58 éves lettem. Ez nem érdem, csak állapot.
Hogy telt a napom? Zavarosan. Szétszórt voltam, ami rám nem jellemző.
Odatettem a mikroba pattogni a kukoricát, ami majdnem kigyulladt. A zacskón már égett lyuk keletkezett, mikor kikaptam.
Aztán a káposztás tésztához való káposzta égett le kicsit. No nem nagyon, de át kellett tennem másik edénybe, amit megmentettem.
Sok mindent nem csináltam ma, leginkább csak ültem a számítógép előtt és vártam a köszöntéseket. Milyen hülye vagyok, ugye? A gép a társam. Nem ez így nem igaz, nem a társam, hanem a kapcsolatom a lakáson kívüli világgal.
A délutánt elcsevegtem 1 ismeretlen ismerőssel a facén. Sosem találkoztunk, vélhetően nem is fogunk, de mindig udvarol. Nekem meg jól esik:-) Kb. 4 órán keresztül írogattunk egymásnak.
A facebook-on eddig 59 ember köszöntött, plusz a zárt csoportunkban is kaptam 1 képet, amihez eddig ketten írtak és hárman lájkolták. Remélem azért még kapok hozzászólást, hiszen nap, mint ott vagyok és rakom fel a szebbnél szebb képeket.
Aztán telefonon is hívtak vagy heten és kaptam 1 sms-t is.
Egyébként a napom szokásosan telt, egyedül, magányosan, de nem éreztem magam rosszul.
Persze, gondoltam Istvánra is... Miért is ne? Sosem lesz olyan, hogy ne gondoljak rá és titokban reménykedem, hogy 1x, talán küld majd 1 köszöntést.
Még sosem tettem magamról ide képet, de ezt most megtöröm.
Íme, ez vagyok én:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése