Borzasztó... 😄

..., most járok szilveszternél.

Szilveszterkor mostam. Rettenetes durrogtatás volt, alig bírtam elviselni. Üvöltőre felvettem a tv hangját, hogy valamennyire elnyomja a kintről jövő zajt. Alkoholt nem ittam 1 kortyot sem. Még 2020. szilveszterén ittam 1, azaz egy deci pezsgőt és emlékszem, rohadt szarul éreztem magam tőle. Nem berúgtam, áh, azért 1 deci pezsgőtől talán nem rúg be az ember, hanem kifejezetten igen rossz volt a közérzetem. Sosem bírtam a pezsgőt. István volt barátom, imádta. Biztos most is. Kartonszámra tartotta otthon a Törley édes pezsgőt, de akkor sem szerettem, ezért nekem vett Martinit, édes Martinit. Sosem voltam 1 alkoholista, meg nem is leszek az biztos.

Aztán eljött 2022. január 01. Ez szombat volt, különösebben semmi extrát nem jelentett nekem, elvégeztem a szokásos szombati házimunkáimat.

Vasárnap Vivikémnek volt, szülinapja, immár 34 éves. Hát, ő sem fiatalodik. Ami bánatom vele kapcsolatban, hogy náluk nincs gyerek és nem tudom, hogy egyáltalán még terveznek-e. Biztos jó anya lenne, de a tudatom azt mondja, hogy már neki nem kéne szülni...

Vasárnapról hétfőre éjszaka - nem tudom mitől - nagyon erős gyomorgörcsöm volt. Olyannyira, hogy hétfőn egész nap ágyban voltam.

Kedden már jól voltam, lementem a Bulgárföldre a Pennybe, a madarashoz és a háztartási boltba.

Szerdán itthon voltam és egyszer csak becsöngetett Ahmed és örömmel újságolta, hogy megvédte a diplomáját, jól sikerült neki, megdicsérték. Aranyos volt, hogy ezért becsöngetett hozzám.

Csütörtökön kijött hozzám István, a szerelőm, mert nagyon szorul a bejárati fémajtóm. Megolajozgatta, de sajnos, hamarosan újra elkezdett szorulni. Azt hiszem, tudom is, hogy miért. Az ajtó mellett vastagon elkezdett penészedni a fal, amit lefújtam Savoval, de a folyadékból jutott az ajtó felfüggesztés részére is, ami ettől talán elkezdett rozsdásodni vagy a frász tudja, hogy mit csinálni, de nem tett jót neki, az biztos. Ki kell cseréltetnem ezt az ócska ajtót is, ha itt maradok.

Péntekre időpontom volt a bankomba. Hát, mit is mondjak? A "befektetésem" nem hoz semmit, talán kitermeli a számlavezetési díjat, mondom talán. Meg sem merem nézni... Mivel még nincs féléves a lekötés, ezért nekem kéne fizetnem azért, hogy megszüntessem. Ha-ha. Inkább kínomban "nevetek". Szóval, úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a félév leteltét, utána megszüntethetem, úgymond büntetlenül. Ezen a napon még henteshez mentem, kaját vettem a Centrumban és vettem magamnak 1 szép új, téli Rieker cipőt, ezt kértem a gyerekektől névnapomra, illetve, hogy járuljanak hozzá, amennyivel gondolják.

Szombaton Lackóék házában elszállt a fűtés, elvitték tőlem az elektromos konvektoromat, az elég jó, jól lehet vele fűteni, csak a villanyórát pörgeti, mint az állat, erre fel is hívtam a figyelmüket.

Vasárnap itthon voltam, semmi különös nem volt.

Hétfőn Tescoba mentünk Adával, a láncreakciós kuponokat használtuk ki. Ő 13 ezerért vásárolt, én 10 ezerért.

Innen folytatom...

Utálom az ünnepeket

Még december 23-ra (csütörtök) visszatérek 1 mondat erejéig. Éjjel, olyan 3/4 12 körül, mikor a gyerekeim már nem voltak a Messengeren, írtam nekik a csoportunkban és kértem őket, hogy ne hívjanak engem másnap és boldog karácsonyt kívántam nekik. Abban a lelkiállapotban, amiben voltam rohadt szar lett volna, hogy ők, akik jól érzik magukat, én meg itthon egyedül magányosan, és boldog karácsonyt kívánnak nekem. Mi a faxomtól lett volna nekem boldog a karácsony, tessék mondani? Aztán közben kiderült, hogy a másik nagyi ott volt a fiaméknál az exemmel együtt, de ezt nagyon titokban kellett tartani előttem. Mintha hülye gyerek lennék. A szomszédasszony kérdezte a nászasszonyt, így derült ki, persze, mi - én sejtettük a dolgokat. A nászasszony - mint utóbb kiderült - elmondta a menyemnek, hogy mit beszélt a szomszédasszonyommal. A menyem összeszidta az anyját, hogy nem kellett volna elmondani, merthogy a szomszédasszony és én jóban vagyunk. Na, erre a nászasszony visszahívta a szomszédasszonyt, elmondta azt is, hogy a menyem mit mondott neki és kérte, hogy ne mondja el nekem, amit beszéltek😄😄😄. Hát, remélem érthető, amit leírtam. Igaz, hogy idetettem a röhögő fejeket, de igazából ez nekem nagyon szomorú.

Nem is hívtak a gyerekeim másnap, 24-én, pénteken. De, Viviék beállítottak hozzám este olyan - nem is tudom - fél 7 körül, itt töltöttek kemény fél órát. Sztem az apjukat - az exemet - hozták Lackóékhoz. A nászasszony arra is célzott, hogy az exem Viviéknél is volt karácsonykor, de ez nem derült ki. Vivi engem még az életben nem hívott, hogy töltsek velük 1 karácsonyt. Sztem nem is fog hívni... Vivitől kérdeztem a Messengeren, hogy ők hozták-e az apját, de nem válaszolt, elsiklott a kérdés mellett, én meg nem firtattam tovább.

Túl lettem 24-én, másnap 25-én, szombaton kib@szott sokat dolgoztam, mert másnapra vártam a gyerekeket, heten voltunk összesen.

26-án, vasárnap kérdeztem a gyerekeket, hogy feltették-e a fára a szép díszeket, amiket tőlem kaptak. Emese "elszólta" magát, hogy igen, nagyapa is megismerte őket... 

Karácsonyra Viviéktől kaptam 1 okos karkötőt, Lackóéktól 1 világítós klaviatúrát, ezen gépelek most is, nagyon jó! Ettől jobban nem akarom részletezni ezt a karácsonyt, elegem volt belőle, ha rajtam múlna eltörölném.

27-én, hétfőn majdnem az egész napom ráment a lakás általam megszokott rendjének visszaállítására. Iszonyat sokat pakoltam, takarítottam, lefagyasztottam a maradékokat és még mostam is.

Másnap kedden megírtam az öcsémnek a nyilatkozatot, mely szerint, ha ad még nekem 1 bizonyos összeget, akkor többé nem élek semmilyen követeléssel felé az örökséggel kapcsolatban, ezt ő kérte tőlem. Elmentem kinyomtattatni itt a közelben, majd feladtam a postán az öcsém régi-új családja, fogorvos Ági nevére, címére, az öcsém lakcíme ismeretlen volt számomra.

Szerdán madarashoz mentem.

Csütörtökön itthon voltam, Adával beszéltünk telefonon majdnem 3 órát.

Pénteken eljött szilveszter napja, innen folytatom.