2017. április 21., péntek

Ígértem néhány...

... szép képet Plitvicéről, a Plitvicei-tavakról.
Körülbelül 5 órát töltöttünk a parkban és kb. 11 km-t gyalogoltunk. Kishajóval mentünk először a kisebb vízesésekhez, ahol egyébként szarrá áztunk séta közben, annyira zuhogott az eső. Szerencsére nagyon jó dzsekit vettem fel, mert nem fáztam a hideg ellenére és nem is ázott át, ami ott akkor nagyon fontos volt, mert különben borítékolható lett volna 1 kis tüdőgyuszi. Itt az elején az eső igen rányomta a bélyegét a hangulatunkra és nem pozitív értelemben.
Mire körbejártuk a kisebb tavakat és újra sorakoztunk a hajóhoz, ami a nagy vízeséshez vitt, elállt az eső és még 1 hangyányit a Nap is kisütött. Melegünk azért nem volt, de jól esett. Főleg az, hogy már nem áztunk.
Tömeg volt mindenhol és azon a kb. 80 centi széles pallón kellett közlekedni szinte mindenütt, ahol az egyik vagy mindkét oldalunkon pár centire a lábunk alatt tó volt. Tó tó hátán és vízesések minden kanyarban.
A világörökség része. Fantasztikus képződmény szó se róla, de elég volt 1x. Nekem fárasztó volt az a koncentráció, ahogy ezeken a hézagos pallókon kellett, illetve lehetett közlekedni. Csak akkor tudtam felnézni, ha megálltam, mert egyszerűen muszáj volt a lábam elé nézni. Ha megálltam, megállt mögöttem az egész sor.
Sok kínai volt, sok. Kevés japán, 1 indiai csoport és rengetegen karattyoltak angolul. Aztán persze voltak horvátok és magyarok.

Csodálatos tájkép

Ilyen kis hajókkal szállítják a turistákat a tavon

Itt látható a vízen, hogy esik az eső

Sok pisztráng úszkált a kristálytiszta, mély és hideg vízben. A palló szélét direkt hagytam a képen emlékeztetőül, hogy ilyen deszkákon kell közlekedni.

Ez a legnagyobb vízesés

Gyönyörű tükörkép a mozdulatlan vízben

Több vízesés, hátul a legnagyobb látható

Nem tudom miért, de ránézek erre a képre és valami csodacsipke jut eszembe róla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése