Az előző bejegyzés...

... utolsó napja után péntek következett. Ezen a napon egyedül mentem énekkoncertre. Hasonlóra, mint amin már voltam. Amatőr. Ez picit jobb volt, mint a múltkori. Jól elkéstem, mert csak úgy ért oda a busz. Viszont nem kellett belépőt fizetnem, mert már a pénztárosok sem voltak kint, "ingyér" hallgathattam őket😃 Klasszul felöltöztem, tetszettem magamnak. Sosem tettem ide még magamról képet, most is csak "fejetlen" lesz, de meg akarom mutatni a ruhát. A táska o'bag, a lányom selejtezte. A szandálom ezüst pántokból áll.

Nekem tetszik ez a ruha, sosem volt még rajtam. 2016-tól áll a szekrényemben, most vettem le róla az árcédulát.

Szombaton itthon voltam, semmi extra, szokásos házimunkák.

Vasárnap átmentem Ágihoz. Ezer éve nem voltam nála.
Hétfőn lementem az Újgyőrire praktikus bevásárlásokat intézni.

Kedden a Bulgárföldön tettem 1 kört. Azért voltak sürgős intézni valóim, mert másnap, szerdán volt utoljára érvényes a bérletem.

Szerdán még délelőtt felhívott Ági, hogy nem mennék-e le vele a MÁV rendelőbe időpontot kérni 1 vizsgálatra. Sehova nem akartam menni, de összeszedtük magunkat és lementünk. Persze, hogy elkísértem, nem volt semmi halaszthatatlan dolgom, szeretem annyira Ágit, hogy ezt megtegyem érte.

Innen kezdve jött pár uncsi nap, bérlet híján csütörtökön itthon voltam.

Pénteken sétáltam, fotóztam 1 keveset.

Fogalmam nincs, milyen növény, de mutatós a bogyókkal

Most csak 1 képet tettem ide. Igazából a kanadai Lynn barátnőmnek fotóztam párat, el is küldtem neki.

Szombaton itthon voltam, ismétlem önmagam😃, szokásos házimunkák.

Vasárnap lementem a Pennybe vásárolni. Nem voltak sokan, viszont szerettem volna akciós dolgokat venni, amik nem voltak. Legfőképp budipapírra lett volna szükségem, de nemhogy az akciós nem volt, de 4 rétegű egyáltalán nem volt. Vettem 3 rétegűt. Vékony, kicsi szelet, irtó gazdaságtalan.

Hétfőn vettem bérletet, mert klubnap volt a nyuggereknél. Sikerült megint olyan jól felöltöznöm, hogy 1 idősebb férfi klubtagunk odajött és megdicsért, hogy milyen csinos vagyok. Jól esett. Régen mondott nekem már férfi ilyet, sőt az idejét sem tudom. Bár, az úr nagyon idős és van barátnője, de azért jól esett.

Szeretek csinos lenni.

Folyt köv. :)

Apró érdekességek

Aug. 30-án, hétfőn kicsit érdekes napom volt. Nem nagyon, csak kicsit. Délelőtt kimentem a varrónőhöz, vittem neki 1 kis doboz Merci csokit, mert nemrég névnapja volt és ő marhára nyilvántartja az ilyet, sőt előtte még mintegy felhívja a figyelmemet, hogy mit tudom én, ekkor vagy akkor nem ér rá, mert, hogy névnapja lesz, megy hozzá a testvére, stb., stb. Szóval, azt terveztem, hogy utána lemegyek a Pennybe, hiszen ott tesz le a busz. De mire odaértem volna, akkora eső kerekedett, hogy - bár ernyőm volt -, de a hatalmas pocsolyákat nem tudtam kikerülni, szegény új szandálkám szarrá ázott. Szerencsére, nem lett baja.

Ahogy leszálltam a buszról, összetalálkoztam 1 ismerőssel, akivel régebben csináltunk közös programokat, de nagyon nem bírom a hölgy stílusát. Én ugyan alkalmazkodtam hozzá, ez általában így van, én alkalmazkodom máshoz, de neki nem tetszettek az általam javasolt programlehetőségek. Ez a nő állandóan táncolni akart menni... 70 éves. Na, mindegy, nem akarok mártírt csinálni magamból, mert nem vagyok az. Hosszan, kedélyesen elbeszélgettünk, de - bocsánat - nem az én szintem.

A beszélgetés után felmentem a postára, mert volt 1 értesítésem, hogy hivatalos levelem érkezett a XVIII. kerületi önkormányzattól. Az volt a levéleben, hogy néhai apám hagyatéki leltárába bekerült néhány db gépkocsinyeremény betétkönyv. Írtam az öcsémnek, hogy hogyan juthatok hozzá, mire azt válaszolta, hogy elküldi postán a felét. Írtam neki, hogy szerintem megkaphatnám az összeset, mert a lakás berendezési, felszerelési tárgyaiból sem kaptam semmit, ha valamit eladott onnan, abból sem kaptam semmit és apu bankszámláján lévő pénzből és a még márciusban odaérkező közel 300 ezer forintos nyugdíjából se kaptam semmit. Abban maradtunk, hogy elküldi a betétkönyvek felét. Jó, gondoltam, de ennek még lesz folytatása, csak ő még nem tudja.

Másnap, kedden elmentem rendelés előtt az orvosi rendelőbe, kértem 1 beutalót laborra, ahol még egyelőre nem voltam, most meg bérletem sincs.

Szerdán csak itthon voltam.

Csütörtökön volt időpontom a bankomba. Nos, prémium ügyfél lettem és a lakáseladásból kapott pénzt befektettem. Nem nagy haszonnal, illetve kicsi kockázattal, de a kis pénzemet nem merem nagyon kockáztatni, örülök, hogy van.

Pénteken itthon voltam.

Szombaton lementem a Pennybe, szerettem volna akciós nescafét venni, de nem volt. Mellesleg a héten akciós budipapír sem volt. 

Éjjel igen erős fogfájásom volt😢

Vasárnap itthon voltam.

Hétfőn klubnapja volt a kertbarát körnek, méghozzá a várnál. Felvettem a lila alapon fekete tűpettyes kis nyári kosztümömet, elég jól néztem ki.

Kedden Ágival mentünk a városba, szegény jól elfáradt.

Szerdán kimentem a Müllerbe, vettem 7 db tusfürdőt, most 1 jó darabig nem kell mennem. 

Szerdán jött hozzám 1 gázszerelő. 2 konvektoromat javította, kettőt tisztított, kicsit karbantartott, a rohad sütőmmel, sajnos, nem tudott mit kezdeni. Utálom ezt a sütőt. Nos, 36 ezer forintot vitt el tőlem a gázos. Hát, ez van, akár tetszik, akár nem, ezt kell tudomásul venni.

Innen folyt. köv.

Most nem...

 ... vagyok túl nagy lemaradásban a korábbiakhoz képest. Csoda😃 Alig 2 hét, ezért most be is pótolom az elmúlt hetet.

Hétfőn az ökörkörből újdonsült barátnőmmel kimentünk az Ady Művházba ingyenes jegyekért, amit a város biztosított a nyugdíjasoknak a Nikola Tesla - Végtelen energia című musicalre. Hát, ez 1 szuperprodukció volt, erről majd később.

A keddi napomra az van beírva a noteszembe, hogy itthon voltam és sok apróságot csináltam. Mindig vannak ilyen "ja, az ráér" dolgok, amiket aztán valamikor igyekszem azért megcsinálni.

Szerdán lementem az Erstébe, ahol kaptam 1 időpontot, gyakorlatilag akkor nem tudtam intézni semmit. Gyógyszertárban is voltam, valamint az új sárgás szandálomhoz vettem 1 divatos sárga táskát. A kedvenc órásomat is kerestem volna, de zárva volt. Viszont annyira ő az, akiben bízom, hogy máshoz nem mentem, pedig csak óraszíj kellett a karórámra. A régi elszakadt és már nagyon hiányzott, hogy nem tudtam hordani. Mikor elmentem itthonról, állandóan néztem a csupasz csuklómat, hogy mennyi az idő. Na, azóta ezt is sikerült pótolnom a héten, mert ismét voltam a városban és nyitva is volt már az órásom.

Csütörtökön kimentem a nagyTescoba. Már rutinos vagyok, viszem a banyatankomat, plusz még 1 hátizsákot, úgy jövök haza, mint a jó málhás szamár. Mindegy, jó ez így. A kuponjaimmal sikerült több, mint 10 % összeget megspórolnom az eredeti végösszeghez képest. Azóta ki akartam menni még 1x, de visszatart, hogy csak a busz út 25 perc oda, aztán vissza is, az már 50 perc és nincs benne még a lakás és a megálló, illetve a megálló és Tesco közötti távolság legyaloglása, majd ugyanez vissza. Nagyon hiányzik a DomusTesco😢

Pénteken itt voltak  gyerekek reggel 8-tól és este 8 után jött értük az apjuk. Hosszú nap volt és kis sem mozdultunk itthonról, mert rossz idő volt, hideg és esős. Nem is lett volna baj, de konfliktus volt a gyerekek között, itt sírt nekem mind a kettő. Lelkileg sérültek ezek a gyerekek, szerintem. A sztorit nagyjából elmondtam az apjuknak, persze szinte meg sem hallgatott, közben máshoz (is) beszélt, miközben mi telefonoztunk. Sajnálom a kicsiket. Csak remélni tudom, hogy az én gyerekeim nem éltek meg olyan dolgokat, mint az unokáim. Bár tudom, hogy Vivinek súlyos konfliktusai voltak a rohadt töri tanárnőjével, még az osztálytársai sem értették a dolgot. Ennek a konfliktusnak csak 1 részét ismertem, anno be is mentem a tanárnőhöz, de nem emlékszem, hogy valamilyen eredményre jutottunk volna. Azt, hogy az én szép és okos gyerekemet szamárpadba ültette, csak most tudtam meg nemrég. Borzasztóan lesújtott lelkileg. Tervezem is, hogy 1x megszólítom a folyamatosan bagózó tanárnőt, ha összefutok vele az utcán. A ge-c-i. Hát, ... nem tudom, de úgy odamondnám neki a magamét.

Másnap, szombaton délután mentünk a Tesla musicalre. Nos, olyan nagy élmény volt, hogy azt mondtam, nagy hiba lett volna kihagyni, illetve azt éreztem, hogy beléptem a 21. századba. Ezt nem lehet részletesen leírni, mert baromi sokat tudnék mesélni, de őszintén?, ahhoz nincs kedvem. Profi énekesek, profi táncosok, profi színpad hatalmas ledfalakkal. 13 óra, amíg 1 ilyen színpadot felépítenek. Az előadás producere ült pont előttem, szép nagydarab csávó, elég fiatal. Megszólítottam és megkérdeztem, hogy végig ott marad-e, esetleg nem szereplő-e, ekkor válaszolta, hogy a producer. Kedves volt, elég sokat beszélgettünk vele. A YouTube-ról ideteszek 1 linket, ami apró kis érzékeltetés.

https://www.youtube.com/watch?v=k5ObusSePP4

Próbáltam a klipet beszúrni, de nem sikerül.

Másnap, vasárnap itthon voltam.

Folyt. köv.