Csalódtam

Most leírom azt a történetecskét, amit tegnap említettem, mert nem akarom a részleteket elfelejteni. Gondolni sem akarok rá, de a részletekre szükségem lehet.

Volt 1 gólyafórumos társam. Nem 1, hanem sok, de most 1 konkrétról beszélek, nevezzük Ismi-nek. Egyébként 1 nőről van szó.

Sok évvel ezelőtt engem - többekkel együtt - kizártak a fórumból, mert renitens voltam:-))) Ismi sok mindenben egyetértett a kizártakkal, ő önként kilépett, de alkalmanként tartottuk a kapcsolatot. Néha e-mail váltottunk, sőt telefonáltunk is egymásnak és a facebookon mindketten ott vagyunk.

Tavaly ilyenkor, mikor mentem Pestre, szerettem volna találkozni vele, mert kedvesnek ismertem meg és ő is nagyon szereti az állatokat. Akkor azt mondta, hogy ő nem tud jönni, mert nagyon fáj a lába. Jó, elfogadtam, hiszen már nem fiatal. Mondtam, oké, gyógyuljon meg, én tavasszal úgy is újra jövök. Ebben maradtunk. (Neki egyébként 1 Pesthez közeli kisvárosból kéne bebuszozni a Népligetbe.)

Az ősztől tavaszig eltelt idő alatt eszébe sem jutott, hogy megkérdezze megyek-e Pestre...

Most, mielőtt mentem, még itthonról felhívtam, hogy esetleg tudunk-e találkozni és ajánlottam 1 időpontot. Elfogadta. Abban maradtunk, hogy megpróbál beszervezni néhány gólyás ismerőst, így többen összejöhetünk és sétálunk vagy leülünk a Népligetben. Másfelé nem akart menni.

Nos. A találkozás előtti este 8(!) órakor felhívtam Ismit, hogy akkor rendben van-e a holnapi tali. Erre ő lazán rávágja, hogy ő nem jön, mert csináltatja a fogait és nagyon fáj neki, nem is gondolta volna, hogy ennyire fog fájni. A beszédén nem lehetett érezni, hogy fogcsináltatás alatt áll. Mert azok kicsit másképp, kicsit pöszén beszélnek --- szerintem. Még azt is mondta, hogy úgyis megyek majd tavasszal újra, akkor találkozunk. Mondtam, hogy rendben, semmi probléma, de azért azt még megkérdeztem, hogy ha én most este 8-kor nem telefonálok, akkor ő nem is szólt volna??? Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit válaszolt, annyira megdöbbentett. Valamit válaszolt, hogy akart hívni, nem is tudom. De, ha akart hívni, akkor mégis mikor? Mikor már ott állok a Népligetben? Én nem vagyok 1 szarrágó típus, de 1.400.- Ft-omba került volna, hogy elmenjek a Népligetbe, meg vissza apuhoz és közben nem történik  semmi. És megállapítottam azt is, hogy valószínűleg eleve nem szólt senkinek, bár ez szóba sem került, csak erre következtettem. Ha igazam van, akkor ő ezt már előre tudta, eldöntötte, hogy nem jön.

Tegnap volt Bonikám halálának a 3 hónapos fordulója, amiről a facebookon is megemlékeztem, ezt tegnap itt is írtam.

Feltettem a facebookra is a tegnap ide is feltett szép kis szöveget, amit többen lájkoltak, de Ismi írt, érted?, írt, hogy látja, hogy milyen zaklatott vagyok még mindig és kívánja, hogy megnyugodjak, de megért... bla-bla-bla. Na, ezen úgy felhúztam magam - hogy mer ő írogatni nekem még a történtek után -, hogy azonnal kitöröltem a bejegyzését, letiltottam a facebookomról és a telefonszámát is kitöröltem.

Nagyon régen csalódtam ekkorát, régen szartak így a lelkembe, mint most Ismi, nehezen lépek túl a dolgokon, de esélyt sem akarok adni annak, hogy még akárcsak 1x is bármilyen kapcsolatba kerüljek Ismivel.

Kiírom az életemből.

Sajnos, más csalódás is ért, de erről majd máskor...

Úh, ilyen szar volt nekem Pesten?