2016. március 22., kedd

Nick Nolte

Nick Nolte-val álmodtam:-) Na, nem úgy, csak benne volt az álmomban.

Otthon voltam, úgy rémlik. De a lakásban nem az én mostani bútoraim voltak, hanem valamilyen kis alacsony, sötét bútort láttam. És ott volt Ila. Illetve olyan alkatú volt a hölgy, mint ő, a hangja is, de az arca valahogy másnak tűnt. Pakolt a kicsi, sötét szekrényeken.

Aztán hirtelen a szomszéd utcabeli ismerősömet láttam Ferit, aki az autójában ült Nick Nolte-val:-) Ha-ha-ha.
Valamit gagyogtam neki angolul, hogy meddig marad itt, valami ilyesmi rémlik.

Aztán felébredtem:-)

Tetszett Nick Nolte fiatalabb korában. Helyes volt, szőke és hosszú hajú. Mint a gyengéim régen: szőke, hosszú hajú...


2016. március 14., hétfő

Találkoztam...

A mai napot vásárlásra használtam, több helyen is voltam. Mentem a kis szekeremmel - egyesek szerint banyatank:-) -, mert nagyobb dolgokat kellett vásárolnom, amiket nem szívesen cipelek már.
Nem volt semmi különös, csak annyi, hogy találkoztam külön-külön 2 ismerőssel és mindegyikkel vagy fél órát beszélgettem. Jó volt. Hiányzik az életemből a beszélgetés, hiányzik. Itthon már beszélek magamban:-( Mindig attól félek, hogy egyszer megszólalok a buszon vagy villamoson. Pedig attól tartok, hogy be fog következni. Iszonyatosan magányos vagyok. Ahogy mondani szoktam, se kutyám, se macskám, se barátom, se barátnőm. Az okot csak magamban keresem...

Na, hazafelé jövet Juditka, volt kolléganőm arra a villamosra szállt fel, amelyikről én leszálltam, így csak köszönni tudtunk egymásnak és gyorsan megkérdeztük egymástól hogylétünket.
Nem jól nézett ki Juditka:-), borzasztó sovány, kiállnak az arccsontjai. Azért remélem, hogy nincs komoly baja, 69 éves lesz áprilisban.

2016. március 13., vasárnap

Tavaszi utazásom

Anyu halálának az évfordulója tájékán mindig felmegyek Pestre. Ez most is így volt. Összekötöttem más dologgal, de gy is csak 2 napot töltöttem fent.

Telekocsival mentem, a felfelé utamra 5*-t adok, mert a sofőr figyelmes volt, 6 helyből csak 5-öt ad ki, úgy is hirdeti, hogy combok, karok nem érnek össze, szóval jó volt, szívesen mennék vele máskor is, mert elfogad étkezési utalványt.

Pénteken találkoztam 1 kollégával, aki hasonló munkakörben van, mint én és hamarosan nyugdíjba megy. Összesen öten elmentünk 1 nagyon jó helyre kajálni, isteni volt, amit ettem, de ezzel az egésszel kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim vannak, amit nem részleteznék. Maradjunk annyiban, hogy jó is volt meg nem is.
Este mentem apuhoz és külön kiemelem, hogy egész jót beszélgettem vele, de ez csak arra az estére szólt. Már másnap flegma volt és lekezelő, szokása szerint.

Szombaton délelőtt kimentünk anyuhoz az altemplomba, vittem neki virágot, meg nagyinak is.
Hazafelé a villamoson aludt 1 fiatal pasi e cipővel a lábán és összeszarva magát, atya ég. Az a bűz, ami majdnem az egész villamost belengte, alig volt elviselhető.

Ebédre megjöttek Laciék is és délután kivitt a Keletihez, onnan indult a telekocsi. Ez az út marha gyors volt, mert nem kellett még 1 óra 45 perc sem és már kiszálltam az autóból.
De! Ez a pasi kiadta az összes helyét, elöl is hármat, hátul is hármat. Elöl ültem, ami egyébként nekem jó volt, de a kis csaj, akit beültetett középre a sofőr, nem biztos, hogy nagyon jól érezte magát. Egész úton meg sem mukkant senki. El is neveztem magamban kukajáratnak:-))) Nem éreztem jól magam, nem is írtam értékelést a pasira, mert úgy láttam, hogy a kritikát nem viseli el, engem meg ne hordjon le, ezért inkább nem írtam semmit. Ő írt rám, hogy pontos, megbízható utas vagyok, de mi mást is tudott volna.
Egy biztos, ezzel a pasival többet nem megyek, pedig nagyon jó az értékelése, de valahogy ez most nem jött át.

2016. március 7., hétfő

Telefon

Tegnap megint volt 1 rossz telefonálásom Lacival. 42 percet beszéltünk, mialatt én mondtam kb. 5 mondatot.

Alkalmanként hümmögtem, igeneltem, oda sem figyeltem, mert nem mindig köt le az, amit mond, beszél. Szerintem őt sem érdekli, hogy velem mi van, hiszen akkor párbeszédet tudnánk folytatni. De nem tudunk! Csak mondja, mondja, én meg hallgatok. Hát, ugyebár, ez nem párbeszéd.

40 perc elteltével megkérdezte: Egyébként veled (mármint velem) mi újság? Mivel ennyi idő elteltével már csak arra vágytam, hogy letegyem a telefont, ezért azt mondtam, hogy semmi különös, épp gombokat varrok a közösen túrt kabátomra. Ennyi.
Pedig mesélhettem volna az én élménykéimről, a szafariról és a benti dolgaimról, a rendelésemről a Light in The Box oldalról, amivel kapcsolatban megkérdeztem őt is, de már messze nincs eszében sem.

Nem szeretek Lacival telefonálni. Már nem.