Borzasztó megrázkódtatás ért tegnap. Az egyik kolléga minősíthetetlenül viselkedett velem. Ez egy olyan kolléga, akiről úgy gondoltam, hogy elég jóban vagyunk, kifejezetten jó munkakapcsolat van közöttünk és tisztelettudó irányomban.
Hát, jó nagyot tévedtem.
Az utóbbi időben már többször nem tetszett, hogy bejött az irodámba, megállt az asztalom előtt lévő pultnál és tök mindegy volt, hogy én épp eszem vagy a pénztárat számolom vagy bármit csinálok, amit ő mondott, az azonnal kellett. Legtöbbször 1 szar szállítólevelet kellett megírni, amit bátran megtehetett volna ő is, hiszen van neki is szállítólevél tömbje. Amíg odajön hozzám, kigondolja és lediktálja, hogy mit írjak, addig ő 2x megírhatná ugyanazt. Alkalmanként már kissé pipa voltam.
Tegnap reggel bejön, odatol 1 kis fecnit az orrom alá, rajta 1 csomó anyagszám, hogy neki ezek kellenek a raktárból. Mondtam, hogy most nem. Pénztárat kell zárnom, bérköltséget kell zárnom és éves leltár van az anyagraktárban.
Nagy dühösen visszavette a papírt, hogy majd akkor ő megoldja.
Mérges voltam, de ennyi. Hozzá kell tegyem, hogy a kolléga meglehetősen hangulatember.
Pár perc múlva mentem a folyosóra fénymásolni és hallom, hogy a konyhaajtóban kiabálva engem szidalmaz az igazgatónak. Hogy ő úgy meg tud engem szopatni, ahogy akar, mert nem érek rá, meg nem is tudom, szinte kikelt magából.
Nem tudom visszaadni azt, amit hallottam, de ocsmány volt, érted? Ocsmány. Olyan rosszul lettem utána, olyan szívdobogás jött rám, hogy azt hittem ott dobom fel a talpam. A szívem szó szerint dörömbölt kifelé a helyéről.
Sírtam is.
Egy darabig csak ültem a székemben, bámultam a monitort vagy néztem kifelé az ablakon, de aztán lassan megnyugodtam és muszáj volt dolgozni, nem kamuztam, tényleg sok dolgom volt.
Később bejött a kolléga és bocsánatot kért. Kerek-perec megmondtam, hogy nem tudok megbocsátani. Hogy ő meggondolatlan volt, megbánta, satöbbi, hogy beszél az igazgatóval is, hogy nehogy valami bajom legyen ebből és ígéri, hogy nem tesz alám egészen, míg nyugdíjba nem megyek. Valami ilyesmit mondott.
Munkakapcsolatban kell lennem vele, mert olyan a munkaköröm, de
Feri, nem fogok megbocsátani soha!
Kimutattad, hogy igazából ilyen vagy felém. Múltkor "lebutáztál", legközelebb hülye leszek és vén szar, mert a korban a fiam lehetnél.
Nagyon csalódtam benned és azt kívánom, éld majd meg, hogy a lányaid így beszéljenek valakiről, ahogy te beszéltél rólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése