Telefon

Hülyeséget csináltam ma, de igazság szerint, régen készültem rá. Felhívtam Istvánt. Ha nem is írom, még mindig sokat gondolok rá.

Szóval, felhívtam bentről, persze nem szóltam bele és a telefon nem jelzi ki, hogy honnan hívom. Nagyon gyorsan felvette, 2 csöngetés után. Azt mondta: Halló, halló. A hangja vidámnak tűnt és úgy véltem felismerni, mintha a dolgozószobájában lett volna. Akkor szólt így a hangja, mikor a dolgozóban vette fel a telót.

Gyorsan letettem, így hihette azt is, hogy valami téves hívás volt.  Teljesen felzaklatott a hangja, a gyomrom remegett utána, alig bírtam a munkámra koncentrálni, de jó volt hallani a hangját.

Miért is? Csak, mert hülye vagyok. De lehet, hogy máskor is megteszem. Aztán, ha 70 éves lesz, akkor majd bele is szólok a telefonba. (Ha még élek.) Nem fogja megismerni a hangom. Kár. Annyira kár és annyira rossz és mennyire szerettem volna vele és mellette megöregedni. Ha kellett volna, akár az egyik vesémet, tüdőmet, a májam 1 darabját, bármit odaadtam volna neki, ha pont az kellett volna.

De én nem kellettem így, ahogy vagyok.

Rabszolgák

Rabszolgák vagyunk. Ez a modern kor rabszolga-társadalma. Nem rég azt beszéltük melóban, hogy nem nagyon tudunk még 1 céget, ahol ennyi céges autó lenne "fontos" dolgozók segge alatt, mint nálunk. Legalább, hangsúlyozom legalább 100 db személyi használatra kiadott céges autó van nálunk. BMW-k, Audik, Volkswagenek. Ezt kell a melósoknak eltartani. A fizetések nagyon magasak, bruttó millán felül vannak bőven, igen sok embernél, természetesen a "magasabb rendűekről" beszélek. A dolgozók csupán egynegyedének kellett a fizetését kötelezően kompenzálni, természetesen az enyém is köztük volt. És, amit muszáj volt adni, azt is beleszámolták a kib@szott bérfejlesztésbe. Hát, én tehetek róla, hogy 55 évesen, 36 év munkaviszonnyal ilyen alacsony a fizetésem??? Szegregálva érzem magam. És, amit a végtörlesztésemmel csináltak SOSEM - SOSEM bocsátom meg a dilettáns "kedves" kollégáknak. Amit tettek velem, bűn. Bűnt követtek el a személyem ellen, bűnhődniük kéne. Ugyanakkor azt lehetett hallani, hogy a "nagyok" minden gond nélkül megkapták a pénzt, csak én nem és 1 kollégám. A fizetésem ott tart, mint 2010-ben, MÍNUSZ 10.000.- Ft étkezési utalvány, mert azt elvették. Az árak hol is tartanak? Biztos nem a 2010-esnél. Mióta új vezetője van a személyügynek, azóta az "alantas" nép, a melósok, a kis emberek nagyon le vannak kakilva. Pedig fel kéne fogniuk, hogy a melós termeli meg a "felsőbbség" segge alá az autót, az autóba az üzemanyagot és mindent, ami az ő luxusukat szolgálja a hatalmas fizetésükkel együtt. Ebben a hónapban kb. napi 600-700.- Ft-ból kéne megélnem vagyis ennem, öltözködnöm, szórakoznom és spórolnom. Klassz, nem? Ez mire is elég? Számoljunk. Mondjuk 2 kifli, 10-15 deka olcsó parizer, 1 croissant és 1 paprika vagy paradicsom. Ja, néha kell 1 vaj is. És egészséges, hiszen még 1 paprikát is beleszámoltam. Vastagon jól lehet vele lakni. Na jó, csak viccelek kínomban, de azért jól lehet vele lakni. Szerencsére, van még 1 kis spórolt pénzem, azzal kiegészítem ezt a hónapot. De, hogy mi lesz velem télen, ha fűteni kell, el sem tudom képzelni. Idefagyok. Most pillanatnyilag annyira szar az anyagi helyzetem, hogy sem 1 édességet, sem 1 fagyit, sem 1 kis gyümölcsöt nem engedhetek meg magamnak. Semmit. Ez van. De elvagyok. Mint a befőtt. Tényleg, van némi lekvárom is. Na, jó, befejezem, mert ezek az ordító igazságtalanságok csak tönkretesznek. Utálom ezt a sok gennyládát.