Bonika, hála az égnek, jobban van. Nagyon szigorúan veszem az étkezését, a gyógyszerezését. Sokáig korpás kekszet evett, aztán áttértünk a veseműködést támogató tápra, ami feltétlenül jó neki. Semmi nasit nem kap, emiatt azért sajnálom.
Még múlt szombaton felhívtam aput, hogy nincs-e kedve eljönni segíteni Bonika ellátásában. Szerencsére volt. Már hétfőn délelőtt itt volt és folyamatosan, nagyon apró adagokkal etette Bonikát, mint ahogy én azt elkezdtem. Aztán délután, mikor hazajöttem melóból, én folytattam.
Azt nem engedtem, hogy apa levigye sétálni egyedül, mert Bonikát már ölbe hurcolom a lépcsőn le és fel. Bár, apa erősködött, hogy ő is le tudja vinni, de tudom, hogy szédeleg és mondtam, hogy nem hiányzik, hogy netán leguruljanak a lépcsőn és mindketten összetörjék magukat. Így mentünk együtt sétálni hárman, ah apunak is volt kedve.
Ma utazott haza apa, de mondtam neki, hogy jöjjön máskor is, ha van kedve és ideje, bár a gázszámlámat még nem tudom, hogy fogom kifizetni. Vagy eszem vagy fűtök. Inkább eszem. Meg aztán a vízfogyasztás is megnövekedett, bár az nem azért, mert apa agyonra fürdi magát - mindezzel együtt nem koszos -, hanem a főzőcskézés miatt. No, majd meglátjuk.
Egyébként 4-kor kelek, hogy Bonikát ellássam, mert gyógyszert is kell neki adni reggelente.
Holnaptól ismételten egyedül lesz Bonika, míg dolgozom. Igyekszem minél több időt vele tölteni, már nem járok tornázni sem. Különben gondolkodom rajta, hogy eljönnék 1 hét táppénzre.
Ma nem volt kaki az esti sétánál.
Most pihizik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése