Lerágott csont - István

Ma - úgy tűnik - végleg lezárul életem szakasza Istvánnal. Hacsak nem válaszol a levelemre és írja, hogy édes Ági, nekem csak te kellesz. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy "fenyegetne" ez a veszély.

Az igazság az, hogy mindig úgy írt, hogy én küldtem neki valamit. Persze, ezt sosem vallottam be senkinek. Áginak szoktam elmondani és Attilának. Másnak nem. Senkinek. A családban pláne nem. Nem értenék meg, hogy nekem életem férfija István.

Ősszel küldtem neki valami fájlt, amire reagált és közben pont akkor volt a szülinapom. Felköszöntött, írta, hogy elutazik, de utána találkozhatnánk. Nos, mire hazajött elfelejtette. Írtam neki 3 levelet, egyikre sem válaszolt.

Aztán írt 1 hideg üdvözletet a névnapomra, de meg sem köszöntem, nem érdemelte volna meg.

Most húsvétkor neki is elküldtem azt, amit a többi ismerősömnek is. Erre elkezdődött köztünk 1 levelezés. Megint írta, hogy találkozhatnánk, de semmi konkrétumot nem kínált fel. Érdeklődött, hogy mi van velem és a családommal. Kérdezte, hogy mi  van a "kandúrokkal". Írtam, hogy magányos macska nő lettem, de nem ajánlott fel semmi találkozást, nem célzott semmire. Én is megkérdeztem, hogy mi újság a cicalányokkal, mire azt válaszolta, hogy lemorzsolódtak (no, persze, majd, ha piros hó esik, akkor hiszem el, ha-ha-ha). Kevesebb a munkája, több a szabadideje. Ennek ellenére felém semmi. Mivel Dél-Afrikában járt, kértem tőle néhány képet, de nincs neki. Gondolhattam volna, hiszen ő csak videót készít már, nem fényképez. Annyit mondott, hogyha blue ray-t játszik a DVD-m, akkor ideadja, megnézhetem, ha nem akkor nála meg tudjuk nézni (így írta, többesszámban: tudjuk). Válaszoltam, hogy az a DVD-m van, amit ő vett, fogalmam sincs,. hogy játszik-e blue ray-t.

Ez volt 1 hete, azóta nem válaszolt.

Ma búcsút intettem neki. Nagyjából ezeket írtam:

Sajnálom, hogy a lelkesedésed csak eddig tartott. Több a szabadidőd, de arra mégsem elég, hogy válaszolj a levelemre, amit éppen 1 hete küldtem.
Kérlek Téged, hogy nekem többé ne írj. Ne írd, hogy eszedbe jutottam, mikor megláttad az e-mail címem és emlékeztél az együtt töltött szép időkre. Ne írd, hogy eszedbe jutottam, mert rendezgetted az utazási cuccaidat és emlékeztél a külföldi útjainkra. Ne írd azt sem, hogy beszélnünk kéne és találkoznunk, mert ehhez képest 1 Bambira sem hívtál meg, bár - bevallom - vártam.
Ha írok Neked születésnapodra, meg se köszönd vagy, ha bármit küldök, ne reagálj rá, hogy eszedbe jutottam és kíváncsi vagy mi van velem.
Nem kell egyrészt, hogy újra és újra a lelkembe szarj, másrészt pedig öreg vagyok én már bohócnak 

Kb. ennyi. A tárgyba is ezt írtam neki: Ennyi

Könny szökött a szemembe, mikor elküldtem, de meg kellett tennem. Nehéz, mert nagyon nehéz - mindjárt bőgök -, de örülök, hogy képes voltam rá.

Tudom, hogy nem fog jelentkezni, pedig titokban azt remélném, szeretném, mindazzal együtt, hogy 2 lábbal a földön járok.