Múltkor azt adtam címnek, hogy rég írtam. Ha akkor azt írtam, akkor most azt kell, hogy ezer éve nem írtam, vagyis majd' 2 hónapja. Mindig elhatározom, hogy írok, aztán nem lesz belőle semmi. És meg is magyarázom magamnak, hogy miért nem. Igazából velem nem történnek nagy dolgok, ami jó is, meg nem is. Elvagyok a magam kis langyos vizében. Szeretnék írni, akár naponta 1 keveset. Ami épp eszembe jut, amit épp láttam aznap, de valahogy sosem jön össze.
Most az az apropó, hogy megvolt a bérfejlesztés. Ami kiakasztott - kínomban nagyon röhögtem -, hogy 225 forint a vége. Vagyis valahány ezer és 225 forint. Jó, megkaptam az előírt százalékot, fogjam be a szám és az a százalék valóban pont így jött ki. xxx.225.- Ft. A jó édes anyukájukat, hogy nem voltak képesek felkerekíteni 500-ra. Ha azt mondom költsék gyógyszerre, akkor nem jót kívánok, mert az kevés.
Hát, ilyen az én cégem. Jövőre nyugdíjba készülök, de engem nem segítenek semmivel --- gondolok 1 kis plusz pénzre, ami esetleg megnyomná a majd a nyugdíjamat. Sőt, volt olyan, hogy az átlagosan megengedett százalékot sem kaptam meg. Aki nem adta meg, azt most persze veri a jó Isten, mert a gyereke beteg lett. Olyan beteg, hogy abból sosem lehet kigyógyulni, de ez rajtam nem segít és mindemellett még sajnálom is a családot.
Mert én ilyen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése