Most nem ott folytatom, ahol korábban ígérem. Történt valami, ami meglehetősen a lelkembe rombolt.
Kedden voltam vásárolni a délutáni főzéshez. Megálltam Editkénél, a harisnyásnál kicsit beszélgetni, meg vettem tőle 1 cipőfűzőt, mert rendeltem az Aliexpressról 1 cipőt, de kissé rövidnek találtam a fűzőt, amit eredetileg adtak vele. Editkével egyébként mindig beszélgetünk, ő is ezen a lakótelepen lakott, ahol én még mindig. Ritkán vásárolok tőle, ennek ellenére ad kicsi árengedményt, nem is értem miért..., de jól esik.
Na, szóval, békésen beszélgetünk, mikor odajött 1 nő, 1 volt kolléganőm, akivel kb. 1985-ben láttuk egymást utoljára. Megszólítottam, mire nehezen, de felismert és kifejtette, hogy milyen szarul nézek, ha nem is ezekkel a szavakkal. Sokat változtam, mondta, mindig adtam magamra, most meg a hajam... Mondtam, hogy kb. 1985-ben láttuk egymást utoljára és sajnos, nincs hajam, nincs miből frizurát csinálni, mert kihullott. Ő meg csak mondta, mondta, én meg csak hallgattam. Mikor elment, Editkével megbeszéltük, hogy milyen udvariatlan volt, mert annyira azért nem nézek ki szarul. Tény, hogy nincs hajam, vagyis kevés, amiből tényleg csak 1 lenyalt, hátrafésült hajat - nem mondom, hogy frizurát - lehet készíteni. Sajnos, legnagyobb sajnálatomra, ez van. Nekem ez azért is nagy fájdalom, mert gyönyörű vörösesbarna, derékig érő, természetes hullámos hajam volt... Az öltözékemről meg annyit, hogy fiatalosan öltözködöm, kicsit festem magam, lakkozom a körmöm, bizsut hordok, vagyis mindig ápolt vagyok. Szóval, annyira a lelkembe szart ez a nő, hogy el is döntöttem, hogy ezután nem szólítok meg senkit, ha nem ismer meg engem más. Jól el tudok bújni a napszemüvegem mögé. Érdekes, mert néhány héttel ezelőtt, ugyanerről a munkahelyemről 1 másik régi kolléganőm azt mondta, hogy jól nézek ki. Lehet, hogy hazudott...?
Éjjel meg Istvánról álmodtam, huú de szar volt az is. Szerdán igen rossz lelkiállapotban ébredtem.
Hát, ez nagyon le akartam írni.
Majd folyt köv. Vannak események😊