2019. június 27., csütörtök

Abbahagyjam?

Nem mentem hétfőn Henihez. Olyan vihar volt, hogy nem lehetett elindulni. Épp Ágival beszéltem telefonon, mikor lecsapott 1 villám valahol itt pár méteren belül. Ági eldobta a kezéből a telefont és kérte, hogy fejezzük be, mert ő elkezdett félni. Tényleg félelmetes volt.
Kedden főztem 1 szimpla paprikás krumplit újkrumpliból fél kiló virslivel és valamennyi kolbásszal. Kapott Lackó még 1 üveg uborkát hozzá, mert mondtam neki, hogy egyen hozzá savanyút, mire azt felelte, hogy szerinte nincs otthon semmi. A magam részéről el sem tudom képzelni, hogy ne tartsak itthon savanyúságokat. A hűtőben vannak a bontottak: csemege uborka, cékla és almapaprika és ugyanezek a spájzban. Ez utóbbiból adtam Lackónak, választhatott, az uborkát kérte.
Tegnap szomszéd Marikával kimentünk Kisgergelyhez fagyizni. Villamossal mentünk késő délután és gyalog jöttünk haza. Elég nehezen megy Marika, így többször megálltunk, pihent, leült 1-1 árnyékos kerítés peremére. Itthon még üldögéltünk a szökőkútnál, aztán még mutattam neki 1 helyet, ahol isteni fekete faepret lehet legelni😃 Neki is nagyon ízlett, ezután jöttünk haza. Jó kis túra volt, fél 5-kor mentünk el és 3/4 7-kor értünk haza.
Ma ki sem akartam tenni a lábam a lakásból, de Lackó szólt, hogy menjek el Emeséért az iskolatáborba, ha tudok. persze, hogy tudok, így elmentem. Ettünk 1 fagyit, aztán hazajöttünk. Szóltam Lackónak, hogy nézzék meg Emese fejét, mert sokat vakarja. Remélem, nem tetves már megint. Borzasztóan irtózom az ilyenektől. Még a kezét sem szívesen fogom meg a gyereknek, miután láttam, hogy agyon vakarja a fejét...
.
.
.
Mostanában gondolkodom azon, hogy befejezem ezt az irkálást. Nem tudok semmi érdekeset írni, mert nem történik semmi. Dög unalom az életem, de ezt nem panaszként mondom, csak más számára semmi érdekeset nem tudok nyújtani. Alig olvassátok páran. Én sem olvasnám, hiszen uncsi... 

Holnap megyek megveszem a vonatjegyemet, mert hétfőn utazom a Balatonra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése