Van 1 fórum, amelynek én is tagja voltam egészen mostanáig. Ennek története van.
A GG fóromban voltunk mindannyian, aztán mivel - én úgy mondom - renitensek voltunk, ezért kizártak minket. Először máshol beszélgettünk, talán heten, mint a gonoszok, végül öten maradtunk. Laci nyitott 1 teljesen zárt fórumot, amelynek mi öten voltunk a tagjai: Kati, Ila, Adri, Laci és én. A többiek most is tagok, csak már én nem. Nem tudok Lacival kijönni. Ez 1 annyira önfejű, makacs ember, hogy nem is tudom minősíteni. Csakis az a tökéletes, csakis az a jó, csak azt lehet és kell elfogadni, amit ő mond. Csak az a jó zene, amit ő hallgat és csak az a tökéletes előadó, akit ő annak tart, mondjuk a solymári sörsátorban. Nem is tudom részletezni a korábbi dolgokat, de most az akasztott ki, hogy feltettem 1 képet Brad Pittről és megkérdezte, hogy ez meg ki és lebuzizta. Tudod miért? Mert ő nem néz tv-t. Nem ismer egyetlen jó - vagy rossz - filmet sem, sőt, kifejezetten idegesítette, ha filmekről beszéltünk, ezért külön filmes topikot nyitott, ami nem lenne baj, viszont Adri is kifejtette, hogy szívesen beszélgetne filmekről, de ne kelljen már egyik topikból a másikba ugrálni. Nem engedte Laci, hogy a "fő" topikban beszélgessünk filmekről. Ő arra nem kíváncsi, akkor inkább megszünteti az egész fórumot - írta.
Nos, az utóbbi napokban nem írtam a fórumba, sőt a lányok sem. Elkezdtünk külön levelezni, kifejtettük a véleményünket és - én úgy láttam - egyetértettünk. Mindenkinek televolt a hócipellője Lacival. Ila volt az, aki kicsit kiállt mellette - először. Aztán a többiek is. Így ők visszamentek a fórumba, én meg itt maradtam egyedül. Én biztattam a lányokat, hogy menjenek csak nyugodtan, attól nem változik közöttünk semmi és mégis most úgy érzem cserbenhagytak. Rosszul esik, nem tagadom, erősen küszködöm a könnyeimmel.
Mert tartoztam valahova, ami most megszűnt - számomra. Korábban is volt 1 rövid idő, amikor nem írtam a fórumba, szintén Laci bunkósága miatt. Lehet, hogy most kinevetsz, ha elmondom, miért is. Úgy gondolom magamról hogy (aránylag jól) tudok helyesen írni, és ezért megengedhettem magamnak, hogy szlengben vagy rövidítve írjak. Például: emléxem = emlékszem, naccoba = nagyszoba, teccik = tetszik, vki = valaki, stb. Ha megnézed a blogomat, láthatod, hogy szépen, tisztán, helyesen, (talán még) választékosan (is) írok. Vagy legalábbis igyexem:-) Nos, Laci úgy megkifogásolta az ilyetén való írásomat, hogy azon meglehetősen kiakadtam. Úgy éreztem, hogy cenzúrázva vagyok. Nem mertem már szlengben vagy rövidítve írni, mert attól tartottam, hogy újra szóvá teszi Laci és ezt nem akartam. Viszont attól, hogy nem írhattam úgy, ahogy a szívem szerette volna, nagyon rosszul éreztem magam. Úgy éreztem, hogy meg kell játszani magam és, hogy ez már nem én vagyok.
Na, ettől az időszaktól eltekintve, minden áldott nap ott voltam. Minden nap. Eleinte sokat írtunk, röhögtünk. Jó volt. Szinte mindent tudtunk egymásról, valóban olyanok voltunk, mint 1 nagy család. Sokszor megosztottuk a gondjainkat, az örömeinket és olyan egyszerű dolgokat is, hogy ki mit főz. Szívügyem voltak (most is) az állatok. Sok linket, képet feltettem. Laci például azt is megkifogásolta, hogy mondjuk nem magyar gólyáról teszek fel kamerás linket vagy képet. Ha 1 gólya Németországban él, attól lehet még ugyanúgy szeretni, mint azt, amelyik itt fészkel a Martintelepen. Lehet, hogy a martintelepi fontosabb, de hozzám nagyon közel állnak például a német jeladós gólyák. Ilyen mindennapos szurkálódások, csipkelődések hosszú távon kikészítik az embert. És ezeket nem viccesen írta le, hanem halálosan komolyan.
Az életem, a mindennapjaim része volt ez a fórum.
Aztán Laci elkezdett uralkodni. Persze alkalmanként mindenki kiakadt, hallgatásba burkolóztak, de ők megtörtek, visszamentek. Most Laci röhöghet a markába, hogy ismét csak az ő uralkodása győzött, már amennyiben ezt harcnak tekintjük. Persze, nem harc, ezt csak jelképesen írom, de meg kell, hogy mondjam, ismételten vesztes vagyok. Sajnos, én 1 vesztes típus vagyok, ezt megmondta nekem egyszer 1 asztrológus, aki mellesleg diplomás egyetemi tanár. És, ahogy már valamikor írtam is, a karmám a lemondás. Le kell mondanom most erről a fórumról, hogy elkerüljem a Lacival való konfliktusokat a saját lelki békém érdekében. Van nekem éppen elég bajom nélküle is. Az ő és családja tökéletességével senki nem veheti fel a versenyt.
Nem is akarom.
Na, ettől az időszaktól eltekintve, minden áldott nap ott voltam. Minden nap. Eleinte sokat írtunk, röhögtünk. Jó volt. Szinte mindent tudtunk egymásról, valóban olyanok voltunk, mint 1 nagy család. Sokszor megosztottuk a gondjainkat, az örömeinket és olyan egyszerű dolgokat is, hogy ki mit főz. Szívügyem voltak (most is) az állatok. Sok linket, képet feltettem. Laci például azt is megkifogásolta, hogy mondjuk nem magyar gólyáról teszek fel kamerás linket vagy képet. Ha 1 gólya Németországban él, attól lehet még ugyanúgy szeretni, mint azt, amelyik itt fészkel a Martintelepen. Lehet, hogy a martintelepi fontosabb, de hozzám nagyon közel állnak például a német jeladós gólyák. Ilyen mindennapos szurkálódások, csipkelődések hosszú távon kikészítik az embert. És ezeket nem viccesen írta le, hanem halálosan komolyan.
Az életem, a mindennapjaim része volt ez a fórum.
Aztán Laci elkezdett uralkodni. Persze alkalmanként mindenki kiakadt, hallgatásba burkolóztak, de ők megtörtek, visszamentek. Most Laci röhöghet a markába, hogy ismét csak az ő uralkodása győzött, már amennyiben ezt harcnak tekintjük. Persze, nem harc, ezt csak jelképesen írom, de meg kell, hogy mondjam, ismételten vesztes vagyok. Sajnos, én 1 vesztes típus vagyok, ezt megmondta nekem egyszer 1 asztrológus, aki mellesleg diplomás egyetemi tanár. És, ahogy már valamikor írtam is, a karmám a lemondás. Le kell mondanom most erről a fórumról, hogy elkerüljem a Lacival való konfliktusokat a saját lelki békém érdekében. Van nekem éppen elég bajom nélküle is. Az ő és családja tökéletességével senki nem veheti fel a versenyt.
Nem is akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése