Még pénteken történt.
Reggel Attila jött értem kocsival, bevitt melóba. Még az autóban beszélgettünk kicsit. Mondtam neki, hogy hívtam előző nap este, mert megérkezett az új telefonkártyájához a papír - amit az én nevemre vett meg -, de nem vette fel a telefont.
Azt felelte, hogy a nővérénél maradt a telefonja!
Délelőtt teljesen elfelejtkeztem erről és rácsörögtem. Fel is vette 1 női hang a telefont. Na, akkor ugrott be, hogy mit mondott nekem ez a jó ember. Teljesen zavarban voltam, elnézést kértem és mondtam, hogy elfelejtettem, hogy Attila a nővérénél hagyta a telefonját, pedig mondta reggel. Mire a csaj:
- Én nem a nővére vagyok, hanem a barátnője.
Teljesen paff lettem. Kulturáltan befejeztem a telefont és eldöntöttem, hogy Attilával megszakítom a baráti kapcsolatot.
Mert én azt hittem, hogy barátok vagyunk, még a szexuális életünket is megbeszéltük, az anyagi helyzetemet is kiteregettem előtte, de azt, hogy hazudott, sosem bocsátom meg neki.
Nem akarok én tőle semmit, mert nagyon nem az esetem, kövér és nem eléggé ápolt, legyen boldog, azt kívánom, de innen kezdve vége a barátságnak.
Isten áldjon, Attila!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése