2012. április 30., hétfő

Esküvő

Lackó és Kata összeházasodtak.
Nem volt nagy esküvő, hiszen az anyagi dolgok mindent lekorlátoznak. Ettől függetlenül minden nagyon klassz volt.
Kata, mivel babát vár, nem menyasszonyi ruhában esküdött. Vett 1 csinos kis ruhát, amit majd szülés után is felvehet. Lackó, Kata és Mesi öltözködése összhangban volt egymással, sőt még a csokor is, amit Kata maga kötött. Lackó nagyon jól nézett ki az öltönyében.


Az időjárás katasztrofális volt, de szerencsére pont elállt az eső, amíg fényképezkedtek kint Tapolcán.
Délelőtt megérkezett apa és Laci is. Nekem lényeges, mint általában mindig, hogy szép, kényelmesen, nem kapkodva, el tudjak készülni úgy, ahogy azt eltervezem. Már előző nap ruhapróbát tartottam és végül úgy gondolom, hogy elég elegáns voltam én is.
Időben elindultunk a házasságkötő terembe, ahol 1 nagyon idős pár volt előttünk, náluk sem volt nagy cécó és az utánunk következőknél sem, bár őket látni sem lehetett.
Sajnálatos módon, az anyakönyvvezető nem igazán tudta kezelni azt a helyzetet, hogy 1 kisgyerek ott rohangált - Emese személyében -, holott vélhetően nem ez volt az első olyan esküvője, ahol már gyermek mellett házasodnak a szülők. Volt olyan bakija, hogy rákérdezett!!!, hogy jól mondja-e a neveket: Katalin és László - jól mondom? Aztán Vivi volt Lackónak a tanúja, nem találta Vivinek a nevét, miközben az öcsém - utólag mondta - már háromszor súgott neki. Látszott rajta, hogy alig várja, hogy befejezhesse
Volt 1 igen megható pillanat, amikor virágot kaptunk a gyerekektől. Lackó odajött hozzám a virággal, átölelt és azt mondta: szeretlek anyukám. Így. Ettől elindult a könnyem. Az én drága kisfiam. Na, most is elérzékenyülök.

A szertartás után elmentünk ebédelni a Kata által kiválasztott helyre.
A magam részéről mindennel nagyon elégedett voltam, de szerintem mindenki ezt mondaná. Hárman ugráltak körülöttünk, bármit kértünk, azonnal teljesítették. A kaja nagyon finom és nagyon bőséges.

Az ünnepi ebéd után Viviék még meghívták aput és Lacit, hogy nézzék meg az albérletüket, így felmentünk hozzájuk.


Aztán visszamentünk hozzám, ahova még átjött Lackó és Kata. Kicsit beszélgettünk és apuék visszaindultak Pestre.
Csodálatos napunk volt!

Legyenek nagyon boldogok!

2012. április 13., péntek

Költözés

Húsvét vasárnap Vivike elköltözött tőlem. Albérletbe mentek Gergővel. Már napokkal előtte elkezdett pakolni. A lakásban mindenfelé szatyrok, táskák és 1 nagy bőrönd álltak. Amit csak lehetett, mindent összepakolt. Elsősorban a ruháit, aztán - úgy mondanám - szükséges holmikat is, hiszen ágyneműt is kellett vinni, arra pedig huzatot. Cuccokat a konyhába és a fürdőszobába.
Mikor eljött a búcsú pillanata, rövidre fogtuk és nem volt könny. Nekem kicsit könnybe lábadt a szemem, kicsit szomorú voltam. Az én gyönyörű nagy lányom önálló életet kezd. Ideje, hogy kipróbálja. Azért remélem, majd engem hív, ha háztartási segítségre lesz szüksége.

Hétfőn visszahozta a táskákat és a bőröndöt, aztán átment Lackóékhoz, mert ott volt az apjuk locsolkodni. Később átjöttek Lackóék, odaadtam a kis nyuszi ajándékaimat. Katának csokikat, Lackónak gluténmentes dolgokat vettem. Mesi játékokat is kapott és csokit is. Úgy csináltam Mesinek, mint régen a saját gyerekeimnek, mikor kicsik voltak, vagyis eldugtam az ajándékokat: a szekrény polcára, az asztal alá, a virágok közé, stb., stb. Mesi "rutinosan" keresgélte őket, mint kiderült otthon, náluk is így kellett az ajándékokat megkeresni, amit a nyuszi tojt. Ennek azért örülök, mert ezek szerint tetszett ez a módszer annak idején Lackónak.
Mesi egyébként gyönyörűen szaval, holott még csak 21 hónapos.
Aztán Gergő is feljött meglocsolni.
Lackó, sajnos nincs jól, ami szomorúsággal tölt el. Főleg, hogy nem tudok neki segíteni. Nagyon kéne vigyáznia magára, de nem tudok kommunikálni vele erről, így Katát faggatom alkalmanként, mert ő azért közlékeny. Amit kérdezek, arra válaszol, míg Lackó egyszerűen kitér a válasz elől, láthatóan nem szeret vagy nem akar velem erről beszélgetni. Lehet, hogy mással sem beszél, de azt nem tudom.

Másnap melóban nem túl sokan locsoltak meg, már egyre inkább nem divat, nem szokás. 2 kolléga 1-1 likőrös pohár vizet öntött rám. Azért annyit nem, hogy csurom víz legyek. Jót nevettem.

Szerdán Vivike hazajött aludni, mert Gergő éjszakára ment dolgozni és nem akart egyedül ott maradni a lakásban. Örültem neki és azt mondta, máskor is eljön, ha így lesz.

Csütörtökön meghívott Vivike, hogy nézzük meg, hol laknak. Katával és Mesivel hármasban mentünk. Szép a lakás, igazán. Nem is olyan kicsi. Szépek a bútorok, látszik, hogy fiatalok laktak benne. Megkímélt állapotban van minden, amit ott hagytak. Persze, vannak még hiányosságok, alapvető dolgok, amiket feltétlenül pótolniuk kell, vagyis meg kell venni. Amikor mondtam néhány dolgot, Vivi olyan hangnemben szólt hozzám, hogy idővel inkább abbahagytam mindenféle kommunikációt. Nem tagadta meg önmagát.
Tegnap pont vettek 1 étkezőasztalt és hozzá 4 széket.

Ma, pénteken egész nap takarítottam, holnap jön apa és Laci. Esküvő lesz, de erről majd legközelebb.

Bonikát viszem fürdeni, de ő még nem tudja:-)