... izgatottan mentem a postára a kiértesített levélért. Valóban a hagyatéki végzés volt benne, ami a közjegyzőtől jött, ezzel hivatalosan lezárult az öröklés. Nem hivatalosan nem zárult le, mert igényt tartok 1 bizonyos összegre, vagyis, ami apu számláján volt halálakor, annak a felére és a még a halála után szintén a számlájára érkezett nyugdíjának a felére. Ez néhány százezer forint. Nem mondok le róla, nekem ez jár. Természetesen, az öcsém ezt nem tudja kifizetni nekem, erről írunk 1 papírt egymás között annak érdekében, hogy idővel rendeződjön a dolog és utána nem tartok igényt másra. A jól felszerelt 67 m2-es lakásból minden ingóságot az öcsém vitt el, 1 konyharuha nem sok, annyit nem kaptam. Mindössze 1 ólomkristály pohárkészletet szerettem volna a lakásból magaménak tudni. Anyám, mint régi üvegipari dolgozó anno sok ilyen pohárkészlethez kedvező áron hozzájutott, de én nem kaptam soha, bár mindig vágytam rá. Ezért és mintegy egyetlen emlékként szerettem volna megkapni ezt a lakásból, de nem kaptam semmit. Ahogy írtam, 1 konyharuhát sem! Most erről ennyit, nem könnyű!
A fenti november 24-én, szerdán volt, még varrótanfolyamra mentem ezen a napon.
Másnap, csütörtökön fodrászhoz mentem. Iszonyatosan utálok fodrászhoz járni, mert még régebben történt 1x - talán írtam is -, hogy nem engedett be a fodrász a boltba, kint kellett álldogálnom a hőségben. Na, azóta utálok járni és jól le is ritkítottam, évente 3x megyek csak. Most 16.500.- Ft-ot hagytam ott, szándékom szerint, legközelebb csak márciusban megyek.
Pénteken itthon voltam, sütöttem 1 jó kis fasírtot, nagyon szeretem a fasírtomat. Volt, hogy betegre zabáltam magam belőle, de azóta tudom már, hogy vissza kell fogni magam, hiszen borzasztó rossz dolog éjjel szarul lenni tele gyomorral, hassal.
Szombaton is itthon voltam. Ilyen időszakom volt. Már nem tartom magam ahhoz, hogy 2naponta kimozduljak itthonról akkor is, ha nincs semmi dolgom, legalább 1 séta erejéig.
Ééés tádááám, vasárnap is itthon voltam.
Hétfőn már kimozdultam, tettem 1 kört az Újgyőrin. Ágival lett volna közös menőkénk, de, mint oly sokx, ismét lemondta.
Kedden a Pennyben voltam, megvettem a mikulás csokikat.
Szerda a varrótanfolyam napja.
Csütörtökön itthon voltam, az előző napokban sok volt a menőkém.
Pénteken Ági ismét lemondta a közös programot, így kimentem a nagyTescoba.
Szombaton itthon voltam, végeztem a szokásos szombati házimunkáimat.
És vasárnap is itthon voltam.
Látod, nem történt igazán semmi extra.
Ami most izgalomban tart, kinéztem 1 lakást, iszonyatosan szép, beleszerelmesedtem, de megmondom őszintén, nem tudom, hogy képes lennék-e megválni ettől a szar lakástól, amiben most élek. Itt élek 45. éve...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése