Rettenetes álmom volt úgy 2 nappal ezelőtt. Mikor visszagondoltam rá napközben, 2x is a sírás fojtogatott, annyira rossz volt.
Olyan volt, mintha vmi koncentrációs táborban lettem volna. Többen voltunk, de arcot nem láttam, csak egyet. Egy nő a bebugyolált újszülött csecsemőjét vitte a karján, ennek a csecsemőnek láttam az arcát.
Volt velem 1 nő, mintha vmi barátnőféle lett volna, de őt sem láttam. Talán csak annyit, hogy sötét haja volt.
Ki akartak végezni minket, de nem gázkamrában, hanem villannyal. Lassan haladtunk mindannyian 1 irányba. A nő, aki velem volt, levizezte a ruhámat, hogy hamarabb hasson a villany. Egy helyen elmentem pisilni, mert tudom, ha meghal vki, elernyednek a záróizmai és kijön, ami bent van és én nem akartam összepisilni magam. Pfuú, hát, most is rám jön a sírás😢
Aztán le kellett vetkőznünk, láttam magam, ahogy húztam le a lábamról - talán - a harisnyámat...
.
.
.
Ezután ültünk 1 asztalnál - nem tudom, hogy felöltözve-e vagy pucéran - és ettünk.
Kb. ennyi.
Korábban nem álom okozta a rossz éjszakámat, hanem heves szívdobogás. Sajnos, előfordul. Amikor ilyen van, másnap rendkívül fáradtan ébredek.
Bocsi, de most nincs kedvem többet írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése