Múltkor írtam, hogy megismerkedtem 1 pasival a szomszéd utcából. No, ma este megoldódott a rejtély, hogy, bár mindig nagyon dicsér, de miért nem hív sehova. Hát, az van, amit gondoltam, Attila barátomnak mondtam is, nevezetesen, hogy biztos van valakije.
Este, mikor jöttem hazafelé Bonikával a sétából, láttam, hogy kikísért 1 nagy seggű csajt, még az úttestre is kiment, át a másik oldalra és onnan figyelte hosszasan. Nagyon szerelmesen nézett utána. Legalábbis, így éreztem. Mellesleg, sosem tűnt annak a bánatos özvegynek, mint, aki most veszítette el a feleségét alig 2 hónapja.
Nálam szinte rögtön azzal kezdte, hogy majd én megyek és főzök neki húslevest, meg zöldbabfőzeléket, a saját zöldbabjából. Aztán, mikor azt feleltem, hogy majd meglátjuk, akkor visszakérdezett, hogy miért. Erre ugyanazt mondtam, majd meglátjuk.
Ezek után, gondolom, messziről elkerül majd engem. Mindegy. Egy lakatoshoz úgysincs kedvem. Arra azért jó volt, hogy néha bevitt melóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése