Ma láttam Zelmát a Pennyben. Szar érzés volt, szinte menekültem előle, nehogy ő is meglásson, pedig nem is néztem ki rosszul --- szerintem. Végül nem is tudom, hogy látott-e...?
Nem volt egyedül, 1 számomra ismeretlen de tőlem jóval fiatalabb nővel volt. A nő mosolytalan, kiss egykedvűnek látszott, míg Zelma olyan volt, mint 1 felhúzott fajdkakas. Hogy is mondják? Dürgés, mikor épp kismadarat akarnak csinálni. Szóval, Zelma dürgött:-))) De hülyén hangzik:-)
Vásárlás közben fülig ért a szája, gondolom ontotta a poénjait, ahogy szokta.
Azon gondolkodtam, hogy miért is zaklatott fel annyira, hogy láttam őt? Hát, leginkább azért, mert felszakította a régi sebeket.
Eszembe jutott István, hiszen mindannyian 1 munkahelyen dolgoztunk. Arra gondoltam, Istenem, mi lenen, ha meglátnám 1x Istvánt? Remegő lábakkal, tán még a világból is kirohannék.
Az is eszembe jutott, hogy Zelmával igen jó:-) barátságban voltunk, nagyon tetszettem neki, ezt kerek-perec megmondta. Azt is mondta, hogy ha elválik, (elválna) szívesen élne velem.
Mindezek ellenére legalább 2x hülyét csinált belőlem. Levelezgettünk, aztán 1x csak se szó, se beszéd, lelépett. Nem rövid időre, hanem hosszúra. Aztán újra felbukkant, mintha misem történt volna, holott nekem azért eléggé zokon esett, hogy szart rám magasról.
Sőt, az e-mail címét is megváltoztatta.
Hát, szarok rá én is, bár a humorát nagyon szerettem. Én nem tudtam olyan faarccal menni mellette, mint a nő, akit a boltban láttam vele.
Csak a múlt, az a fránya múlt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése