Még december 23-ra (csütörtök) visszatérek 1 mondat erejéig. Éjjel, olyan 3/4 12 körül, mikor a gyerekeim már nem voltak a Messengeren, írtam nekik a csoportunkban és kértem őket, hogy ne hívjanak engem másnap és boldog karácsonyt kívántam nekik. Abban a lelkiállapotban, amiben voltam rohadt szar lett volna, hogy ők, akik jól érzik magukat, én meg itthon egyedül magányosan, és boldog karácsonyt kívánnak nekem. Mi a faxomtól lett volna nekem boldog a karácsony, tessék mondani? Aztán közben kiderült, hogy a másik nagyi ott volt a fiaméknál az exemmel együtt, de ezt nagyon titokban kellett tartani előttem. Mintha hülye gyerek lennék. A szomszédasszony kérdezte a nászasszonyt, így derült ki, persze, mi - én sejtettük a dolgokat. A nászasszony - mint utóbb kiderült - elmondta a menyemnek, hogy mit beszélt a szomszédasszonyommal. A menyem összeszidta az anyját, hogy nem kellett volna elmondani, merthogy a szomszédasszony és én jóban vagyunk. Na, erre a nászasszony visszahívta a szomszédasszonyt, elmondta azt is, hogy a menyem mit mondott neki és kérte, hogy ne mondja el nekem, amit beszéltek😄😄😄. Hát, remélem érthető, amit leírtam. Igaz, hogy idetettem a röhögő fejeket, de igazából ez nekem nagyon szomorú.
Nem is hívtak a gyerekeim másnap, 24-én, pénteken. De, Viviék beállítottak hozzám este olyan - nem is tudom - fél 7 körül, itt töltöttek kemény fél órát. Sztem az apjukat - az exemet - hozták Lackóékhoz. A nászasszony arra is célzott, hogy az exem Viviéknél is volt karácsonykor, de ez nem derült ki. Vivi engem még az életben nem hívott, hogy töltsek velük 1 karácsonyt. Sztem nem is fog hívni... Vivitől kérdeztem a Messengeren, hogy ők hozták-e az apját, de nem válaszolt, elsiklott a kérdés mellett, én meg nem firtattam tovább.
Túl lettem 24-én, másnap 25-én, szombaton kib@szott sokat dolgoztam, mert másnapra vártam a gyerekeket, heten voltunk összesen.
26-án, vasárnap kérdeztem a gyerekeket, hogy feltették-e a fára a szép díszeket, amiket tőlem kaptak. Emese "elszólta" magát, hogy igen, nagyapa is megismerte őket...
Karácsonyra Viviéktől kaptam 1 okos karkötőt, Lackóéktól 1 világítós klaviatúrát, ezen gépelek most is, nagyon jó! Ettől jobban nem akarom részletezni ezt a karácsonyt, elegem volt belőle, ha rajtam múlna eltörölném.
27-én, hétfőn majdnem az egész napom ráment a lakás általam megszokott rendjének visszaállítására. Iszonyat sokat pakoltam, takarítottam, lefagyasztottam a maradékokat és még mostam is.
Másnap kedden megírtam az öcsémnek a nyilatkozatot, mely szerint, ha ad még nekem 1 bizonyos összeget, akkor többé nem élek semmilyen követeléssel felé az örökséggel kapcsolatban, ezt ő kérte tőlem. Elmentem kinyomtattatni itt a közelben, majd feladtam a postán az öcsém régi-új családja, fogorvos Ági nevére, címére, az öcsém lakcíme ismeretlen volt számomra.
Szerdán madarashoz mentem.
Csütörtökön itthon voltam, Adával beszéltünk telefonon majdnem 3 órát.
Pénteken eljött szilveszter napja, innen folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése