Múlt szombaton...

... jöttek Viviék. Jól sikerült nap volt. Viszonylag korán keltem, mert még a fürdőszobát kicsit kitakarítottam és frissen főztem az ebédet.

Gezemice leves volt, ahogy mi hívjuk. Ezt a levest én találtam ki, nagyon finom, szereti a család. A lényeg, hogy jól van fűszerezve. Milánói spagetti volt a második, sok reszelt sajttal. Desszertnek az előző nap megsütött meggyes rétest adtam.

Időre elkészültem mindennel, meg is terítettem, megkajáltam, mert nem jöttek korán. Délelőtt fodrásznál voltak, utána pedig Lackóéknál, azután jöttek csak hozzám.

Miután elmentek, még este volt 1 találkozóm, átadtam licites tárgyakat 1 kiscsajnak. Aranyos volt, beszélgettünk pár percet.

Vasárnap elment a nagy semmibe. Ha jól emlékszem, nem sok mindent csináltam. Persze ágyat húztam, törölközőt cseréltem, Szotyit is rendbe raktam, de sokat telefonáltam. Vasárnap - nem tudom miért pont vasárnap - szeretek sokáig ágyban maradni.

Nem emlékszem, hogy hétfőn volt-e valami lényeges...?

Kedden voltam többfelé vásárolni. Lackónak akartam venni gluténmentes orsótésztát, de nem volt sem a Sparban, sem a DM-ben, így tovább kellett mennem a város felé. De előtte, még mikor kijöttem a DM-ből, 1 idős bácsi szinte mindenkit megállított, hogy nem tudna-e adni neki 100.- Ft-ot kenyérre. Először mentem tovább, de aztán elgondolkodtam. Ez a bácsi rendesen fel van öltözve, nem koszos és nem úgy néz ki, mint 1 alkesz. Visszamentem hozzá és megkérdeztem, hogy elfogadja-e, ha hozok neki kenyeret vagy valami mást. Mondta, hogy igen, persze, de ne haragudjak, hadd kérjen inkább kiflit vagy zsömlét, meg 1 kis tejet, mert aznap még nem evett semmit. (Ez már kora délután volt.) Látod, tejet kért. Vettem neki kiflit is, zsömlét is, 1 csomagolt turista szalámit, 1 zöldpaprikát és 1 fél liter tejet. Örült neki és osztotta rám az áldást. Jó érzés volt, hogy tettem érte. Sokkal többet költöttem rá, mintha csak 1 százast adtam volna.

Délután főztem, este feljött Lackó a kajáért és mikor az egészségéről érdeklődtem, sejtelmesen azt mondta, hogy annyit mond csak, hogy valami más baja is van, mint a gluténérzékenység, mert sokszor indokolatlanul is megy a hasa, amikor nem tudja az okát. Hát, ez szíven ütött, azóta is sokat gondolok erre.

Szerdán volt az utolsó licitálós találkozóm.

Csütörtökön elmentem a természetbarát sport klub klubnapjára. Nagyon csinosan felöltöztem, tetszettem magamnak. Szoknyát vettem, blézert, magas sarkú cipőt. Jó volt kicsit nőnek lenni, úgysincs hova felöltöznöm. Vivinek küldtem 1 képet magamról, ő is azt mondta, hogy jól nézek ki abban a cuccban. Mondjuk furcsa lenne, ha nőcisen, magas sarkúban mennék vásárolni, miközben a banyatankot húzom magam után.

Pénteken elmentem tornázni, délután pedig Gáborért az oviba. Kata jött érte később, Emesével együtt, mert ők baletton voltak.

Szombaton ki sem tettem a lábam a lakásból. Jó volt. Ha jön a következő licit, úgyis megint sokat fogok rohangálni.

Ma - vasárnap - viszont nagyon sokat dolgoztam itthon. Tegnap is, ma is átnéztem újabb polcot a szekrényben, ami könyvekkel van tele. Néhány könyvet kiselejtítek, nem sokat, de néhányat. Például évkönyveket vagy például a Hazánk, Magyarország című könyvet,a mi 1975-ös kiadás, semmi nem aktuális benne. örülök, hogy ha lassan is, de haladok ezzel a dologgal. Még van jó pár polc. A szekrény nagyobb része még hátra van, sajnos. Ágyneműt húztam, törölközőt cseréltem, Szotyit rendbe raktam - szokásos. Mostam is. Sütöttem pár csontos csirkedarabot és kirántottam 1 csirkemellet. Tornáztam is jó sokat. Egy rejtvényt is megfejtettem. Kikavartam 1 Gála pudingport, isteni volt, felzabáltam. Úgy volt, hogy feljön Attila barátom, gondoltam megkínálom vele, de nem jött, így - sajnos - befaltam. Tettem a krémbe 2 zselatinlapot, kiváló lett a krém állaga. Holnap talán kikeverek 1 fagyiport.

Szóval qrva mozgalmas napom volt. Holnap biztos nem lesz ilyen. Talán Attila is feljön és elviszi a könyveket, amiket kiválogatott a kiselejtezettek közül.

Jut eszembe, tegnap több, mint 1 órát beszéltem telefonon 1 volt kollégámmal. Elmondat, hogy a volt főnököm pénteken dolgozott utoljára. Milliókkal engedtek el most több kollégát is. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Nem is szeretek rágondolni, egyszerűen gyűlölöm a lindét, gyűlölöm, kimondhatatlanul gyűlölöm.

Na, most sikerült utolérni magam a blogommal:-))) De! Eszembe jutott még 1 dolog. Szotyikámat már korábban "megkínáltam" kis fürdővízzel, de sosem érdekelte. Gondoltam, ma megteszem megint és egyem a szívét, rögtön megfürdött. Ezután többször adok neki majd fürdővizet:-), csak keresek egy nagyobb lapos valamit, amibe jobban belefér.

Szerdán...

... már itthon voltam és nagyon készültem, hogy bemegyek a bankomba. Reggel szépen felöltöztem utcai ruhába, komolyan el akartam menni, de nem bírtam magam rávenni:-))) Nem, mert egész álló nap szakadt az eső. És, ha jól emlékszem, nem nagyon csináltam semmit. Folytatnom kéne lassan a pakolást a nagyszobai szekrényekben, de a hideg miatt ismét lehűlt a lakás. A kisszobában visszagyújtottam a konvektort még mielőtt elutaztam Pestre, hogy meg ne fázzon ez a papagáj, ha már itt van. De a nagyszobába nem fűtök be csak azért, mert pakolok és, bizony volt reggel, hogy alig mutatott 17 fokot a hőmérő. Lassan újra melegszik - bár még a héten lesz 1 nagy lehűlés -, majd akkor folytatom. Kicsit izgat is, hiszen kipakolom a könyveket és érdekességeket fedezek fel. Eldöntöttem azt is, hogy a könyvek elé kitett kis biszbaszokat leszedem és csak egyet hagyok polconként. Nem dobom ki őket, azt sajnálnám. Elteszem 1 szatyorba. Különben már máskor is csináltam ilyet. Könnyebb lesz a portörlés.

Na, másnap már tényleg elmentem a bankba, elintéztem, amit kellett. Késő délután feljöttetek Lackóék, mert most látogatott meg minket a nyúl, mivel húsvétkor nem találkoztunk. Sütöttem 1 kis sajtos rudat. Ez volt csütörtökön.

Pénteken vásároltam és takarítottam, valamint eljött hozzám1 licitáló csaj. Nem is tudom hirtelen, hogy volt-e még valami lényeges ezen a napon...? Ja, sütöttem 2 rúd meggyes rétest:-)

Szombaton ebédre vártam Viviéket.

Na, majd innen folyt.köv.:-)

Akkor most ...

... beszámolok húsvét hétfőről, amire írtam, hogy vegyes volt, jó is és rossz is. Előbb írom a jót.

Lacival elmentünk Visegrádra. Az idő... hát, nem azt mondom, hogy príma volt, de nem esett és, amikor kicsit kisütött a Nap, még kellemes is volt a hőmérséklet.

Útközben láttam a dunabogdányi gólyafészket, ami régen be volt kamerázva. A szülök - ha jól emlékszem - Duna és Bogdány voltak. Még néztem a kamerát sok évvel ezelőtt, mikor képesek voltak 5 szép fiókát felnevelni. A legkisebbet elneveztük Pöttynek:-) Ki tudja ki van ma a fészekben, de minden esetre volt benne gólya, mikor arra jártunk. Oda-menetkor állt 1 gólya, hazafelé jövet ült. Remélem, kotlik:-)

Szóval, Visegrád. Ki lehetett volna tenni a megtelt táblát, de a szervezők nagyon készültek a tömegre. Az autók szigorúan csak odaparkolhattak, ahova ők megmutatták. Innen kis sétával lehetett a Fellegvárat elérni. Mikor megláttuk, hogy milyen tömeg vár bebocsátásra, kis híján visszafordultunk, de végül is haladt - valamennyire - a sor, így ott maradtunk. Arról nem beszélve, hogy kifizettem már a parkolásért 1.200.- Ft-ot.

Kb. 1 órányi sorakozás után jutottunk a várba, ahova szintén kifizettem mindkettőnk belépőjét. Talán valamikor régen jártam már ebben a várban, de nem vagyok teljesen biztos benne. Nekem most csalódás volt ez a vár. Látnivaló alig van benne, inkább a kilátás Dunára, az, ami szép. Kevesebb időt töltöttünk bent a várban, mint amennyit sorakoztunk a jegyért előtte.

Délután értünk haza, marha éhesek voltunk, otthon finom kaja várt.

Még az autóban említettem Lacinak, hogy másnap délelőtt átmegyek a Sparba, veszek nekik 1 kis gyümölcsöt, hogy ne csokit vegyek húsvétra, de nem esett le neki, hogy miért is. Hát, ha meglocsoltak volna. De nem locsolt meg senki. Nagyon rosszul esett, még éjjel is gondolkodtam rajta.

Természetesen, nem mentem gyümölcsöt venni, mert nem locsolt meg a 3 pasi közül 1 sem és nem is kaptam még 1 darabka nyulat sem.

Csak akkor említettem meg a fiúknak, hogy vártam volna a locsolást, mikor már az ajtóban álltunk kedden délután és köszöntem el aputól. Laci vissza akart menni, hogy meglocsoljon, de mondtam, hogy ne tegye, nincs rá idő. Mikor a Keletiben elköszöntünk, még annyit mondott, hogy locs-locs.

Ez volt a rossz a húsvétban.

Eldöntöttem, hogy többet nem húsvétozom velük.

Visszatérve még az utazásra. A Keletiben a pénztáros hölgy mondta, hogy az eredetileg beállított vagonok megteltek, de van pót-vagon és arra kicsit olcsóbb a helyjegy. Hurrá, gondoltam.

És még 1 érdekesség. Egy vagonban utaztam - Istenem - 1 általános iskolai volt szerelmemmel. Nehezen ismert meg, de megismert. Ott volt a neje is, nem 1 szépségkirálylány, de nem nézett ki rosszul. Jó a haja és klassz magassarkú cipő volt rajta.

Még felpakolok néhány képet a visegrádi kirándulásról.

Kilátás a Dunára a Fellegvárból

A várbelső 1 részlete

A plitvicei ...

... túra után, késő éjjel értem apuékhoz. Nagyon fárad voltam, csak elővettem a pizsit, lemostam a sminkemet és ágyba dőltem.

Kicsit rosszul esik, hogy sosem készülnek az érkezésemre. Bezzeg én, papucsot törölközőt, ágyneműt kikészítek előre, ha valaki jön hozzám. Most Laci húzott nekem ágyat, míg a fürdőben voltam. Üres polc sem volt a ruháimnak, szóval semmi, pedig éjszakáig biztos lett volna rá idő napközben is és akkor nincs ez rossz érzésem.

Másnap délután színházba mentünk, a Spiritbe. A Furcsa pár női változatát néztük meg és utána fotózkodtam Igó Évával. Hát, ő sem mai gyerek már, az én korosztályom. Aranyos volt, de gyorsan elhúzta a csíkot. A rendezőcsajjal viszont elég sokat tudtam beszélgetni és jó volt tudni mindkettőnknek, hogy én teljesen átéreztem azt, amit ő pont ki akart fejezni.

Másnap volt húsvét hétfő, de erről majd legközelebb. Annyit elárulok, hogy vegyes volt. Jó is és rossz is.

Ígértem néhány...

... szép képet Plitvicéről, a Plitvicei-tavakról.

Körülbelül 5 órát töltöttünk a parkban és kb. 11 km-t gyalogoltunk. Kishajóval mentünk először a kisebb vízesésekhez, ahol egyébként szarrá áztunk séta közben, annyira zuhogott az eső. Szerencsére nagyon jó dzsekit vettem fel, mert nem fáztam a hideg ellenére és nem is ázott át, ami ott akkor nagyon fontos volt, mert különben borítékolható lett volna 1 kis tüdőgyuszi. Itt az elején az eső igen rányomta a bélyegét a hangulatunkra és nem pozitív értelemben.

Mire körbejártuk a kisebb tavakat és újra sorakoztunk a hajóhoz, ami a nagy vízeséshez vitt, elállt az eső és még 1 hangyányit a Nap is kisütött. Melegünk azért nem volt, de jól esett. Főleg az, hogy már nem áztunk.

Tömeg volt mindenhol és azon a kb. 80 centi széles pallón kellett közlekedni szinte mindenütt, ahol az egyik vagy mindkét oldalunkon pár centire a lábunk alatt tó volt. Tó tó hátán és vízesések minden kanyarban.

A világörökség része. Fantasztikus képződmény szó se róla, de elég volt 1x. Nekem fárasztó volt az a koncentráció, ahogy ezeken a hézagos pallókon kellett, illetve lehetett közlekedni. Csak akkor tudtam felnézni, ha megálltam, mert egyszerűen muszáj volt a lábam elé nézni. Ha megálltam, megállt mögöttem az egész sor.

Sok kínai volt, sok. Kevés japán, 1 indiai csoport és rengetegen karattyoltak angolul. Aztán persze voltak horvátok és magyarok.

Csodálatos tájkép

Ilyen kis hajókkal szállítják a turistákat a tavon

Itt látható a vízen, hogy esik az eső

Sok pisztráng úszkált a kristálytiszta, mély és hideg vízben. A palló szélét direkt hagytam a képen emlékeztetőül, hogy ilyen deszkákon kell közlekedni.

Ez a legnagyobb vízesés

Gyönyörű tükörkép a mozdulatlan vízben

Több vízesés, hátul a legnagyobb látható

Nem tudom miért, de ránézek erre a képre és valami csodacsipke jut eszembe róla

Múlt szerdával...

... fejeztem be a tegnapi bejegyzést. Másnap, csütörtökön volt még 1 licitálós találkozóm, bár már nem akartam menni sehova, de ez a srác valahonnan máshonnan jött a mi városunkba pont azon a napon, így nem mondhattam nemet.

Még csütörtökön este előkészítettem 1 heti cuccot, mert másnap délelőtt felutaztam Pestre. Vivike várt a Keletinél:-) Nem is gondoltam, hogy már így bejön a belvárosi forgalomba - mondtam is neki. Ügyesen vezetett. Hazamentünk hozzájuk, pisiltem, kávéztam, Gy. takarított, mi Vivivel tiszta ágyneműt húztunk, aztán fél 2 körül elindultunk Horvátország felé. Igen! Előbb még felvettük a nászasszony pajtást és négyesben nekivágtunk a kilométereknek. Mivel nem ebédeltünk, ezért Siófokon megálltunk 1 Mekinél kajálni.

Már a Nap lemenőben volt, mikor átléptük a határt, de azért még rendesen lehetett látni. Néztem is a tájat, kifelé az autóból, mert minden érdekelt. Bizony, érdekes dolgokat láttam. Ami számomra ledöbbentő volt, hogy 3-4 szintes jobb vagy rosszabb állapotú elhagyott házak tömkelegével van tele az út széle. Kitört ablakok, bedeszkázott ajtók jelzik, hogy ott 1 lélek sincs. Nem tudjuk mi történt, miért állnak úgy azok a házak romlásra ítélve. Kár értük. Karlovácban több házat is van, amelyeknek a falain rengeteg golyó ütötte nyom látható még a 20-25 évvel ezelőtti háború nyomaként. Elég borzasztó látvány volt.

Este 8 előtt értünk a szállásra. Bejelentkeztünk és elfoglaltuk a szobáinkat. Nagyon elégedett voltam a szobámmal, kifogástalan tisztaság volt benne. A személyzet kedves és udvarias volt, a takarítónő is mosolyogva köszönt. A szálláshely több kisebb épületből áll. A recepció is másik épületben van és az étterem is. Van szép medencéjük, lehet biciklit bérelni és sportolni konditeremben.

Lement a kis csapat még vacsorázni, ami nekem 1 baklavából és 2 deci sörből állt. Volt még 1 itthonról vitt sonkás szendvicsem, előtte megettem, sajnáltam volna kidobni.

Lezuhanyoztam jó forró vízzel, jól esett, kikészítettem másnapra a cuccaimat, mert nekem az egész bőröndöt ki kellett pakolnom ezért az estéért, aztán másnap reggel meg vissza.

Tűrhetően aludtam és reggeli után elindultunk a Plitvicei-tavakhoz:-), de ez 1 újabb történet lesz, néhány különlegesen szép fotóval.

Naplemente Horvátországban az autóból ablakon keresztül fotózva

Itt volt a szálláshelyünk

Ez volt az én szobám

Reggeli tájkép az ablakomból

Mindig lenne...

... pár apróság, amiről írhatnék, de bevallom, sokszor lusta is vagyok. A blogírást hagyom a nap utolsó momentumának, ezért csak késő éjjel kerül vagy kerülne rá a sor.

Amikor utoljára írtam, nyakig benne voltam a cicás licitek elosztásában. Elméletileg április 05-én írtam, de az csak 06-án jelen meg. Még aznap volt 1 talim. Egy kiscsajnak a munkahelyére kellett bemennem. Mert neki nincs bérlete, a kocsija rossz, így nekem kellett a helyébe vinnem a fülbevalót, amit elnyert. Egyébként kedves volt.

Másnap a Centrumnál találkoztam 1 másik csajjal. Annak is volt kínja, mert kisgyerekes anyuka, de ő legalább bejött a városba.

Szombaton találkoztam volna megint valakivel, de lemondta és azt mondta, hogy vasárnap sem jó neki, mire én ajánlottam hétfőt, mire ő azt mondta, hogy ilyen hosszú távra nem tud előre tervezni. Csak ennyit tudtam neki válaszolni: Oh. Szombattól hétfőig, az neki hosszú táv...

Vasárnap Juditka volt kolléganőmnek 70. szülinapja volt. Utálja a szülinapokat, de mondta, hogy várta az én hívásomat. Nem csalódott:-)

Hétfőn 3 talim lett volna, de egyet lemondtak. A másik kettővel a Centrumnál találkoztam. Az egyik kedves, értelmes fiatal nő, beszélgettünk keveset. A másik 1 fiatal kiscsaj. Kicsit kellemetlen volt, mert rossz névvel szólítottam meg. B betűvel kezdődik az ő vezetékneve is, meg azé is, akinek a nevét mondtam neki. Kicsit cikinek éreztem a helyzetet.

Másnap voltam vásárolni, főzős napom volt és 1 talit is megejtettem. Az egyik licitáló - nem is tudom - Mezőkeresztesen vagy hol lakik, de a lánya itt tanul nálunk, így már másodszor találkoztam vele. Emlékszem,  hideg volt és fújt a szél.

Szerdán feladtam a postán az összes borítékot és csomagot, amelyekre beérkezett utalással a megfelelő összeg. Olyan 11-12 ezer forintot hagytam a postán.

Tornázni nem voltam.

Na, innen folytatom majd, mert közben volt 1 utazásom is:-)

Időzavarba kerülök...

... lassacskán:-) Persze, hallom, minden nyugdíjas így van. Nekem rossz az időbeosztásom, valamint a mindennapos több órás szafari igencsak elviszi az időmet, tudom.

Az előző bejegyzésemnél írtam, hogy Viviék elvisznek a plitvicei tavakhoz. No, épp ezért, borzasztó nagy spórolásba kellett kezdenem, mert azért ez nem lesz nekem olcsó mulatság, amit most nem részletezek.

Hétfőn voltam vásárolni, de igen nagyon visszafogottan költekeztem a fenti okból kifolyólag és a keddi ebéd is olcsóbb volt, mint szokott lenni. Gyümölcslevest főztem és paprikás krumplit sok virslivel. Hétfőn még sütöttem 1 mákos bejglit is:-)

Hétfőn vitába keveredtem 1 állatvédős oldalon. Az ok az volt, hogy 1 frissen amputált lábú kutya feküdt a hideg kövön, tiszta vér volt körülötte minden és a sebe borzasztóan nézett ki. Nos, nem szóltam csúnyát, csak amit írtam, nem jól írtam. Erre aztán ugrottak az idióták. Csúfolták a képemet, kis kezdőbetűvel írták a nevemet és gúnyolódtak is vele. Én már aznap este leálltam az egésszel, de ezek az idióták jöttek az én oldalamra és ott folytatták még ma is, vagyis ez a 3. nap. Na, mikor már apura is tettek megjegyzést, akkor leidiótáztam, büdös bunkóztam, a felmenőjét emlegettem, aki a világra szarta és letiltottam. Egy pesti tahó, '72-ben született. Nem is beszélek róla többet, mert iszonyúan felidegesített a rohadékja. Az ilyen ember azt sem érdemli meg, hogy talaj legyen a lába alatt.

Vasárnap lezárult a licit is a cicák javára, amit hétfőn elkezdtem szétosztani. Borzasztó nagy munka. Több, mint 40 emberrel kell felvennem a kapcsolatot. Mellesleg büszke vagyok magamra, mert majdnem minden embernek írtam már és a nehezével kezdtem.

Kedden nem voltam sehol, csak főztem, este feljött Lackó a kajáért. Ja, volt fent hétfőn délelőtt is, fel akartam tetetni 1 faliórát az előszobába, amit Lackó meg is tett, de az óra pár perccel később leesett. Tipli kéne hozzá.

Ma voltam tornázni, sokat dolgoztam a licitekkel, tényleg sokat. Este Attila barátom elvitte a music centert, amiért 1 üveg nescafét kértem, de félek, hogy nem lesz jó az a gép. Mondtam is neki, de nagyon el akarta vinni. Kínáltam a lemezjátszót is, de az nem érdekli. Fel kéne tennem a jófogásra.

Torna után ki akartam menni a Müllerbe, de egyáltalán nem volt kedvem hozzá... Itthon maradtam.

Most pedig, így hajnali 1 óra körül, elvonulok zuhanyozni...

Az elmúlt napok eseményei

Nem írtam pénteken, mert elég sok dolgom volt és este már készültem a másnapi kirándulásra.

Reggel Heni felhozta a licites cuccokat, qrva sok dolgom lesz vele, de mindegy, elvállaltam, csinálom. Holnap el is kell kezdenem, mert több, mint 40 emberrel kell felvennem egyenként a kapcsolatot, ami több levélváltást jelent emberenként.

Ebéd után mentem az uncsikért az oviba, délután még vásároltam, este pedig mindent előkészítettem a kiránduláshoz. Kitaláltam, hogy nem 1 nagy flakon vizet viszek, hanem több kicsit. Így, mikor kiszálltunk a buszból, akkor is volt nálam víz mindig. 6 szendvicset gyártottam le, amiből egyébként kettőt hazahoztam, ma fogyott el. Vittem édes és sós rágcsát, de nem bontottam fel. A ruhámat, bizsukat kikésztettem, a kávémat előkészítettem pont úgy, mint mikor még dolgozni jártam:-) A körmömet szépen kilakkoztam, felmatricáztam, szép lett, még a mellettem ülő pasi is megnézte. Igyekeztem viszonylag időben ágyba kerülni, mert szombaton 5-kor keltem.

Kapkodás nélkül elkészültem és 3/4 7 után 2 perccel értünk 4-en a találkozási helyre. A busz tele volt. Nekem már csak az utolsó sorban, az ablak mellett jutott 1 hely. A villamoson jött 1 házaspár is, ők nem találtak helyet egymás mellé. A nő letelepedett mellém hátra, de a férje előreküldte és ő ült mellém.

A kirándulás jól sikerült, sokat fényképeztem. Hatvanban én voltam az egyetlen ember, aki hajlandó volt fizetni azért, hogy fényképezhessen. Ja, a buszon 60 fő volt. És el is tévedtem Hatvanban. A kastélylátogatás végén elmentem pisiéni és, mikor kijöttem, már senki nem volt ott a csoportból, így elindultam egyedül. Igen ám, de balra mentem, holott jobbra kellett volna. Sajnos, megtörtént, hogy az egész busz rám várt.

Máriabesnyőn jártunk még és a gödöllői kastélyban. Elmúlt este 1/4 10, mire hazaértem. Hullafáradt voltam.

Néhány kép a kirándulás 1-1 helyszínéről:

Kápolnán megálltunk ennél az 1848-as emlékműnél

A hatvani Városháza homlokzata nekem nagyon tetszett

Hatvanban a Grassalkovich kastély kiállításait néztük meg

Szegény oroszlánfiú és sok afrikai társa is kiállításra került a hatvani kastélyban. Ez itt 1 nagyon fiatal hím, olyan másfél évesre saccolom. A sörénye nagyon kicsi, az orra rózsaszín. Ő még a falkájával élt, mikor életét vesztette:-(((

Máriabesnyői kegytemplom

Grassalkovich Antal nyughelye a máriabesnyői templom kriptájában

Gödöllőn nagyon kevés helyen engedték a fényképezést. Ez itt a kastély 1 szárnya kívülről

Ma sokat dolgoztam itthon, de lehetett volna még többet is. Azért jó napom volt.

Nagy meglepetés ért ma. Viviék elvisznek a plitvicei tavakhoz anyák napja alkalmából. 1 éjszakát ott alszunk, a szállásomat kell kifizetni és némi költőpénzt váltani magamnak. Az utazás ingyen van, illetve nem kell az üzemanyagköltséghez hozzájárulni, valamint a belépőt is ajándékba kapom. Ez húsvétkor lesz esedékes:-)♥