Több, mint ezer:-)

Látogatóim száma átlépte az ezres számot. Hurrá! Tudom, tudom, ez nem nagy dicsőség ennyi idő után, de engem mégis, mégis... olyan jó érzéssel tölt el.

Mit is akartam írni?

Ma kicsit szarul voltam bent, ment a hasim és hányingerem is volt. Alig ettem valamit, mert nem bírtam enni és nem is kívántam. Ezért meg akartam kérni Lacit, hogy vigyen haza 1 órakor, de persze visszautasított, pedig nem a saját kocsijával kellett volna. Tudod mit mondott? Hogy megy fogat húzatni. Nem tudom, hogy elhiggyem-e, de majd talán hétfőn kiderül. Laci nem túl jó szándékú és jóindulatú felém. Ma nem volt Zoli, ebből az következik, hogy Laci ilyenkor egész nap csavarog a céges autóval. Nem is láttam ma csak reggel és mikor ment az állítólagos foghúzásra 1 óra előtt. Nagyon szarul esnek az ilyen dolgok, de igazából nem tudok rá haragudni, annak ellenére, hogy úgy gondolom ő sokat vétett ellenem ezen a munkahelyen. Sunyi.

Más. Végre vettem magamnak 3 nadrágot, baromi olcsó volt, de most rájöttem, hogy annyira mégsem volt jó vétel. 2 farmar teljesen sötét - sötétkék és fekete -, ezeket csak nagyon rövid ideig tudom most hordani, mert sötétek és melegek és jön a nyár. De a 3. világos. Azt talán jobban tudom majd hordani. És a fazonjuk sem olyan, ami nekem a legelőnyösebb lenne, de ez van. Végül is összességében nem jártam rosszul és már csak egyetlen 1 naci volt, ami rám jött. Most van 4!!!!

Más. Újra irtják a fákat lakótelepen. Alig bírtam hallgatni a motorfűrész hangját. Holnap elmegyek arra és megnézem, milyen szörnyűséget követtek el. Alig vártuk, hogy kicsit kizöldelljen a természet, erre elkezdik irtani. A fákon talán már madárfészkek is voltak, bennük tojásokkal. Itt a lakótelepen nagyon sok hasznos madárka él. A szívem összeszorul, ha erre gondolok.

Az ablakom előtti fenyőn újra költ a gerle, de most nem látom, másik fészekbe költözött, csak a lehullt tojáshéjból gondolom, hogy fióka van. És ismét találtam rigó tojásának a héját is. Bízom benne, hogy most már kegyes lesz a természet.

Még 1 jó hír: kutyasétáltatás közben sokat kémlelem a fákat, gyönyörködöm a repkedő madarakban. A fákon mg nem sok a levél, ezért sikerült észrevennem az egyik nyárfa törzsénél szorosan "felépített" gerle fészket. Kotlik is benne a madár, remélem sikeres lesz.

Minden állatnak drukkolok az életben maradásért, bár - tudom - ez nem megoldható, de valami megmagyarázhatatlan szeretetet érzek irántuk. A legjobban azt sajnálom, hogy nem tudok többet tenni értük, minthogy etetem a madarak itthon és bent melóban is. Melóban a cicák is az én kajámat eszik, amíg hagyják. Ha már nem, akkor a kerítés mellől fogom beszórni nekik - ezt már eldöntöttem.

Nem tudom, mi van Bonival. Fel-alá járkál a lakásban. Volt már ilyen máskor is, nem tudok mit tenni. Most jó, mert már meleg van, nyitva van a szobaajtó, de télen...! Ajjaj. Állandóan felugráltam, hogy kiengedjem, aztán meg vissza, közben az előszobából ömlött be az 15 fok "meleg".

Holnap - talán - elmegyek függönyt venni és találkozom Vivikével, együtt ebédelünk.

Lerágott csont - István

Ma - úgy tűnik - végleg lezárul életem szakasza Istvánnal. Hacsak nem válaszol a levelemre és írja, hogy édes Ági, nekem csak te kellesz. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy "fenyegetne" ez a veszély.

Az igazság az, hogy mindig úgy írt, hogy én küldtem neki valamit. Persze, ezt sosem vallottam be senkinek. Áginak szoktam elmondani és Attilának. Másnak nem. Senkinek. A családban pláne nem. Nem értenék meg, hogy nekem életem férfija István.

Ősszel küldtem neki valami fájlt, amire reagált és közben pont akkor volt a szülinapom. Felköszöntött, írta, hogy elutazik, de utána találkozhatnánk. Nos, mire hazajött elfelejtette. Írtam neki 3 levelet, egyikre sem válaszolt.

Aztán írt 1 hideg üdvözletet a névnapomra, de meg sem köszöntem, nem érdemelte volna meg.

Most húsvétkor neki is elküldtem azt, amit a többi ismerősömnek is. Erre elkezdődött köztünk 1 levelezés. Megint írta, hogy találkozhatnánk, de semmi konkrétumot nem kínált fel. Érdeklődött, hogy mi van velem és a családommal. Kérdezte, hogy mi  van a "kandúrokkal". Írtam, hogy magányos macska nő lettem, de nem ajánlott fel semmi találkozást, nem célzott semmire. Én is megkérdeztem, hogy mi újság a cicalányokkal, mire azt válaszolta, hogy lemorzsolódtak (no, persze, majd, ha piros hó esik, akkor hiszem el, ha-ha-ha). Kevesebb a munkája, több a szabadideje. Ennek ellenére felém semmi. Mivel Dél-Afrikában járt, kértem tőle néhány képet, de nincs neki. Gondolhattam volna, hiszen ő csak videót készít már, nem fényképez. Annyit mondott, hogyha blue ray-t játszik a DVD-m, akkor ideadja, megnézhetem, ha nem akkor nála meg tudjuk nézni (így írta, többesszámban: tudjuk). Válaszoltam, hogy az a DVD-m van, amit ő vett, fogalmam sincs,. hogy játszik-e blue ray-t.

Ez volt 1 hete, azóta nem válaszolt.

Ma búcsút intettem neki. Nagyjából ezeket írtam:

Sajnálom, hogy a lelkesedésed csak eddig tartott. Több a szabadidőd, de arra mégsem elég, hogy válaszolj a levelemre, amit éppen 1 hete küldtem.
Kérlek Téged, hogy nekem többé ne írj. Ne írd, hogy eszedbe jutottam, mikor megláttad az e-mail címem és emlékeztél az együtt töltött szép időkre. Ne írd, hogy eszedbe jutottam, mert rendezgetted az utazási cuccaidat és emlékeztél a külföldi útjainkra. Ne írd azt sem, hogy beszélnünk kéne és találkoznunk, mert ehhez képest 1 Bambira sem hívtál meg, bár - bevallom - vártam.
Ha írok Neked születésnapodra, meg se köszönd vagy, ha bármit küldök, ne reagálj rá, hogy eszedbe jutottam és kíváncsi vagy mi van velem.
Nem kell egyrészt, hogy újra és újra a lelkembe szarj, másrészt pedig öreg vagyok én már bohócnak 

Kb. ennyi. A tárgyba is ezt írtam neki: Ennyi

Könny szökött a szemembe, mikor elküldtem, de meg kellett tennem. Nehéz, mert nagyon nehéz - mindjárt bőgök -, de örülök, hogy képes voltam rá.

Tudom, hogy nem fog jelentkezni, pedig titokban azt remélném, szeretném, mindazzal együtt, hogy 2 lábbal a földön járok.

Zűrös nap

Az idejét nem tudom megmondani, hogy mikor volt ilyen zűrös napom. Egész nap nem volt nyugtom. Sürögtem-forogtam. A portás állandóan telefonált a főnökömnek, hogy jön valaki, beengedje-e. Zoli nem volt a helyén és Laci sem, ezért rendszeresen átvettem a hívásokat. Aztán kicsit felhúztam magam, mikor Pétert, az igazgatót hívta a portás. Hát, mit érdekli 1 igazgatót, hogy ki jön be a portán, nem az ő dolga. Szóval felhívtam a portást és mondtam neki, hogy engem hívjon, ha Zoliék nem veszik fel a telefont. Nehéz az új portásokkal, nem igazán kedvelem őket és lehet, hogy más sem. Gond is volt már velük. Na, mindegy, nem nekem kell megoldani.

Laci korán reggel azzal fogadott, hogy 1 db 202-es tömb van. Ez 1 olyan nyomtatvány, ami elengedhetetlen a munkához. A tömböket megrendeltem már március 05-én, érdeklődtem is többször, hogy mikor jönnek. A beszerző, Bettina azt mondta még a múlt héten, hogy akkor (a múlt héten) meg kell nekik érkezni. Már lassan a következő hét is eltelik, de a tömb nem jött. Eddig 2x kellett kölcsönkérnem Pestről. Na, ma írtam Bettikének, hogy mi van a tömbökkel, mert nagyon kéne és copyban betettem az én főnökömet és az övét is. Délutánra megérkezett a válasz, aminek a lényege, hogy a megrendelést nem kapta meg a gyártó!!! Érted? Vagyis meg sem rendelte. Közben az is kiderült, hogy Laci is átvert, mert 5 tömb van még, ami kb. 3 napra elég. Na, ezeken nagyon felhúztam magam.

Aztán 1 DOM-ot kellett volna Pestre küldenem, de nem jó, ez is némi nyomozást igényelt.

Anyagot hoztam fel a raktárból Lajosnak. Először mondta, hogy visszarendeli, aztán meggondolta magát. Szóval, nem szeretem, mikor hülyét csinálnak az emberből.

Közben jött 1 hülye postás - na jó, lehet, hogy nem hülye - és az étkezési utalványok átvételéhez a munkahelyem cégjegyzékszámát kérte. Komolyan mondom, röhejes.

Kiosztottam az utalványokat.

A személyügyről kaptam 1 listát, amit alá kell íratni minden dolgozóval.

Aztán vendég is jött, kalucsni kellett neki, de az egyik kicsi volt, akkor keressek nagyobbat. Mondjuk nem probléma, mert méret szerint vannak eltéve. Később visszahozta, de nem volt időm eltenni.

Mosogatok még mindig és kv-t is főztem.

Vendégek is jöttek a központból. És a vendéghez is jött vendég.

Nylon zacsikat is kell rendelnem, de nekünk az nem jó, ami a rendszerben van, ezért 1 olyan nyomtatványt kellett kitöltenem, amit még sosem töltöttem. Nem volt bonyolult, de most láttam először.

Az udvarosunk is engem hívott, én hívtam a főnöknőjét, de az nem vette fel a telefont, viszont később kaptam tőle emilt. Abban az ügyben is intézkednem kellett.

Kesztyűt kértek, festéket és ecsetet, papírt és tűzőgépkapcsot, tonert a nyomtatóba.

Most több nem jut eszembe.

Pihenni akarok.

Való világ az ablakomból

Van 1 hatalmas fenyőfa a kisszobai ablakomtól kb. 5 méterre. Olyan 4 emelet magas, az ágai is 2 - 2,5 méterre kinyúlnak a törzsétől. Régebben sátorszerűen lehajlottak a földre az ágai. Vígan alá lehetett állni, sőt kissé félelmetes is volt - különösen esténként -, mert teljesen elrejtőzhetett, aki esetleg odaállt, amire egyébként sajnos, volt példa. Aztán egyszer megkértem az egyik szomszédot, hogy vágja le az ágait úgy, hogy be lehessen látni a törzséhez. Megtette, azóta megnyugtatóbb.

Ennek a fenyőnek a törzséhez van erősítve - immáron több, mint 2 éve - 1 műanyag flakon, ami madáretetőként szolgál. Előtte az ablakpárkányomon etettem a madarakat, de nagyon összetojták. Sajnos, nem nagyon látom a madárkákat, de jönnek, esznek. Sőt, nyáron is adok nekik 1 marék magot, ami tudom, hogy helytelen, de mentségemül azt szoktam mondani, hogy csak emlékeztetőül adom nekik.

Tavaly pontosan március 15-én 4 darab tojáshéjra lettem figyelmes a fa alatt. Fehér kis tojáshéjak. Sejtettem, hogy gerle lehet és úgy is volt, ahogy később beigazolódott később.

Szóval, madáretetés közben, ahogy megláttam a tojáshéjakat, elkezdtem felfelé lesni a fa törzsénél, mert jól fel lehet látni és egyszer csak megláttam 1 kis tákolt - gerlékre jellemző - fészket. Hol 1 csokor faroktoll látszott ki, hol 1 fej kukucskált lefelé, hogy mit akar az az ember odalentről. Később 2 szép fióka jelent meg, de az egyik, sajnos, kieshetett a fészekből vagy leesett az ágról, mert már nagyobbacskák voltak és sokszor nem a fészekben ültek, hanem mellette az ágon. Szép, erős, tollas fióka volt, de repülni még nem tudott. Az egyik szomszéd - férfi - idióta módon próbálta feldobni, amivel csak sérülhetett szegény madár. Nem sikerült őt stabilizálni a fán. Reggelre elpusztult. Ott feküdt a fűben a hinta mellett.

Az idei költés még ettől is sikertelenebb volt.
Két tojás maradékát találtam a fa alatt. Az első után elutaztam Pestre, akkor jött a hóvihar, 40 centi hó hullott nálunk. Mikor hazajöttem, izgatottan néztem, hogy vajon ül-e valaki a fészekben. Megnyugtató mosoly ült az arcomra, mikor láttam, hogy igen, bizony, van ott valami, ami miatt a szülő gerle ül a fészkén. De vélhetően nem volt fióka, csak 1 másik tojás, aminek a héját pár nappal később megtaláltam a fa alatt. És ezután, sajnos, rögtön másnap megtaláltam a pici fióka tetemét a fészek alatt.
Ő az (ablakból fényképeztem):

Nyugodjon békében.

Remélem, lesz még siker az idei költésben, mert igen rossz idők járnak a madarakra.