Little miracle...

... mondaná az angol, én azt mondom, 1 kis csoda történt a mai napon a blogom kapcsán😍 Egy kedves olvasómtól 3 hozzászólást is kaptam, biztat, hogy írjam tovább, dicsér, neki tetszik, amit írok és olvasásra ajánl könyveket, amelyeket el is mentettem. Meg fogom nézni a könyvesboltban, mert itthon bár elég sok könyvem van, de az ajánlottak közül nincs 1 sem.

Most feltöltődtem, a kedves szavaktól, komolyan, itt mosolygok a monitor előtt😊

Még a nyaralással kapcsolatban szeretnék beszámolni 1 picit lényegesebb dologról.

Csütörtökön felmentünk a balatonboglári Xantus János Gömbkilátóba. Az építmény önmagában nem nagy szám, de jó volt 1 kis kirándulásnak.

Íme néhány kép:

Így néz ki a kilátó

Panoráma kép a kilátóból, háttérben a Badacsony

A Xantus János Gömbkilátóból rálátás a Balatonra és a Badacsonyra

Este bementünk Lellére vacsorázni, mert Márknak szülinapja volt és Rebeka, a felesége azt mondta, hogy mindenkit meghív. Én naiv meg el is hittem, aztán mindenki fizette a saját fogyasztását, illetve ez úgy néz ki ilyenkor, hogy Laci fizeti a sajátját és Karcsiét, Ági fizeti a saját és Rebeka fogyasztását, Márk fizeti a sajátját és én is a sajátomat. Még jó, hogy csak 1 desszertet ettem. Nem bírom azt az életvitelt, amit ők követnek, nevezetesen, hogy este 9-kor meg 10-kor esznek, ez számomra teljesen elfogadhatatlan.

Este a szállodában összepakoltam, amit tudtam, másnap kicsit korábban keltem, teljesen elkészültem, bepakoltam a bőröndöt, utána mentem reggelizni, majd kicsekkoltunk a szállodából és olyan 1/4 11-kor el is indultunk Viviék épülő házához Tárnokra.

Jó kis ház lesz, gondosan átgondolnak mindent, szerintem a végkifejlet nagyon szép lesz. Vivi azt mondja, már most nagyon szereti a házat. Én csak csendben, magamban 2 dolgot kifogásolok benne, az egyik, hogy nagyon picik a szobák, igazából a hálószobák csak félszobák, illetve, hogy az ablakok sem túl nagyok, nem tudom, mennyire lesz világos. Nem említettem nekik sosem, nem is fogom, de nem is lett volna értelme, hiszen, mikor megvették a házat már épült, elfogadott tervrajz volt, úgysem lehetett volna változtatni rajta. Na, de van 1 hatalmas nappali, ők úgyis ott élik az életüket. A mi időnkben még nem volt külön olyan, hogy nappali. Van kisszoba, meg nagyszoba, oszt csókolom.

Szóval, jó kis ház, vmi 92 vagy 93 m2, lesz mit takarítani, de ők tudnak vigyázni a rendre és a tisztaságra, igényesek, nem úgy, mint Lackóék...

Na, szerencsésen hazaértem még pénteken emberi időben, marha fáradt voltam.

Szombaton pakolásztam, mostam.

Vasárnap elmentem sétálni, borzasztó hőség volt, nagyon nem esett jól a séta.

Hétfőn szintén itthon voltam, mert még csak bérletem sem volt.

Kedden mentem vásárolni és akkor vettem bérletet is. Másfél kiló paprikából főztem lecsót, fél kiló virslivel. Jó munkás kaja volt.

Mostanában arra álltam rá, hogy egyik nap itthon vagyok, de másnap kimozdulok, muszáj, nem zárkózhatom be a lakásba akkor sem, ha szívesen megtenném. Nem sok intézni valóm akad, ezért van az, hogy sétát is beiktatok.

Szerdán itthon voltam, de csütörtökön kitúráztam a Tescoba. Mindig megállapítom, hogy néha ki kéne menni..., illetve úgy havonta 1x, nem évente 2-3x.

Na, elég vacak idő volt, mikor elindultam, ezért vittem magammal esernyőt és kardigánt is. Mindkettőre szükség volt, mire kijöttem a Tescoból leszakadt az ég és 13 fokra hűlt a levegő így július közepén... 

Pénteken megint itthon voltam, nagy események nincsenek...

Szombaton viszont tettem 1 kis bevásárló körutat a Főtéren.

Vasárnap itthon voltam, dolgoztam. Igyekszem azért hasznosan tölteni az időmet. Télen úgysem fogok tudni időt tölteni a nagyszobában, amikor 14 fok lesz benne. Basszus, hogy mennyire gyűlölöm. Szóval, amit tudok teszek-veszek, rendezgetek a nagyszobában, meg amúgy is vendégem fog jönni majd valamikor, a nászasszony Pestről.

Majd innen folytatom, hétfő következik.