptam tőled, cserében mindenért meg kellett dolgoznom. A ...ért néha vettél 1 rongyot, a gépelésért meg kifizettél, mint 1 munkást. Pontosan tudod, hogy milyen az anyagi helyzetem, de olyan soha, de soha nem volt, hogy azt mondd, Édesem, találtam 5.000.- kóbor forintot, tedd el, jó lesz az a villanyszámládhoz. Ez is azért van, mert neked sosem volt fontos, az, ami nekem fontos. Az egyik füleden bement, a másikon meg ki, de a tudatodig nem jutott el.
Azt hittem, hogy idővel jobb lesz nekem. De nem lett. Egy lelki nyomoronc lettem, összetört, magányos nő. A barátaim azt mondják kár értem és túl jó vagyok ahhoz, hogy lehúzzam a redőnyt. Ezt persze bóknak vettem, hiszen tudom, hogy nem vagyok jó semmire, a szexuális életemnek vége lett 53 éves koromban. Hát, elég rosszul hangzik valóban, ugye?
Aztán itt van ez a tv dolog. Amíg ...tál, nem zavart, hogy nálad van a tv-m. Most egyszerre elkezdett zavarni.
Rendben van, szakítsuk el az utolsó hajszálat, hiszen ezt akarod. Mondtam, hogy nekem kell az a tv. Te tudsz venni magadnak újat, én nem. Azt is jelezted, hogy nem akarsz velem találkozni, hiszen minden áron pénzt akartál utalni érte, nehogy esetleg látnod kelljen. Nem is kell. Megoldottam neked, hogy ne kelljen látnod sem.
Még a héten hívd fel a fiamat a következő telefonszámon:
...
Egyeztessetek időpontot és hozd el a tv-t, majd együtt beteszitek a pincébe.
Miért van, hogy másokkal, akikkel kapcsolatom volt, barát tudtunk maradni a mai napig és veled meg nem? Veled nem, aki életem legfontosabb férfija voltál 1 időben. Felhívjuk egymást, beszélgetünk és számíthatok rájuk, ha valamire szükségem van. Pedig többen nősek és mégis. Ez is azért van, mert az én fontos dolgaim neked sosem voltak fontosak. Most már tudom, hogy te mindig csak leereszkedtél hozzám, így tekintettél rám, csak ezt jól álcáztad. Sőt, azt is megkockáztatom és mások is mondták, hogy valószínűleg direkt így irányítottad a dolgokat. Mert te nem az a fajta vagy, aki kimeri mondani, hogy elég volt, fejezzük be, ezért velem mondattad ki úgy, hogy rákényszerítettél egyfajta lelki terrorral. Tudtad, hogy a végtelenségig úgysem viselem el ezt a hármas felállást. Így lett. Igazad lett, mint mindig, mint bármikor.
Egyébként blogot írok. Sokat írok ott is a volt kapcsolatunkról, rólad, hogy hogyan bántál velem, a tablettákról, meg sok minden másról. Azon gondolkodom, hogy ezt a levelet is odateszem.
I., ha rajtam múlik többé nem hallasz rólam.
Most mit írjak alá? Azt aminek te tartottál engem? Akkor néhány nullát kell idetennem. Ez volt az értékem nálad:
egy nulla, aminek te tartottál engem. De én ettől több vagyok, ezért kell tőled leválnom, mert általad csak csökken az önbecsülésem.
Egyeztessetek időpontot és hozd el a tv-t, majd együtt beteszitek a pincébe.
Miért van, hogy másokkal, akikkel kapcsolatom volt, barát tudtunk maradni a mai napig és veled meg nem? Veled nem, aki életem legfontosabb férfija voltál 1 időben. Felhívjuk egymást, beszélgetünk és számíthatok rájuk, ha valamire szükségem van. Pedig többen nősek és mégis. Ez is azért van, mert az én fontos dolgaim neked sosem voltak fontosak. Most már tudom, hogy te mindig csak leereszkedtél hozzám, így tekintettél rám, csak ezt jól álcáztad. Sőt, azt is megkockáztatom és mások is mondták, hogy valószínűleg direkt így irányítottad a dolgokat. Mert te nem az a fajta vagy, aki kimeri mondani, hogy elég volt, fejezzük be, ezért velem mondattad ki úgy, hogy rákényszerítettél egyfajta lelki terrorral. Tudtad, hogy a végtelenségig úgysem viselem el ezt a hármas felállást. Így lett. Igazad lett, mint mindig, mint bármikor.
Egyébként blogot írok. Sokat írok ott is a volt kapcsolatunkról, rólad, hogy hogyan bántál velem, a tablettákról, meg sok minden másról. Azon gondolkodom, hogy ezt a levelet is odateszem.
I., ha rajtam múlik többé nem hallasz rólam.
Most mit írjak alá? Azt aminek te tartottál engem? Akkor néhány nullát kell idetennem. Ez volt az értékem nálad:
egy nulla, aminek te tartottál engem. De én ettől több vagyok, ezért kell tőled leválnom, mert általad csak csökken az önbecsülésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése