Szilveszter

Szilveszter van, az év utolsó napja. Szarul érzem magam. No, nem fizikailag (kisebb-nagyobb gondoktól eltekintve, ami már koromból is adódhat), hanem lelkileg. Rossz itthon egyedül, rossz.

Ülök a számítógép előtt, nyomon a fészbukot, mögöttem szól a tv, néha odapillantok. Bonikám békésen alszik a helyén.

A fórumunk sem működött ma. Kati korán elment szórakozni, Ila pedig be sem nézett.

Rossz volt a karácsonyom is és rossz ez a nyamvadt szilveszter is, mert rossz itthon egyedül. Mit tehetek? Semmit. Emlékezem. Basszus, emlékezem. Kell ez nekem? Nem kéne, de ez van.

Hát, nem túl boldogan, sőt egyáltalán nem boldogan, de kívánok

SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT

(magamnak is).

Bonika jól van

Bonikám, hála Istennek jól van. Eszik rendesen most már teljes adagot és nem hány. A széklete rendben. Viszont azt veszem észre, mintha picivel több vizet inna. Ez nem biztos, hogy túl jó.

Ida néni

Ida néni meghalt. Ma, itt a szomszédomban. Ajtószomszédok voltunk 1977-től, mióta én itt lakom. Ő az első lakók között volt még valamikor 1961-62. környékén, nem tudom pontosan. Jó szomszéd volt. Az utóbbi időben már kicsit nehezebb volt vele, hiszen - mennyi is? - olyan 85 éves lehetett.

Drága Ida néni! Nyugodj békében.

Épp Ágival telefonáltam, mikor kintről jövő zajra lettem figyelmes. Kilestem a kukucskálón és látom, hogy István, Ida néni veje próbálja feltörni az ajtót. Mögötte állt Ida néni lánya és a fölöttem lakó szomszéd, akivel annyira jóban voltak, hogy naponta többször is átjártak egymáshoz.

Aztán a 4. emeletről is lejött 1 idős házaspár és így a 2 férfi már ki tudta nyitni az ajtót.

Bementek mindannyian.

Rövid idő múlva hallottam, hogy a lánya nagyon sír és hangosan többször kérdezgeti, hogy "Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy?"

Aztán kijött a 4. emeleti szomszédasszony, ekkor kinyitottam az ajtót és ő mondta, hogy Ida néni meghalt, ott fekszik az ágyon. Azt is mondta, hogy találkoztak ma, mikor Ida néni jött haza a boltból és panaszkodott, hogy olyan rosszul érzi magát, nagyon meleg volt a buszon és alig várja, hogy hazaérjen.

Gondolom, lefeküdt és ... meghalt.

Szép halál. Lefeküdni és meghalni. Azt hiszem az emberek ilyenre vágynak. Nincs szenvedés, fájdalom, nem kell évekig küzdeni.

Jöttek a rendőrök, aztán mentővel 1 orvos is. Így köszönt: Jó estét, erőt, egészséget. Miközben 1 halotthoz ment. Szerintem nem illett a helyzethez. Elég lett volna 1 Jó estét.

Nem is tudom, hogy elvitték-e már vagy itt van még tőlem néhány méter távolságban.

Gyertyák gyújtok Ida néniért.

Bonikám nincs jól

Nincs ma jól Bonika. Rendkívül sokat hány. Sajnos ez nem jó. Étvágya sincs és teljesen levert. Olvasgattam most a neten, hogy az ő korában, az ő vesebetegségével kapcsolatosan ez mi lehet, de hát, nem vagyok orvos. Ha így marad, orvoshoz kell mennünk.

Engem is eléggé megvisel a dolog, mert tehetetlen vagyok. Tudom, hogy beteg és azt mondta a doki, hogy ettől többet nem tudunk tenni, mint amit megteszünk/megteszek érte most.

Nem is tudok többet írni most, nem. Már gyakran sírdogálok, ha eszembe jut, hogy elveszíthetem...

Csalódtam

Még pénteken történt.

Reggel Attila jött értem kocsival, bevitt melóba. Még az autóban beszélgettünk kicsit. Mondtam neki, hogy hívtam előző nap este, mert megérkezett az új telefonkártyájához a papír - amit az én nevemre vett meg -, de nem vette fel a telefont.

Azt felelte, hogy a nővérénél maradt a telefonja!

Délelőtt teljesen elfelejtkeztem erről és rácsörögtem. Fel is vette 1 női hang a telefont. Na, akkor ugrott be, hogy mit mondott nekem ez a jó ember. Teljesen zavarban voltam, elnézést kértem és mondtam, hogy elfelejtettem, hogy Attila a nővérénél hagyta a telefonját, pedig mondta reggel. Mire a csaj:

- Én nem a nővére vagyok, hanem a barátnője.

Teljesen paff lettem. Kulturáltan befejeztem a telefont és eldöntöttem, hogy Attilával megszakítom a baráti kapcsolatot.

Mert én azt hittem, hogy barátok vagyunk, még a szexuális életünket is megbeszéltük, az anyagi helyzetemet is kiteregettem előtte, de azt, hogy hazudott, sosem bocsátom meg neki.

Nem akarok én tőle semmit, mert nagyon nem az esetem, kövér és nem eléggé ápolt, legyen boldog, azt kívánom, de innen kezdve vége a barátságnak.

Isten áldjon, Attila!