A második...

... galamb május 17-én érkezett a kéményembe. Itt üldögéltem bent a kisszobában, amikor hallottam, hogy zutty. B@sszus. Mentem a fürdőbe a csőhöz, hallgatóztam, de nem nagyon kellett, mert lehetett hallani a hangját is és a totyogását is.

Először a fiamat hívtam, de vendégeket vártak, nem ért rá. Így ismét maradt a közös képviselő, de ő meg nem volt itthon, viszont ígérte, hogy 1 jó óra múlva jön. Na, így is volt. Bár, nem 1 óra volt, hanem majdnem 2, de mindegy. Addigra én ismét előkészítettem mindent. Mosógép lepakolva, letakarva, WC. letakarva, szemetesvödör előkészítve, sőt, a létrát is elővettem.

Elsőre nem sikerült kivenni, becsúszott hátra és sajnos, a képviselőnk kezében maradt a kis galamb 1 csomó tolla. Sztem faroktollak lehettek😩 Sikeresen visszajött a madárka és bele akartuk tenni a vödörbe, de ez már 1 teljesen röpképes galamb volt, így huss, először kirepült az előszobába - szerencsére minden ajtó zárva volt, de a fürdőszoba ajtót muszáj volt nyitva hagyni, hiszen én innen segédkeztem az előszobából -, aztán vissza a fény felé, a fürdőszobába, be a konvektor mögé. Úgy odalapult, hogy látni is alig lehetett. Kérdezte is a képviselőnk, hogy segítsen-e levenni a konvektor burkolatát, de mondtam, hogy nem kell, én azt már megoldom.

Na, persze, ahogy azt én elképzeltem, a munka rám eső neheze most jött. Sehol nem láttam a madarat, de tényleg. Sem felülről, sem alulról. Benyúltam bottal minden irányból - persze, óvatosan -, de semmi. Hát, gondoltam, sokkot kapott, talán el is pusztult. Képzeld, én a saját kis kezemmel vettem le a konvektor burkolatát, sosem csináltam még ilyet! Kipakoltam a  konvektor előtti részről, hogy le tudjak hasalni. Rajtam volt még a maszk is és a gumikesztyű is. Kézzel benyúltam a konvektor alá, szerencsére, megtaposgatta a kezemet, na, mondom, még él. Alig fértem hozzá, szinte sehogy. Pár centi helyre lapult a konvektor szerkezete és a fal közé. De valahogy mégis sikerült megfognom a kis testét, miközben arra ügyeltem, hogy nehogy összetörjem a szárnyát, mert, ahogy óvatosan húztam kifelé, a szárnya beakadt a konvektor vmi szerkezetébe vagy csavarba, nem tudom, igazgattam a szárnyát, ahogy tudtam, de jól, hála az égnek! Nagyon nehezen sikerült végül épségben kivennem. Beleizzadtam, a gumikesztyűm darabokban volt és sajnos, az FFP3-as maszkom kissé összekoszolódott. A szemetesvödör be volt készítve a fürdőbe és egy A/4-es dosszié iratokkal megpakolva, hogy legyen súlya, ahogy ráteszem a vödör tetejére, amikor már a galamb benne van. A fürdőszoba ajtaját becsuktam, nehogy újabb röpködés legyen és leverjen valamit az előszobában. Minden terv szerint sikerült, a galamb a vödörben landolt, a dosszié a tetején, nem tudott kijönni.

Ekkor nekiálltam takarítani, amit most nem részleteznék, csak annyit, hogy volt mit, mert a konvektor burkolata x éve nem volt levéve.

A fiammal volt szó arról, hogy ezt a madarat is kiviszi Mályiba, mint a korábbit, de mivel ez 1 kifejlett, röpképes galambocska volt már ekkor, ezért úgy döntöttem, hogy elengedem. Délután levittem, kinyitottam a kezem, ő még hosszú másodpercekig nézelődött, nyújtogatta a nyakát, aranyos volt, végül felrepült a közeli gesztenyefa lombjába.

Néhány kép:

Ott a WC. tartály fölötti részen a falban voltak a galambok, a korábbi is és az is, amiről itt írok.

Ez a kép még itthon készült, elengedés előtt. Próbáltam kínálni 1 kis maggal és vízzel, de nem fogadta el.

Ilyen szépséges. Ugye milyen szép? Ez a kép már elengedés után készült, a gesztenyefa lombozatában.

Remélem, életben maradt. Egy biztos, azóta többször is jártam lent és nem láttam sem tetemet, de még tollmaradékot sem, vagyis bizakodó vagyok. Ha felnő és itt marad a környéken, biztos meg fogom ismerni.

A közös képviselőnk felvette a kapcsolatot a lakásszövetkezettel, a dolgok jelenlegi állása szerint, vmit fognak csinálni a kéményekkel, hogy ne tudjon madár vagy más állat belehullani.

Legközelebb írok a lányomék szombati látogatásáról.