Büdös...

Ez 1 rasszista írás lesz, mert utálom a büdös, koszos cigányokat. Mert mi történt ma is? Felszálltam a villamosra és 1 jó kis cigánybanda szaga lengte be a villamos légterét. Pedig még csak nyár sincs.

Huú, de cseszettül büdösek voltak. Igyekeztem nem a közelükbe menni, de ezeken a szar villamosokon még kapaszkodni sincs hol, nagy választási lehetőség nincs.

Vidáman, hangosan beszélgettek, ahogy szoktak, őket nem zavarja, hogy rajtuk kívül más is van, egyáltalán van, az, hogy vagyunk, mi, mások. Féltem és jól összehúztam magam, hogy ha netán leszállnak és pont annál az ajtónál, ahol én vagyok, nehogy hozzám érjen valamelyikük is.

Sosem beszéltem róla és most sem fogom részletezni, de egyszer 1 nagyon csúnya betegséget szedtem össze vélhetően valamilyen tömegközlekedési eszközön. Lehet, hogy 1 ilyen büdös cigánytól...

Szóval utálom őket, mert igénytelenek, társadalmon kívüliek. Még kivételt sem ismerek, bár vélhetőleg azért van.

A Főtéren is úgy kell kerülgetni őket, ott állnak csapatban. Jó, azért nem bántanak, már csak azért sem, mert oda állandó felügyeletet rendelt már ki e rendőrség. Nem is bánom

Sosem felejtem el, mikor 1x régen, még 1 régi típusú villamoson jöttem haza és 1 négyes ülés egyik székére leültem, a többi 3 szabad volt, míg fel nem szállt néhány cigány és odaültek. Az egyik büdös kis qurva addig tett rám megjegyzéseket, míg felálltam és arrébb mentem. Persze, nem nekem mondta közvetlenül, csak célozgatva, hogy valaki rontja itt a levegőt, meg ilyesmi. Mert kellett nekik a helyem. A rohadékok. Ez 1 fiatal kis "k" volt, gondolom azóta már 1.000x lefialt, mint a nyulak.

Egyszerűen nem is tudom őket minősíteni. Koszosak, büdösek, igénytelenek és minden, ami negatív, azok ők.

Mikor beteg

Mikor Lackó beteg, nincs jól, olyankor mindig nagyon aggódom. A gyomrom összeugrik, az orrom megcsavarodik. Nem igazán lehet beszélni vele erről, úgy általában.

Múlt pénteken jól evett itt nálam, örültem neki, mondta is, hogy nem lett semmi gond. Nagyon, nagyon ügyelek a főzésre mindig, amikor neki készítek kaját. Mindent elmosok még 1x, tiszta konyharuhát és kéztörlőt veszek elő, 2x elolvasok minden feliratot és, ha bármi kétségem van, inkább kihagyom a kajából. Külön sót használok neki például.

Szóval, ma itt járt a kis család, megkérdeztem hogy van. A válasz meglepő volt. Azt mondta, hogy mióta abbahagyta a pufirizsát, azóta jól van. Hihetetlen! A pufirizsa, aminek gluténmentesnek kéne lennie. Azt mondta, hogy vélhetően nyomokban tartalmaz glutént, csak nincs ráírva.

Rettenetesen feldúlódtam, mert emberek egészsége múlhat ilyenen. Sokszor inkább veszek olyan fűszert, kajafélét, édességet, amire ráírták az allergéneket, mert abban még bízom. Megveszem a drágább dolgot, de fontosnak tartom, ha Lackónak főzök, az tuti legyen.

Megígértem neki még régebben, hogy, ha nyugdíjas leszek, majd főzök rá. Nem felejtettem el. Hetente 2x fogok főzni neki és magamnak is persze. Így tervezem.

Falvédő

Régen írtam, tudom. Pedig mennyi mindenről írhatnék. Főleg bosszúságokról, idegesítő dolgokról. Mert, ahogy öregszem, egyre kevésbé viselem türelmesen az idiótaságokat, f-szságokat, hülyeségeket. Persze, miért is kéne? Lehet, hogy nagyképűen hangzik, sőt, biztos annak hangzik, de én akkor is 1 elég intelligens nő vagyok. Talán ezért bosszantanak, felkavarnak és bántanak a fent említett dolgok. Tudjátok, fiatalok, attól, hogy az embernek nem kettessel, hármassal vagy netán négyessel kezdődik az életkora, attól még nem hülye. Sőt! Ennek tudom be - vagyis, hogy nem vagyok hülye -, hogy nehezen teszem túl magam azon, ha 1 fiatal kolléganő kioktat, lekezel vagy cinikus velem. El kell viselnem és netán még jó-pofiznom is kell vele. Az idiótával. Aztán leteszem a telefont és jó hangosan elküldöm az édes jó anyukájába. Utálom őket, olyan hülye parasztpichák, hogy elmondani nem lehet. Azt hiszik, hogy ők szarták a spanyol viaszt, miközben nem értik meg, hogy délután 2 és este 9 között 7 óra telik el. Nem 6 vagy 6 és fél, hanem 7. Hát, nem tudtam meggyőzni, képzeld el, nem tudtam meggyőzni. Hihetetlen, mi? A liba kissé elbizonytalanodott és azt mondta, hogy jó, akkor ezt megnézi még 1x, de most épp benne van 1 másik munkában, majd utána visszahív. Na, ez az egyik. De ez legalább valamilyen szinten normális. Viszont a másik, na az a cinikus. Fúj, de úúútálom. Ja, és a harmadik, akivel már csak e-mailben érintkezem, ő a nagyasszony. Tanárnő vagy tanítónő volt. Hát, addig jutott az IQ-ja is.

Nem is idegesítem magam ezekkel. Dehogynem, idegesítem. Mert bosszant a butaság, a hozzá nem értés és a hülye, rossz rendszer, amit állandóan át kell verni. Akkor miért nem lehet 1 jó rendszert csinálni? Ahhoz több eszüknek kéne lenni.

De nem is erről akartam írni, hanem, hogy elkészült a falvédőm, amit épp holnap lesz 1 hónapja, hogy megrendeltem. Kétoldalas és érdekes módon a "másik" oldala jobban tetszik, mint, amit eredetileg választottam. Igazából a "másik" oldalát nem is én választottam, azt ők varrták rá, mintegy bélésként.

Szóval, most dilemmában vagyok, hogy melyiket tegyem fel...?

2 tortát kaptam:-))

Viviék jöttek ma ebédre, ami igen jól sikerült, kínai szezámmagos csirke volt. Hoztak 1 kis tortát, meglepi volt.

Lackóék ma nem jöttek ebédre, ők majd máskor jönnek, de Kata sütött 1 tortát. Megállapítottuk, hogy az övé jobb, mint a bolti, de nekem egyébként mindkettő ízlett.

Pénzt kértem kivételesen a gyerekektől, mert szeretnék venni valami jobb fedőmatracot az ágyamra, mivel fáj a gerincem. Nem olcsó 1 matrac, lehet, hogy karácsonyra is pénzt fogok kérni.

Jönnek az őszi - téli kiadások, már előre félek tőle. Több lesz a villany és ma bekapcsoltam a kisszobai konvektort is:-( Nem vagyok boldog, de lement 20 fok alá a hőmérséklet, beteg azért nem akarok lenni.

Tortáim:-)

Születésnapomra

58 éves lettem. Ez nem érdem, csak állapot.

Hogy telt a napom? Zavarosan. Szétszórt voltam, ami rám nem jellemző.

Odatettem a mikroba pattogni a kukoricát, ami majdnem kigyulladt. A zacskón már égett lyuk keletkezett, mikor kikaptam.

Aztán a káposztás tésztához való káposzta égett le kicsit. No nem nagyon, de át kellett tennem másik edénybe, amit megmentettem.

Sok mindent nem csináltam ma, leginkább csak ültem a számítógép előtt és vártam a köszöntéseket. Milyen hülye vagyok, ugye? A gép a társam. Nem ez így nem igaz, nem a társam, hanem a kapcsolatom a lakáson kívüli világgal.

A délutánt elcsevegtem 1 ismeretlen ismerőssel a facén. Sosem találkoztunk, vélhetően nem is fogunk, de mindig udvarol. Nekem meg jól esik:-) Kb. 4 órán keresztül írogattunk egymásnak.

A facebook-on eddig 59 ember köszöntött, plusz a zárt csoportunkban is kaptam 1 képet, amihez eddig ketten írtak és hárman lájkolták. Remélem azért még kapok hozzászólást, hiszen nap, mint ott vagyok és rakom fel a szebbnél szebb képeket.

Aztán telefonon is hívtak vagy heten és kaptam 1 sms-t is.

Egyébként a napom szokásosan telt, egyedül, magányosan, de nem éreztem magam rosszul.

Persze, gondoltam Istvánra is... Miért is ne? Sosem lesz olyan, hogy ne gondoljak rá és titokban reménykedem, hogy 1x, talán küld majd 1 köszöntést.

Még sosem tettem magamról ide képet, de ezt most megtöröm.

Íme, ez vagyok én: