A legutóbbi bejegyzésem azzal zártam, hogy írok arról, hogy rám kattant 1 ír pasi a facebook-on.
December 21-én küldött nekem 1 üzenetet azzal, hogy csinos vagyok, érdeklődik utánam, szeretne többet tudni rólam és lehetünk-e barátok!? Válaszoltam is neki, írtam, hogy miért ne lehetnénk (ő Írországban, én itt kis hazánkban) megadtam az e-mail címem, hogy inkább azon levelezzük, ne a facebook-on.
Írt magáról elég sok alapvető dolgot, hogy hány centi, hány kiló, hogy 1 egyedülálló apuka, van egy 9 éves kislánya és nagyon sok jó tulajdonsággal jellemezte magát, stb., stb. Így kezdtünk levelezni.
Már az első levele olyan volt, hogy lehidaltam tőle, hiszen olyan hosszú volt, mint 1 novella, ahogy ő is írta viccesen. Azért nekem rendesen meg kell küzdenem az angollal akár, ha csak olvasok, ha meg írok, akkor pláne. Próbálom a legjobbat kihozni kevéske tudásomból.
Oda-vissza megy (ment?) a levelezés (már 2 napja nem válaszolt).
Különös levelezés. Már december 23-án biztosított engem az ő örök barátságáról. Állítólag Ausztráliába ment, 1 egész hónapig tartó hajóútra a munkájából kifolyólag és szeretett volna beszélni velem telefonon, mielőtt elindul. Na, ettől (nem) kicsit megijedtem. Mert itt a neten van időm gondolkodni 1-1 mondaton, segítségül hívva a különböző fordító oldalakat, de ez telefonba nem lehetséges. Megadta a telefonszámát, de természetesen nem hívtam fel.
Írtam neki, hogy a karácsonyi napok alatt nem lesz időm válaszolni, mert nálam lesz apa és az öcsém is 3 napig - erről írtam az előző bejegyzésemben.
Kérdeztem tőle, hogy kivel van a lánya, amikor ő nincs otthon, de nem válaszolt.
Kérdeztem, hogy 1 bizonyos website-on tudom- e követni a hajója útját, de nem válaszolt arra sem.
Kicsit bosszantottak ezek a dolgok.
Baromi jól néz ki, különben. Muszáj volt megkérdeznem, hogy hány éves, mert nagyon-nagyon fiatalnak látszik. Állítólag '59-ben született, ezt kétszer is megerősítette. Végképp nem értem, hogy 1 olyan pasi, mint ő, miért nem talál a környezetében 1 számára megfelelő nőt? Persze, feltételezve, hogy mindaz, amit leírt, igaz.
Na, innentől kezdve (szinte) semmi konkrétumot nem írt, csak állandóan a érzéseiről írt, hogy ő mennyire szeret engem. Képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehet valakibe beleszeretni úgy, hogy láttam róla egy azaz egy darab képet??? Ilyen nincs, ugye?
Írta, hogy szabadidejében szeret szaxofonozni, erre én írtam, hogy a fiam zenetanár, fagottozik. Reakció semmi!
Írtam, hogy a gyerekeim elég jól beszélnek angolul --- reakció semmi.
Az első telefonbeszélgetésünk elég sikertelen volt. Éppen főztem és marhára nem értettem, hogy mit mond, nagyon gyorsan beszélt. Bevallom, igen kellemes hangja volt a telefonban, úgy mondanám, olyan igazi férfias:-)
Közben olyan nótákat küldött nekem a youtube-on, hogy csak ültem és tátva maradt a szám a szövegétől. Gyenge nő vagyok, bizony. Ilyen leveleket soha életemben nem kaptam még magyarul sem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett meg. Persze, hiszen 1 szeretetre kiéhezett nő vagyok. Most jött valaki, aki néhány kedves mondatot küldött felém - akár igaz, akár nem - és teljesen felkavarta a kis nyugodt és békés lelkivilágomat. Meg is írtam neki. Na, nem egészen így, csak azt, hogy felkavarta a lelkemet, de erre nem válaszolt. Hogy fog-e? Hát, azt csak a jó Isten tudhatja.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ő 1 igen vallásos ember. Mi lesz, ha megtudja, hogy én nem annyira? Nála ez kizáró tényező, úgy vélem.
Aztán küldtem neki én is 1 nótát:
http://www.youtube.com/watch?
Reakció semmi, pedig igen különleges szép dal, olvasható az angol szövege és tükrözi az érzéseimet.
Aztán elkövetett 1 nagy hibát. Az egyik levelét úgy írta alá, hogy Albert:-)))))))) Nagyon nevettem, de ez újra csak azt erősítette bennem, hogy hülyét csinál belőlem. Meg is írtam neki, hogy nem vagyok 1 játékszer, ne játsszon velem.
Mondanom sem kell, kimagyarázta. Azt írta, hogy sosem írta nekem, hogy az ő középső neve Albert, de a Davidet szereti. Na? Erre mit lépnél? Nem léptem semmi különöset, de meggyőződésem, hogy - talán - unatkozik és különböző nőkkel, különféle néven levelezik, van 1 "sablon", amit el tud küldeni mindenkinek, ezért vannak csak általános dolgok a leveleiben, szinte semmi személyes.
Figyu, mi volt szilveszterkor:
leírtam, neki - a mi időnk szerint - éjfél előtt pár perccel, hogy itthon ülök magányosan és senkivel nem fogok pezsgőt inni.
Erre a következő levelében megkérdezi, hogy hogyan telt szilveszter, reméli, hogy kellemes volt nekem.
Na, erre visszakérdeztem, hogy egyáltalán elolvassa-e a levelemet???
Volt némi reakció és jött az ömlengés, hogy mióta ő megismert engem, minden reggel hálát ad Istennek, hogy minket az ég is egymásnak teremtett.
Az utolsó levele, utolsó mondatai... Hát, komolyan mondom, sírva fakadnék, ha ezt nekem itthon, Magyarországon valaki ezeket mondaná:
Itt vagyok tárt karokkal, ahová te meg fogsz érkezni végül egy napon..., oda, ahová tartozol.
Már az első levele olyan volt, hogy lehidaltam tőle, hiszen olyan hosszú volt, mint 1 novella, ahogy ő is írta viccesen. Azért nekem rendesen meg kell küzdenem az angollal akár, ha csak olvasok, ha meg írok, akkor pláne. Próbálom a legjobbat kihozni kevéske tudásomból.
Oda-vissza megy (ment?) a levelezés (már 2 napja nem válaszolt).
Különös levelezés. Már december 23-án biztosított engem az ő örök barátságáról. Állítólag Ausztráliába ment, 1 egész hónapig tartó hajóútra a munkájából kifolyólag és szeretett volna beszélni velem telefonon, mielőtt elindul. Na, ettől (nem) kicsit megijedtem. Mert itt a neten van időm gondolkodni 1-1 mondaton, segítségül hívva a különböző fordító oldalakat, de ez telefonba nem lehetséges. Megadta a telefonszámát, de természetesen nem hívtam fel.
Írtam neki, hogy a karácsonyi napok alatt nem lesz időm válaszolni, mert nálam lesz apa és az öcsém is 3 napig - erről írtam az előző bejegyzésemben.
Kérdeztem tőle, hogy kivel van a lánya, amikor ő nincs otthon, de nem válaszolt.
Kérdeztem, hogy 1 bizonyos website-on tudom- e követni a hajója útját, de nem válaszolt arra sem.
Kicsit bosszantottak ezek a dolgok.
Baromi jól néz ki, különben. Muszáj volt megkérdeznem, hogy hány éves, mert nagyon-nagyon fiatalnak látszik. Állítólag '59-ben született, ezt kétszer is megerősítette. Végképp nem értem, hogy 1 olyan pasi, mint ő, miért nem talál a környezetében 1 számára megfelelő nőt? Persze, feltételezve, hogy mindaz, amit leírt, igaz.
Na, innentől kezdve (szinte) semmi konkrétumot nem írt, csak állandóan a érzéseiről írt, hogy ő mennyire szeret engem. Képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehet valakibe beleszeretni úgy, hogy láttam róla egy azaz egy darab képet??? Ilyen nincs, ugye?
Írta, hogy szabadidejében szeret szaxofonozni, erre én írtam, hogy a fiam zenetanár, fagottozik. Reakció semmi!
Írtam, hogy a gyerekeim elég jól beszélnek angolul --- reakció semmi.
Az első telefonbeszélgetésünk elég sikertelen volt. Éppen főztem és marhára nem értettem, hogy mit mond, nagyon gyorsan beszélt. Bevallom, igen kellemes hangja volt a telefonban, úgy mondanám, olyan igazi férfias:-)
Közben olyan nótákat küldött nekem a youtube-on, hogy csak ültem és tátva maradt a szám a szövegétől. Gyenge nő vagyok, bizony. Ilyen leveleket soha életemben nem kaptam még magyarul sem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érintett meg. Persze, hiszen 1 szeretetre kiéhezett nő vagyok. Most jött valaki, aki néhány kedves mondatot küldött felém - akár igaz, akár nem - és teljesen felkavarta a kis nyugodt és békés lelkivilágomat. Meg is írtam neki. Na, nem egészen így, csak azt, hogy felkavarta a lelkemet, de erre nem válaszolt. Hogy fog-e? Hát, azt csak a jó Isten tudhatja.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ő 1 igen vallásos ember. Mi lesz, ha megtudja, hogy én nem annyira? Nála ez kizáró tényező, úgy vélem.
Aztán küldtem neki én is 1 nótát:
http://www.youtube.com/watch?
Reakció semmi, pedig igen különleges szép dal, olvasható az angol szövege és tükrözi az érzéseimet.
Aztán elkövetett 1 nagy hibát. Az egyik levelét úgy írta alá, hogy Albert:-)))))))) Nagyon nevettem, de ez újra csak azt erősítette bennem, hogy hülyét csinál belőlem. Meg is írtam neki, hogy nem vagyok 1 játékszer, ne játsszon velem.
Mondanom sem kell, kimagyarázta. Azt írta, hogy sosem írta nekem, hogy az ő középső neve Albert, de a Davidet szereti. Na? Erre mit lépnél? Nem léptem semmi különöset, de meggyőződésem, hogy - talán - unatkozik és különböző nőkkel, különféle néven levelezik, van 1 "sablon", amit el tud küldeni mindenkinek, ezért vannak csak általános dolgok a leveleiben, szinte semmi személyes.
Figyu, mi volt szilveszterkor:
leírtam, neki - a mi időnk szerint - éjfél előtt pár perccel, hogy itthon ülök magányosan és senkivel nem fogok pezsgőt inni.
Erre a következő levelében megkérdezi, hogy hogyan telt szilveszter, reméli, hogy kellemes volt nekem.
Na, erre visszakérdeztem, hogy egyáltalán elolvassa-e a levelemet???
Volt némi reakció és jött az ömlengés, hogy mióta ő megismert engem, minden reggel hálát ad Istennek, hogy minket az ég is egymásnak teremtett.
Az utolsó levele, utolsó mondatai... Hát, komolyan mondom, sírva fakadnék, ha ezt nekem itthon, Magyarországon valaki ezeket mondaná:
Itt vagyok tárt karokkal, ahová te meg fogsz érkezni végül egy napon..., oda, ahová tartozol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése