Névnap

Azon gondolkodom, hogy mi is történt az elmúlt napokban azon kívül, hogy nem történt semmi.

David lelépett, miután rájött, hogy nem kapja meg az adataimat. A kis buta.

Múlt kedden végre elmentem tornázni. Már 1 hónapja nem voltam. Nem volt túl könnyű ennyi kihagyás után, de tegnap voltam megint és már jobb volt. Igyekeztem minden gyakorlatot végigcsinálni. Aránylag jól ment. Az új táncos lépések egyelőre nekem nem nagyon jönnek be. Kár, mert mutatós mozdulatok.

Múlt héten valamelyik este átjött Kata és Mesi. Aranyos ez a gyerek és okos. Hosszú szavakat mond, mindent megért. Vivi és Kata levitték a kutyákat sétálni, előtte mondtam Katának, hogy fogadok 1 somlóiban, hogy Mesi hisztizni fog, miután szembesül azzal, hogy velem kell maradnia kettesben.

Először Kata átment Boráért, Mesi csendben maradt, nem kereste az anyját. Utána Vivi is készülődött. Na, gondoltam, majd most. És láss csodát, nem volt hiszti, még csak sírás sem. Játszott, aztán odaültünk a számítógéphez és megnéztük a 2010-es karácsonyi képeket. Akkor ő még pici volt, 6 hónapos. Mindenkinek sorolta a nevét, akiket látott a képeken. Aztán ment kicsit játszani, később megint kéredzkedett az ölembe és újra meg kellett nézni. Apát kereste, apát:-) Mikor Katáék megjöttek, mondtam, hogy vesztettem 1 somlóit:-)

Van 1 barátom Kanadában, talán már írtam róla, Árpi. Tinédzserkori nagy szerelem volt kettőnk között. A szilvesztert például úgy töltöttem, hogy vele beszélgettem msn-en. Akkor mondtam, hogy jó lenne ebben az évben többet beszélni. Írtam neki az első és a második hétvége előtt is, hogy amikor nálunk pénteken este 8 óra van, náluk déli 12, tudunk-e beszélni? Beszéltünk is. Mindig órákat tudunk beszélgetni, aminek csak az vet véget, hogy én már ott ásítozom a kamera előtt, hiszen egész héten - pénteken is - 1/4 5-kor kelek.

A múlt héten gonosz voltam, mert nem írtam. Pedig írhattam volna, hiszen jól esik beszélgetni vele, mivel igazából nem tudok szinte senkivel beszélgetni. Vivi nem beszélget velem, így hiába vannak otthon, mégis magányosnak érzem magam, csak lakótársak vagyunk. Remélem, egyszer majd rájön, hogy mit és mennyit vétett ellenem. Nem haragszom, csak rosszul esik.

Na, visszatérve Árpira. Kíváncsi voltam, hogy vajon ő akar-e velem beszélni, vagy csak én akarok vele? Nem keresett, nem írt. Én sem fogok, kivárom őt. Már előre tudom, hogy majd jön a levél, hogy régen hallott rólam és esetleg megbántott-e valamivel. Eldöntöttem, hogy leírom majd a fenti gondolataimat, aztán majd reagál rá.

Ja, névnapom volt. Elkényeztetett Vivi, mert levitte reggel is és délután is Bonikát és elmentek vásárolni, így nekem "csak" sütnöm, főznöm kellett.

Vasárnap átjöttek Lackóék is. Volt 1 tartalmas raguleves, rengeteg csirkéből. Aztán tejfölös-tárkonyos sertéspörkölt és Néger kocka, amit én Margit szeletnek hívok, az öcsém pedig lakodalmas sütiként emlegeti. Lackó lisztérzékenysége miatt betegesen ügyelek arra, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen, ha neki főzök. A leveshez és a pörkölthöz külön főztem neki tésztát, a Néger kocka pedig rizslisztből készült.

Este még sütöttem 1 adag sörkiflit. Igen jól sikerült, persze ügyeltem is rá, hogy szép legyen, mert én jobban szeretem, ha kicsit pirosabb, de melóba nem vihetem úgy, hogy azt hiszik, esetleg megégett.

Tehát vittem be másnap a Néger kockából és sörkifliből. Néhány kollégát megkínáltam. Pisti rögtön rájött, hogy névnapom volt és kért még egyet a sörkifliből:-)

Lacinak másnap, beszélgetés közben adtam a tudtára, hogy névnapom volt. Nem jött rá magától.

Hát, ez van. Nem tartok már melóban névnapot. Azóta nem tartok, mióta Péter egyszer lefikázta az egyik sütimet.

Nem jut eszembe semmi jó bölcselet a végére:-)

Legyetek jók, ha tudtok. De miért is...?

David3

A múlt heti levelére - mikor is feleségének nevezett - válaszolva, rövid megjegyzéseket tettem más színnel beszúrva az ő mondatai mellé. (Meggyőződésem, hogy el sem olvasta a nehezen kiküszködött leveleimet.) Aztán küldött 1 újabb mailt, ami kb. 1 huszadrangú hollywoodi "film" cukros, nyálkás, ragadós nagymonológja. Olyan, hogy minden szőke fruska rongyosra ríja a zsepijét, miközben hallgatja.

Gyanús lett a dolog, elkezdtem keresgélni a leveleiből kimásolt - általam jellemzőnek vélt - mondatok alapján. És láss csodát. Bizony, szó szerinti leveleit találtam bizonyos szerelmes oldalakon. Ki is másoltam neki és a következő levelemben leírtam, hogy

"Oké, ha játék, legyen játék. Te nagy játékos vagy, de én is és én 1 okos nő vagyok. Itt van némi segítség a következő leveledhez." - írtam és belinkeltem 6 oldalt, ahonnan összeszedhette a leveleit. Sőt, én is bemásoltam - idézőjelbe téve - 1 szerelmes levelet és elküldtem sok mosolygó jel kíséretében. Erre felhívott szombaton hajnali 3-kor. Mondtam, hogy éjszaka van, de beszéljünk. Nem, majd hív később. Én: beszéljünk, ő: hív később. Ezt néhányszor elismételtük és letette.

Másnap benéztem a FB-ra és kerestem, de ELTŰNT! A levelem után eltűnt! Aztán jött 1 újabb levél, hogy milyen nagy bajban vannak, mert megsérült, vagy meghibásodott a hajójuk és kért, hogy imádkozzak érte és a legénységért. Válaszoltam, hogy imádkozom és mindannyian Isten kezében vagyunk, ő is - írtam.

Erre jött 1 újabb baromi hosszú levél, hogy ők nagyon nagy bajban vannak, 312 km-re vannak - valahonnan - talán a parttól, Indonézia tájékán. Kalóztámadástól tartanak. Bla-bla-bla. Nem részletezem, mert nincs kedvem hozzá.

A lényeg, hogy ő meg akarja menteni a pénzét, ezért elküld nekem 250.000.- eurót, de ehhez adjam meg a teljes nevem, a címem és a telefonszámom.

Na, ez volt az a pont, ahol azt mondtam, nincs több levél. Ez vasárnap volt.

Hétfőn hajnali 05:40-kor hívott mindkét telefonomon, de szerencsére nem hallottam.

Később újra hívott 3/4 9-kor, akkor felvettem a telefont, kérdezte, hogy láttam-e már a mailt, amit küldött. Mondtam, hogy nem, de majd megnézem.

Ma szerda van. Hívott reggel 6-kor mindkét telefonomon, de nem vettem fel és hívott este 1/2 7 után is, de nem vettem fel ezt sem. Eldöntöttem, hogy 1 darabig csak azokat a telefonhívásokat fogadom, ahol van számkijelzés, nála pedig nincs. Ebből tudom, hogy ő az.

Hát, bizony nem voltam olyan okos, mint ahogy fentebb írtam. Sokat gondolkodom, hogy a kicsalt adataimmal mit tudna kezdeni. Nem tudom, de biztos, hogy valami célja volt vele, ő tudja.

Most már csak abban bízom, hogy abbahagyja és nem fog tudni ártani nekem. Még a FB-on is lecseréltem a képemet, aminek alapján belém szeretett:-)))

David és társai soha többé...!!!

David2

Folytatódik a Love Story David-del. Elég vicces. Nagyon sokat nevetek rajta, ugyanakkor félek is 1 kicsit, mert olyan ez az ember, mintha nem lenne normális.

Egy hétig nem válaszolt a levelemre, akkor megkérdeztem tőle, hogy akar-e levelezni velem a továbbiakban, szeretném tudni. Erre felhívott másnap hajnali 04 óra 42-kor, valamit karattyolt, mert nem igazán értem, hogy mit beszél. Minden esetre megkérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy álmosan és ígérte, hogy küld mailt. Így is volt. Az 1 héttel korábbi levelemben feltett kérdések közül válaszolt néhányra ééééééééééééééés

ELKÜLDTE UGYANAZT A LEVELET, AMIT MÁR EGYSZER ELKÜLDÖTT.

Hát, én halálra röhögtem magam. Úgy röhögtem, hogy a kollégám csak nézett, nézett, nem tudta mi történt és ő is elkezdett mosolyogni attól, ahogy látta, hogy én mennyire röhögök.

Mindez tegnap volt. Válaszoltam is neki még tegnap este. Igazán 1 nagyon szép levelet "költöttem" neki.

Leírtam, hogy milyen "figyelmes", hogy ugyanazt a levelet küldi el nekem még 1x, hogy a fordítással ne kelljen bajlódnom. Bla-bla-bla. Sok mindent összehordtam. Oké, ha játék, legyen játék.

Leírtam, hogy milyen vicces fiú, de én is vicces lány vagyok:-)

Hízelegtem kicsit neki, hogy szép a szeme (ami igaz is), hogy ő a szín az életemben, a szivárvány a szürke égbolton. Baromira átmentem líraiba.

Leírtam, hogy van néhány igen jó tulajdonságom (ami szintén igaz), hogy toleráns vagyok, türelmes, hiszékeny:-) és van humorérzékem.

Aztán írtam neki 1 adagot magyarul is. Nyilván nem érdekelte, hogy mi is van benne, de Neked nagyjából azért elmondom.

Megkérdeztem - magyarul -, hogy miért csinálja ezt az egészet, hiszen teljesen világos, hogy ő 1 szélhámos. (Na, jó. Ezt nem szó szerint így írtam.) Unatkozik? Vagy ez a szórakozása?

Aztán javasoltam neki - magyarul -, hogy vezessen 1 Excel táblázatot, hogy kinek milyen néven mutatkozik be (emlékszel, az előző beírásomban írtam, hogy egyszer úgy írta alá a levelét, hogy Albert:-DDD) és jegyezze bele, hogy kinek hányas sorszámú sablonlevelet küldte már el, mert így nem kerülhet sor arra, hogy 2x küldi el valakinek ugyanazt a levelet, mint ahogy ez az én esetemben sikerült.

Ezzel a levéllel küldtem 6, azaz hat darab fotót. 3 egészen új, neki fotóztam és 3 kicsit régebbi. Eddig csak olyat küldtem, ahol az arcom nem látszik, vagyis háttal vagyok. Ezeken a képeken látható vagyok, persze. Semmi különös.

Mindez tegnap volt.

Ma megérkezett a válasz. Talán van valami automata válaszadó programja:-))) Hi-hi-hi.

A levél semmi személyeset nem tartalmazott, még 1 megszólítást sem, de azzal kezdte, hogy "Helló Feleségem"!!! (Név nélkül.)
Na, erre megint úgy elkezdtem röhögni, hogy majd bepisiltem. Röhögtem, röhögtem, nem tudtam abba hagyni. Már a főnököm azon  röhögött, hogy én hogyan röhögök, pedig fogalma sincs semmiről. Az igazgató is megkérdezte, hogy valami baj van-e? Szinte 1 röhögőgörcs jött rám, alig bírtam abbahagyni.

Na, az én levelemben leírtakra 1 fél mondat nem sok, annyi reakciója nem volt. Az elküldött 6 db képre szintén semmi, de semmi megjegyzése nem volt. Jött az ömlengés, bár a mostani levele kicsit rövidebb az eddig megszokottaktól. Tartalmi hibája persze ennek is van, mert azt írja, hogy már 1 hete ismerjük egymást. Hát, az túlzás, hogy ismerjük egymást, de éppen 3 hete levelezünk. Azt is írja, hogy 1x összekaptunk...??? (Ha jó a fordítás.) Nos, min is kaptunk össze? Áh, ez is hülyeség.

Hogy olyan vagyok, mint 1 álom, hogy a legjobb barátja vagyok, a lelki társa - na, ez igaz lehet, mert ettől több úgy sem lesz. Hogy a hercegnője vagyok és én vagyok az, akit egész életében keresett. (De, drága. Kár, hogy hazudik.)

Őszintén szólva, kezd kicsit fárasztani ez az egész, ahogy most belegondolok. Ez 1 beteg ember. Kezdek kicsit félni.

Nem több nekem, mint 1 jó nyelvgyakorlat. Ne nevess! Az angolra gondolok.

Ha lesz folytatás, majd jelentkezem.

David

A legutóbbi bejegyzésem azzal zártam, hogy írok arról, hogy rám kattant 1 ír pasi a facebook-on.

December 21-én küldött nekem 1 üzenetet azzal, hogy csinos vagyok, érdeklődik utánam, szeretne többet tudni rólam és lehetünk-e barátok!? Válaszoltam is neki, írtam, hogy miért ne lehetnénk (ő Írországban, én itt kis hazánkban) megadtam az e-mail címem, hogy inkább azon levelezzük, ne a facebook-on.

Írt magáról elég sok alapvető dolgot, hogy hány centi, hány kiló, hogy 1 egyedülálló apuka, van egy 9 éves kislánya és nagyon sok jó tulajdonsággal jellemezte magát, stb., stb. Így kezdtünk levelezni.
Már az első levele olyan volt, hogy lehidaltam tőle, hiszen olyan hosszú volt, mint 1 novella, ahogy ő is írta viccesen. Azért nekem rendesen meg kell küzdenem az angollal akár, ha csak olvasok, ha meg írok, akkor pláne. Próbálom a legjobbat kihozni kevéske tudásomból.

Oda-vissza megy (ment?) a levelezés (már 2 napja nem válaszolt).
Különös levelezés. Már december 23-án biztosított engem az ő örök barátságáról. Állítólag Ausztráliába ment, 1 egész hónapig tartó hajóútra a munkájából kifolyólag és szeretett volna  beszélni velem telefonon, mielőtt elindul. Na, ettől (nem) kicsit megijedtem. Mert itt a neten van időm gondolkodni 1-1 mondaton, segítségül hívva a különböző fordító oldalakat, de ez telefonba nem lehetséges. Megadta a telefonszámát, de természetesen nem hívtam fel.

Írtam neki, hogy a karácsonyi napok alatt nem lesz időm válaszolni, mert nálam lesz apa és az öcsém is 3 napig - erről írtam az előző bejegyzésemben.
Kérdeztem tőle, hogy kivel van a lánya, amikor ő nincs otthon, de nem válaszolt.

Kérdeztem, hogy 1 bizonyos website-on tudom- e követni a hajója útját, de nem válaszolt arra sem.
Kicsit bosszantottak ezek a dolgok.

Baromi jól néz ki, különben. Muszáj volt megkérdeznem, hogy hány éves, mert nagyon-nagyon fiatalnak látszik. Állítólag '59-ben született, ezt kétszer is megerősítette. Végképp nem értem, hogy 1 olyan pasi, mint ő, miért nem talál a környezetében 1 számára megfelelő nőt? Persze, feltételezve, hogy mindaz, amit leírt, igaz.
Na, innentől kezdve (szinte) semmi konkrétumot nem írt, csak állandóan a érzéseiről írt, hogy ő mennyire szeret engem. Képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehet valakibe beleszeretni úgy, hogy láttam róla egy azaz egy darab képet??? Ilyen nincs, ugye?

Írta, hogy szabadidejében szeret szaxofonozni, erre én írtam, hogy a fiam zenetanár, fagottozik. Reakció semmi!
Írtam, hogy a gyerekeim elég jól beszélnek angolul --- reakció semmi.

Az első telefonbeszélgetésünk elég sikertelen volt. Éppen főztem és marhára nem értettem, hogy mit mond, nagyon gyorsan beszélt. Bevallom, igen kellemes hangja volt a telefonban, úgy mondanám, olyan igazi férfias:-)

Közben olyan nótákat küldött nekem a youtube-on, hogy csak ültem és tátva maradt a szám a szövegétől. Gyenge nő vagyok, bizony. Ilyen leveleket soha életemben nem kaptam még magyarul sem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett meg. Persze, hiszen 1 szeretetre kiéhezett nő vagyok. Most jött valaki, aki néhány kedves mondatot küldött felém - akár igaz, akár nem - és teljesen felkavarta a kis nyugodt és békés lelkivilágomat. Meg is írtam neki. Na, nem egészen így, csak azt, hogy felkavarta a lelkemet, de erre nem válaszolt. Hogy fog-e? Hát, azt csak a jó Isten tudhatja.

Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ő 1 igen vallásos ember. Mi lesz, ha megtudja, hogy én nem annyira? Nála ez kizáró tényező, úgy vélem.
Aztán küldtem neki én is 1 nótát:
http://www.youtube.com/watch?v=EbUCxf9BOew
Reakció semmi, pedig igen különleges szép dal, olvasható az angol szövege és tükrözi az érzéseimet.

Aztán elkövetett 1 nagy hibát. Az egyik levelét úgy írta alá, hogy Albert:-)))))))) Nagyon nevettem, de ez újra csak azt erősítette bennem, hogy hülyét csinál belőlem. Meg is írtam neki, hogy nem vagyok 1 játékszer, ne játsszon velem.
Mondanom sem kell, kimagyarázta. Azt írta, hogy sosem írta nekem, hogy az ő középső neve Albert, de a Davidet szereti. Na? Erre mit lépnél? Nem léptem semmi különöset, de meggyőződésem, hogy - talán - unatkozik és különböző nőkkel, különféle néven levelezik, van 1 "sablon", amit el tud küldeni mindenkinek, ezért vannak csak általános dolgok a leveleiben, szinte semmi személyes.

Figyu, mi volt szilveszterkor:
leírtam, neki - a mi időnk szerint - éjfél előtt pár perccel, hogy itthon ülök magányosan és senkivel nem fogok pezsgőt inni.
Erre a következő levelében megkérdezi, hogy hogyan telt szilveszter, reméli, hogy kellemes volt nekem.
Na, erre visszakérdeztem, hogy egyáltalán elolvassa-e a levelemet???
 
Volt némi reakció és jött az ömlengés, hogy mióta ő megismert engem, minden reggel hálát ad Istennek, hogy minket az ég is egymásnak teremtett.
Az utolsó levele, utolsó mondatai... Hát, komolyan mondom, sírva fakadnék, ha ezt nekem itthon, Magyarországon valaki ezeket mondaná:
Itt vagyok tárt karokkal, ahová te meg fogsz érkezni végül egy napon..., oda, ahová tartozol.