Nyaralás

Voltam nyaralni. Hurrá. Pénteken felutaztam apuhoz, ott voltam szombat - vasárnap - hétfőn és kedden hazautaztam.

Pénteken lejött értem Karcsi, mert így sokkal olcsóbban utaztam még úgy is, hogy az ő intercity jegyét oda - vissza ki kellett fizetnem. Visszafelé megvettem neki, az ide szóló utat ki akartam fizetni, de nem fogadta el. Az öcsém csuklás nélkül elfogadta. Mindegy. Nincs pénzük és én még így is jobban jártam.

Pénteken érkezés után felmentem a havi 80 ezres (+ rezsi) albijukat megnézni. Szép, szép, de hogy fogják fenntartani magukat télen, lövésem nincs...? Előbb-utóbb apunál fognak kikötni.

Szombaton hárman elmentünk az állatkertbe. 5 órát róttuk az állatkerti utakat. Aránylag jó volt, de azért voltak érdekes dolgok. Például a zsiráfok az épületben voltak, nem a nyitott kifutóban, nem tudom miért, hiszen meleg volt és ők afrikai állatok. Apu adott apróra vágott sárga- és fehérrépát, a zsiráfok örültek neki, bár leginkább csak 1 érdeklődött. Olyan helyesen ropogtatta.

A kattákat testközelből lehetett megtekinteni, bár megsimizni nem engedték őket, azt mondták, hogy harapnak, de szerintem ez kamu, hiszen nagyon szelídek voltak.

Itt az egyik épp a ridikülömön pihenteti a pici mancsait:

Elég sok egér szaladgált az állatok körül, még fehér egeret is láttam, vajon honnan szökött meg?

Jópofák voltak a gyöngytyúkok, szabadon mászkáltak az után, az út melletti növények között:

Az orrszarvúak a szívem csücskei. Itt született a világon először mesterséges megtermékenyítéssel orrszarvú, de már ő is 6 éves és nem is tudom, hogy Pesten van-e vagy máshova vitték.

Asha, a kis meglepetés elefánt, hiszen sokkal hamarabb született, mint várták és aztán 1 ország aggódott érte, hogy ugyan szopizzon már:

Flamingók:

Golo a gyönyörű ezüsthátú. Azt mondta róla az egyik gondozó, hogy nagyon jó vezér, igazságos és szükség esetén konfliktus nélkül rendet tesz a veszekedők között (ablakon keresztül fotózva):

Oroszlán szieszta. Itt összesen 7 kicsi van. Tavasszal született 4, illetve 3 kölyök. Az üveg nagyon homályos volt, sajnos:

Szarvascsőrű:

Vízalatti felvétel teknősökről:

Leguán portré:

A kazuár rendkívül különleges. Nem igazán mutatta meg magát:

A nagy marák családjában az egyik kölyök igaz rosszcsont. Még a nagyobb is megkergette:

A tevéket mindenki szereti. Kedvesek, lehet őket etetni és ez fontos a látogató számára. Puha a nózijuk, mert ezeket a szépségeket bátran simogathatjuk is:

Természetesen, a fenti képeken kívül még sokat fotóztam, több, mint 100 kép készült, de ide csak néhányat tettem.

Az állatkert szép, de a magányos állatok mellé társ kéne.

Sötét reggel

Szomorú vagyok, mert ismét eljött az idő, hogy sötétben sétálunk reggel Bonikával. Szabin voltam néhány napig, így 6 nap után csak ma kellett reggel korán kelnem és bizony nagyon, de nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy világított a közvilágítás, mikor lementünk. És ez csak fokozódik.

Most még hamar világos lett, de egyre rosszabb lesz és kitart jövő áprilisig. A sötétséget úúútálom a legjobban. Szegény (apai) Nagyikám sem szerette a sötétet, mindig azt mondta "Leszek még sötétben eleget". Ebből a szempontból olyan vagyok, mint ő. A lakásban is szeretem a fényt, a jó világítást.

Este még világos van, mikor lemegyünk, kicsit süt a napocska is.

Ja, voltam "nyaralni", remélem majd írok róla és teszek fel képeket is --- még ebben a hónapban. Vagy a következőben, de még az idén:-)))

A rejtély kulcsa

Múltkor írtam, hogy megismerkedtem 1 pasival a szomszéd utcából. No, ma este megoldódott a rejtély, hogy, bár mindig nagyon dicsér, de miért nem hív sehova. Hát, az van, amit gondoltam, Attila barátomnak mondtam is, nevezetesen, hogy biztos van valakije.

Este, mikor jöttem hazafelé Bonikával a sétából, láttam, hogy kikísért 1 nagy seggű csajt, még az úttestre is kiment, át a másik oldalra és onnan figyelte hosszasan. Nagyon szerelmesen nézett utána. Legalábbis, így éreztem. Mellesleg, sosem tűnt annak a bánatos özvegynek, mint, aki most veszítette el a feleségét alig 2 hónapja.

Nálam szinte rögtön azzal kezdte, hogy majd én megyek és főzök neki húslevest, meg zöldbabfőzeléket, a saját zöldbabjából. Aztán, mikor azt feleltem, hogy majd meglátjuk, akkor visszakérdezett, hogy miért. Erre ugyanazt mondtam, majd meglátjuk.

Ezek után, gondolom, messziről elkerül majd engem. Mindegy. Egy lakatoshoz úgysincs kedvem. Arra azért jó volt, hogy néha bevitt melóba.

Apróságok

Nagy dolgok nem történnek. Persze, velem sosem történik "nagy" dolog. Néhány apróság van.

Gáborkám 1 éves volt. Családi körben megtartottuk a szülinapját az erdőben 1 közös grillezés keretében.

Néhány pillanatkép:

Megismerkedtem 1 pasival, itt lakik a szomszéd utcában. Látásból már évek óta ismerjük egymást, de még csak most kezdtünk beszélni. Néhányszor bevisz dolgozni reggelente, ami kb. 5 perc. Gyakorlatilag alig tudok róla valamit. Özvegy, van 2 lánya, most várják az első unokáját és lakatos. A "beszélgetésünk" már tart néhány hete, de soha nem hív sehova. Még csak 1 sétára sem, én meg nem dobom fel neki a labdát.

Fontosabb számomra, hogy Istvánnal alkalmanként váltunk néhány levelet, ami nem biztos, hogy nekem túl jó, ambivalens érzéseim vannak vele és a leveleivel kapcsolatban.

Vivike Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban volt nyaralni.

Lackóék ma mennek Pestre apuhoz.

Hogy én megyek-e még Pestre, az jelenleg kérdőjeles és időjárás függvénye. Ha Ilát el tudjuk vinni - Katival - Ópusztaszerre, akkor megyek Pestre. De, ha eső lesz, akkor ők jönnek hozzám, viszont nem megyek Pestre. Megmarad a pénzem. Bonikával az utunk több, mint 9.000.- Ft. Aztán Pesten a tömegközlekedés 1 vagyon, ajándékot illik vennem annak, akihez megyek, meg, ha Laciék kimozdulnának velem, az is pénz.

Momentán nem nagy kedvem van Pestre utazni.