Nagyon jól sikerült előkészítenem mindent. Utálom, ha kapkodnom kell, már kinőttem abból.
Karácsony előtt már 3 nappal szabadságon voltam. Szerdán elintéztem a maradék bevásárlást és a hiányzó ajándékok beszerzését. Csütörtök a takarítás napja volt, pénteken pedig - amit csak lehetett - mindent megfőztem, megsütöttem.
Karácsony napján, szombaton igen korán itt voltak apa és az öcsém. Képesek voltak hajnalban felkelni és már 7-kor indultak, így reggel 9 után nem sokkal már meg is érkeztek.
Délelőtt Lacival megcsináltuk a szenteste pudingot meggyes - fahéjas öntettel. Nagyon finom volt és gluténmentes, ami Lackó szempontjából lényeges, hiszen ő lisztérzékeny.
Ebédre elkészítettem a mákos gubát. A mákot már előre ledaráltam, ízesítettem vaníliával, fahéjjal, kis szegfűszeggel, reszeltem bele friss citrom- és narancshéjat. Sütés előtt pedig meglocsoltam mézzel. Nagyon finom lett, de az öcsém nem szereti, így ő szó szerint 1 falatot kóstolt belőle.
A húslevest - 1 iszonyatosan hatalmas nagy kondérral - már előző nap megfőztem, csak le kellett szűrni és tésztát főzni hozzá, kétfélét, mert Lackónak külön kellett gluténmentest. A húslevesben a zöldségek mellett volt csirke, pulyka, sertés és marha hús.
A leves után halat tálaltam, rántott hekkfilét. Ebből is kellett gluténmentest sütnöm 1 keveset, a többi sima rántott hal volt. Még előző nap készítettem hagymás krumplisalátát, így jól összeértek az ízek. Ez volt a halhoz, valamint rizs körítés, tartármártás és, ha kért volna valaki, még tudtam volna adni uborkasalátát, de nem kért senki. Még most is ott áll a hűtőben:-(
Ezután volt a szenteste puding és sörkifli. Apa hozott 2-2 rúd diós és mákos bejglit. Kata hozott 1 tányér kókuszost, Kati pedig 1 tányér diós sütit. És ittunk jó borokat. A halhoz száraz fehér bor illik, mondják.
Visszatérek még a vacsora elejére.
Még vacsora előtt történt az ajándékok átadása. Annyi csomag volt a fa alatt, hogy még sosem láttam ennyit nálunk.
Apuék - ha úgy vesszük - itt voltak 3 napot, hiszen 24-én reggel megérkeztek és 26-án délután mentek vissza Pestre. Ezalatt a 3 nap alatt Lackóék annyit nem mondtak, hogy gyertek át, nézzétek meg a fánkat. Ne nekem mondják, mert én itt lakom a szomszédban - bár én sem járok hozzájuk (azt most nem részletezném, hogy miért) -, hanem mondják apunak és az öcsémnek, akik 1 évben mindössze néhányszor jönnek le hozzánk Pestről. De nem mondták, pedig itt laknak a szomszéd lépcsőházban.
25-e a döglés napja volt. Délután 3 után bújtam ki a pizsamámból. Este bementünk sétálni a városba, vittük Bonikát is. Találkoztunk 1 gyerekkori barátnőmmel, illetve mondhatom, hogy tinédzser koromban ő volt a legjobb barátnőm, Csilla. Talán 2006-ban találkoztunk utoljára. A férjével volt, a lányával és a kutyájukkal. Igen sokat beszélgettünk, aminek következtében Bonika reszketett az ölemben hazafelé menet. Éjjel pedig úgy aludt, hogy felment a foteljába és reggelig ki sem mozdult.
26-án kora délelőtt kimentünk Tapolcára. Vagy 100 tőkésréce úszkál a tavon, nagyon helyesek. Sajnos nem vittünk nekik semmi ennivalót. Sok mókust is láttunk. Édesen szaladgáltak. Bonika itt is velünk volt.
Ebéd után átmentünk Katihoz, a nászasszonyhoz, mert ő hívott. Nála kávéztunk.
Apuék olyan 3 óra körül indultak vissza Pestre.
Visszatért az élet a régi kerékvágásba.
Jajj, majd elfelejtettem. A néni, aki meglepett ajándékkal, mert kedvel engem is és persze Bonikát is, meghozta a meglepetést még karácsony előtt csütörtökön, de megígértem neki, hogy csak szenteste fogom megnézni. Így is volt. Sok oldalra kinyomtatott kutyákkal kapcsolatos verseket kaptam tőle:-) Nagyjából el is olvastam. Van közötte vidám és szomorú is. Én is adtam neki 1 kis apróságot, 1 helyes kis ládikát, ami zárható. Tettem bele 1 kis karácsonyfa gallyat imitáló díszt.
Legközelebb majd írok arról, hogy a facebookon rám kattant 1 ír pasi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése