Fél május

Május 01. szombat volt, de én előtte való nap Pesten voltam, viszont vásárolnom kellett volna, mert Lackóék vasárnap jöttek anyák napját köszönteni. A boltok zárva voltak, kivéve a kis sarki csemege. Oda lementem és vásároltam pár apró csemegét és innivalót. Sok mindent nem szabad ott vásárolni, mert nagyon drága. Csak akkor megyek oda, ha tényleg muszáj. Most az volt.

Vasárnap jöttek Lackóék, új felmosóvödröt kértem anyák napjára😃, a másik régi volt és eltört a csőrös kiöntő része. Kati nagyi - a menyem anyja - meg kapát kért😃 Mondta is Kata, hogy furcsa dolgokat kértek most a nagyik. De többre megyek 1 ilyennel, mintha kapnék pár szál virágot. Vivitől megkaptam az ajándékot pénteken, 1 díszt, amit asztalra vagy szekrényre is ki lehet tenni. Szép.

Hétfőn lementem a Pennybe,

Kedden itthon voltam, mostanában visszaváltottam erre a kétnapos rendszerre, nekem ez eléggé bejön. Mikor itthon vagyok, olyankor mosok, főzök, takarítok, stb. Amikor elmegyek itthonról vásárolni, ügyintézni, olyankor arra a napra nem tervezek nagy dolgokat.

Szerdán lementem a DomusTescoba.

Csütörtök - itthon.

Pénteken a Bulgárföldön tettem körutat: zöldséges - leveszöldséget vettem húsleveshez., lottózó, madaras és sütis. A madarasnál nem volt 500.- Ft, amit fizetnem kellett, ezért megkérdezte a csaj, hogy nem fizetném-e kp., mert neki sokba kerül, ha én 500.- Ft alatt kártyával fizetek. Jó, kifizettem kp. Rendes ez a csaj, sokat szoktuk beszélgetni. A sütisnél finom sütik vannak, de nem olcsó. 400-450.- Ft 1 szelet süti. Korábban volt Diósgyőrben is 1 sütis, nagyon finom, hatalmas sütik voltak ott igen kedvező áron, de bezárt. Sajnálom😡

Szombaton itthon voltam, mozgalmas napom volt. A előző nap vásárolt zöldséget felhasználtam a húsleves megfőzéséhez, nagytakarítást csináltam a konyhában, ágyneműt cseréltem (plusz törölköző, konyharuha, pizsama), mostam, lomoltam, mert május 17-én lomtalanítás volt és elkezdtem összeszedni kidobandó dolgaimat.

Vasárnap sétáltam és fotóztam.

Rigó mama, rigó gyerek

Százszorszépek és a cipőm

Valamilyen fa virágai, talán japán cseresznye, de nem tudom. Mindenesetre szép.

Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy fulladok, nem kapok levegőt. Sajnos, ez előfordul velem alkalmanként, ha hason fekszem vagy, ha hanyatt, akkor is. Rettenetes érzés. Egyébként a napot itthon töltöttem.
Kedden Sparban voltam, de, ami nagyon rossz volt, hogy a lányom a vejemhez mentőt hívott, mert olyan rosszul volt, kórházba is került. Nem Covidos, vmi más problémája van. Még aznap este haza is engedték, de maszek alapon jár kivizsgálásokra, úgy tudom, júniusban lesz eredmény. Szerencsére, azóta sokkal jobban van.

Szerdán itthon voltam, mostam, főztem, takarítottam.

Csütörtökön elmentem a háziorvos asszisztenséhez. Megkérdeztem, hogy, mivel én később regisztráltam, mint, ahogy a korosztályomat oltották, vajon kaphatok-e Pfizert? Azt mondta, hogy figyeljem az időpont-foglalási oldalt. Valamint megkérdeztem, hogy a lányom átjelentkezését hogyan tudjuk megoldani. Az ottani orvosnak kell kikérőt írni - ahova kerülni fog-, de ez még akkor nem történt meg. Azóta nem tudom, mi a helyzet. Ja, és megmondtam a telefonszámomat az asszisztensnőnek, aki fel is írta a gépbe a nyilvántartásba, mert semmilyen telefonszámom nem volt megadva!

Pénteken jött a "Matávos", hozott nekem 1 modemet, de a nagyszobai telefont ki kellett iktatni. Annyira nem voltam boldog tőle és iszonyatosan sokat beszélt a pasi.

Szombaton nagy meglepetés ért, mert hívott a háziorvosom - a 2 nappal korábban megadott telefonszámomon -, hogy következő szerdán kaphatok Pfizert itt nálunk a rendelőben. Örültem neki, viszont a lakáseladással kapcsolatos tervezett utat - ami szerdán vagy csütörtökön lett volna - így lemondtam, mert mondtam az öcsémnek, hogy nekem fontos ez az oltás.

Vasárnap itthon voltam.

Hétfőn volt a lomtalanítás, lehurcoltam a cuccaimat, egyebek mellett kidobtam 1 totálkáros varrógépet. Szerettem, jó varrógép volt hajdanában, sztem még anyutól kaptam, 1 román gép volt, Sanda volt a neve - márkája... Most 1 Singer van, de nem nagyon kedvelem, mert nincs használati utasítása. Azt hiszem, ez is még anyué volt. Aztán kipakoltuk a patkányos helyiséget a közös képviselőevl meg a szomszédasszonnyal, aki mindig azt mondta, hogy neki alig van benne cucca, de sztem minden az övé volt!!! Rengeteg mindent dobtunk ki, jól el is fáradtam.

Kedden itthon voltam és másnap szerdán kaptam a Pfizert.

Innen folytatom.

Nagyon nehéz napok...

... vannak mögöttem és még állnak előttem. Ez a pesti lakás eladásával kapcsolatos, de csak akkor szeretnék írni róla, ha túl leszünk rajta, ami - remélem - hamarosan bekövetkezik.

Nos, mondanom sem kell, teljesen - de most nagyon - elmaradtam a semmitmondó kis napjaim leírásával.

A temetés utáni napon itthon voltam.

Másnap, még április 15-én kiderült, hogy a konyhám alatti, régi szeméttároló helyiségbe patkányok járnak. Tavaly a szennyvíz, utána a galambok a kéményemben, most meg patkányok. Mondtam, ha a patkányok megjelennek a konyhámban, én felkötöm magam. A kis helyiség tele van lommal és patkányszarral. Csak a fölöttem lakó szomszédasszonynak van kulcsa a helyiséghez.

Következő napon, pénteken, lementem a Bulgárföldre a Coopba.

Szombaton itthon voltam és este szarul voltam, felment a vérnyomásom, nyilván az elmúlt napok idegesítő eseményei.

Vasárnap sem mentem sehova, csak a szemetet vittem le.

Hétfőn takarítottunk a patkányos helyiségben, nem túl sokat, de elölről kiemeltünk 1 polcot, a szomszédasszony selejtezett róla. Érdekes, mert mindig azt mondja, hogy ő azt sem tudja, kinek a cucca van ott, de menet közben kiderült, hogy MINDEN az övé... Naponta tettünk le patkánymérget, ami el is tűnt minden nap. A polcot visszatettük, de a mögötte lévő részhez lomtalanítást kellett kérni, illetve konténert, mert - bár kicsi a helyiség - rengeteg a szemét, a lom és alatta láthatóan halomban áll a patkányszar. 

Kedden esett az eső, nem mentem sehova.

Szerdán sütöttem zsömlét. Nem lett ehetetlen, de nem is jó. Búzadarás, ezáltal nehéz az egész tészta, cserébe viszont morzsálódik IS.

Csütörtökön megint lementünk hárman - a szomszédasszony, a közös képviselő és én - patkányos helyiségbe és a közös képviselő bebetonozta a patkánylyukat. Nem kis munka volt, de azóta a méreg nem tűnt el. A betonba üvegtörmeléket kevertünk, hogy a patkány ne rágja át magát rajta. A helyiség hátsó részében a sok lom még mindig itt volt, azt csak májusban tudtuk elvitetni.

Pénteken a szerelőm és a közös képviselőnk összefutottak nálam, mert a konyhaszekrény fölötti szellőzőt le akartam záratni. Végül az én szerelőm csinálta meg, jobban bízom benne. Sajnos, a közös képviselőnk azt mondja, hogy a konyhaszekrény és a gáztűzhely alatti - tehát nemcsak fölötte - részen is vannak olyan lyukak, ahol a patkány utat találhat. Marha boldog voltam, gondolhatod. Az egész konyhát felújíttatni 1 kisebb vagyon... A közös képviselőnk a ház túlsó végében lakik 2. emeleten, és mesélte, hogy épp reggelizett még 1x régebben, amikor a patkány megjelent náluk a konyhában a gáztűzhely mellett.

Szombaton itthon voltam, rakott tésztát kívántam már 1 ideje, el is készítettem, aztán a szokásos házi munkát végeztem el és levittem a szemetet.

Vasárnap is itthon voltam. Ebben az időszakban kissé magam alatt voltam, alig mozdultam ki a lakásból.

Hétfőn viszont lementem az Újgyőri főtérre dolgaimat intézi.

Kedden postán voltam.

Szerdán fodrászhoz mentem. Meglepődött a fodrászom, mikor mondtam neki, hogy nem akarok 2 hónap múlva visszajönni, legyen inkább 3 hónap. Biztos nem nagyon tetszett neki. Nem baj.

Csütörtökön elmentem vonatjegye venni, mert másnap utaztam Pestre.

Igen, 30-án, pénteken átvettem a nagyiék felújított sírját. Számlát, persze nem kaptam róla, így tudtam kicsit alkudni. 158.500.- Ft-ról lealkudtam 150 ezer forintra és így is vállalt garanciát a sírköves.

Ilyen volt a sír tavaly novemberben. A neveket direkt láthatatlanná tettem.

Ilyen lett a sír, idekerülök majd én is, úgy kértem az új névtáblát, hogy legyen rajta hely.

Na, majd innen folytatom, még csak most következik majd május 01. Ehhez képest ma van május 22.

Temetés

Április 13-án temettük aput, katonai tiszteletadással.

Szerencsére, időben elindultunk itthonról, mert nekem fontos volt, hogy a szertartás megkezdése előtt hamar ott legyek, nekem úgy illett. 

Egész álló nap szakadt az eső, de tényleg. És hideg is volt. Mivel du. 2-kor kezdődött a temetés, ezért megálltunk még előtte kajálni. Meghívtam Lackóékat, olyan helyre mentünk, ahol ő is tudott gluténmentest kajálni.

Viviék kicsit később, vagy jóval később érkeztek, ami azért volt lényeges, mert ők hozták a virágainkat. Ő intézte, így Miskolcon nem kellett még azzal is foglalkoznunk. A templomba koszorút nem lehet vinni, nem megengedett, így szép csokrokat csináltattunk.

A bal felső volt Viviék virága, a jobb oldali az enyém, apa Fradi drukker volt, az alsó csokor Lackóéké

Jött 2 katona, akik őrséget álltak, a parancsnokuk vezényelte őket. Ott volt az urna mellett 1 fotó apuról, Laci csináltatta és 1 szép, bordó bársony díszpárnán a kitüntetései. Aztán 1 elég fiatal tábori lelkész tartott beszédet, idézett sokat a bibliából és végül elbúcsúztatta tőlünk. Ezután a kántor fogta az urnát, utána mentek a katonák, a tábori lelkész, az öcsém és én és mögöttünk a többi résztvevő, így mentünk le az altemplomba. Na, akkor bőgtem el magam, mikor betették az urnafalba a hamvakat tartalmazó urnát és valahol ott hátrébb az altemplomban megszólalt 1 kürtös. Az nagyon szép és megható volt. Még 1 érdekesség. Tudjátok, a katonáknak van ún. dögcédulájuk, ami tulképp 1 lánc, rajta 1 lapos medállal, amibe az illető adatai vannak beütve. Apunak az volt a kívánsága, hogy ezt temessék el vele, így Karcsi betette az urna mellé az urnafalba és csak azután zárták le a névtáblával az urnafülkét.

Kb. 25 ember volt ott összesen, ez több, mint amire számítottam. Én olyan 18-20 főre gondoltam, hogy eljön, de mondom, 25 embert számoltam meg magamban itthon. Volt, aki részvétet kívánt és volt, aki nem. Persze a pandémia idején, hogy úgy mondjam, bármi elfogadott.

Aztán még az autónál Viviékkel dumáltunk kicsit, mert ő nagyon utálja Lacit, szóba sem áll vele, ezért nem jöttek fel Laciékhoz. Mi felmentünk, ott várt 1 kis hideg kaja, beszélgettünk elég sokáig, olyan 3/4 7-kor indultunk haza. Lacinak eldugtam 5 ezer forintot az egyik fotó mögé és ezt csak akkor írtam meg neki a messengeren, mikor már hazaértem.

Azóta sem beszéltem Lacival. Úgy érzem, nem hozott közelebb minket egymáshoz az, hogy ő még évekig abban a lakásban akar élni. Persze, már mindegy, hozzájárultam, hogy 2022. december 31-ig ott lakjon. Először 2024-ig akart, aztán 2023-ig, de nekem az is sok. Van 1 elég jó értékű lakás Pesten, aminek majdnem a fele az enyém és semmi hasznom nincs belőle. Nagyon nem korrekt tőle. Talán másképp viszonyulok hozzá, ha felajánlj vmi kompenzációt, de nem tette. Mindegy, illetve nem mindegy, de nem keresem a társaságát, sem telefonon, sem a messengeren. Ő ír néha ez utóbbin, leginkább kajás képeket küldözget. Majd észreveszi magát, elmondhatom, hogy a testvéri kapcsolatunk teljesen tönkrement😩😢😡

Hát, ez van...