... nálam meg még annál is kisebb.
Azon gondolkodom, hogy történt-e valami említésre méltó az elmúlt héten...?
Hétfőn találkoztam Ágival bementünk a városba. Nagyon pici karácsonyi vásár van, de megnéztük, mert szőrmesapkát akart venni. Volt 1, ami tényleg nagyon jól állt neki, talán róka, de nem vette meg. Előre tudtam, hogy így lesz. Nem baj. Azért jól eltöltöttük a délutánt, mászkáltunk különféle boltokba. Kaptam tőle 2 doboz illatviaszt. Ez az az illatviasz, amit régebben mindig használtam, akkor 400.- Ft volt 1 doboz. Most 650-ért vette nekem Ági, de már 790-ért is láttam. Iszonyat drága, nem is fogom keresni, pedig nagyon szerettem, mert sokféle illatban kapható, de ez már megfizethetetlen. 8 kis kocka van benne, olyan, mint 1 kockacukor. 1 ilyen kis viasz 1x használható, aztán nincs több illata. Vagyis 8 napra elegendő. Ettől már olcsóbb az Airwick illatviasza, annál kell maradnom, de az csak - nem is tudom hirtelen - talán 4 féle illatban létezik. Én vettem Áginak 1 rúzst és meghívtam 1 sütire.
Kedden rakott krumplit főztem másfél kiló krumpliból 10 tojással és 3 pohár tejföllel. Hát, nem lett túl sok, viszont isteni volt, kevés maradt nekem belőle, lehet, hogy csinálok majd magamnak 1 külön adagot. De, mint tudjuk, már a tojást is aranyárban adják.
Aztán szépen beosztottam, hogy mikor mit csinálok még karácsony előtt.
Szerdán kimentem Diósgyőrbe az OTP-be befizetni a közös költséget, valamint vettem magot a madaraknak. Bementem a pékségbe is, ahol még 1 évvel ezelőtt, isteni pitéket kaptam. Na, ahhoz képest a mostaniak már annyira szarok, hogy borzasztó. Sok lett a tésztája, kevesebb a töltelék, mondjuk az ára sem változott. A túrós olyan volt, mintha nyers lett volna. Szar volt, magyarul megmondva. A meggyes aránylag ehető volt, bár mindkettőről "lefejtettem" a vastag tészta nagy részét, azt megkapták a madarak. Mákos van még, de az pihen a fagyasztóban. Ellenben a Pennyben kapható diós és mákos tekercs vagy mi, na az valami isteni. Vékony tészta, rendesen benne a töltelék, valódi dió és mák, finoman ízesítve. Gondolkodom rajta, hogy kéne venni néhányat és lefagyasztani, mert attól tartok, hogy ez csak szezonális termék lesz náluk.
Csütörtökön elmentem a Sparba, vásároltam magamnak kajaféléket. Itthonra a konyha takarítását ütemeztem be.
Pénteken a Pennyben vásároltam, már összegyűlt néhány dolog, amit onnan kellett beszereznem. Meleg diós és mákos tekercset vettem és a kedvenc magvas kenyeremet. Pénteken a fürdőszoba takarítása került sorra, ezzel a karácsonyi takarítást be is fejeztem.
Szombaton szintén a Pennyben voltam, megvettem azt a gyümölcsöt, amit a család pesti tagjainak szánok mikulás ajándékként. Megfőztem a sonkát, aminek a főzővizét a mai töltött káposztához használtam fel.
Nos, elérkezett karácsony. A héten már 1x kibőgtem magam, hogy mennyire egyedül leszek. Ez így is lett. Lackó hívott, hogy menjek át hozzájuk délután, de visszautasítottam, hogy sok a dolgom, ami valóban így is volt. Viszont fél 1-kor, miután odatettem a káposztát, felhívtam, hogy megmondjam neki, 3-4 óra körül el tudnék menni hozzájuk, de nem vette fel a telefont és vissza sem hívott csak 3-kor, akkor meg már késő volt. Nem baj, így szép kényelmesen elvégeztem mindazt, amit szerettem volna. Nekem ez a nap semmiben nem különbözött 1 bármilyen másik vasárnaptól. Nem vettem elő egyetlen fát sem.
Ami kib@szott rosszul esett, hogy se az öcsém, se az apám, se a lányom nem hívott fel, hogy boldog karácsonyt kívánjon. Qrvára nincs hangulatom holnap jópofizni a családdal. Mondhatnám, hogy ez a család már nem tartozik hozzám, illetve inkább megfordítanám, én nem tartozom hozzájuk. Nem is fogok erőltetni semmilyen kapcsolattartást. Minek? Szinte semmit nem tudunk egymásról, én se róluk és ők se rólam. Ami nekem fontos, az nekik nem és talán én is így vagyok velük.
Nyilván az elkeseredettség, a magány is szól belőlem, de szarni ebbe a családba.
Én viszek mindenkinek 1 apró ajándékot, de senkitől nem kapok semmit. Jó szar érzés. Ágitól kaptam azt a 2 kisdoboz illatviaszt és azzal be is van fejezve.
Nem zsörtölődöm tovább. Majd beszámolok a holnapi utunkról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése