Az utóbbi időben...

... marhára nem tudom beosztani az időmet. Minden elúszik, nagyon sok a heti elfoglaltságom rendszeresen, ami visz mindent. Elmaradtam az itthoni elvégzendő dolgaimmal. Elmaradtam a bejegyzéseimmel is, több, mint 1 hónappal vagyok lemaradva, elmaradva.

Még márc. 12-én vasárnap mentünk Viviékhez. Arról volt szó, hogy 9 - fél 10 között indulunk. Felkeltem jó korán, hogy időben elkészüljek, ha vmi csoda folytán elindulunk időben. Nem történt csoda. 9-re elkészültem, de, mikor még 10-re sem voltak itt értem, akkor már felhívtam Lackóékat, mert ők semmit nem jeleztek, hogy mire számítsak indulás terén. Emese vette a telefont, megkérdezte az apját, mire az volt a válasz, hogy lassan indulnak. Ideértek hozzám fél 11 után --- mondjuk 9 óra helyett.  Viviéknél nagyon jó volt, jól éreztük magunkat, ebéd után sétáltunk egyet a tárnoki tó körül.

Teknős napozott. Nem nagy, inkább kicsi.

Mi

Csillogó napsugarak táncolnak a tavon. Nagyon szép volt.

Tőkés réce pár

Nyári ludak. Sajnos, a balra lévőnek törött a szárnya😢

Kata este nagyon  korán haza akart indulni, már 6-kor és majdnem du. 1 óra volt, hogy odaértünk. Alig voltunk pár órát Viviéknél. Merthogy Kata anyjánál volt az egyik kutya és, hogy ne későn menjenek érte. Hát, mondtam, hogy már nem kisgyerek Kati nagyi, hogy ne lehetne 9-kor vagy később felmenni a kutyáért, így aztán 7-kor indultunk haza és olyan 1/4 10-kor szálltam ki az autóból. Én ültem elöl, végig beszélgettem Lackóval oda és vissza is. Hazafelé szóba került a délelőtti késői indulás, amire azt válaszolta, illetve röviden lezárta: inkább hagyjuk...

Hétfőn Adával találkoztam a belvárosban, már nem emlékszem miért...

Kedden itthon voltam.

Szerdán is itthon voltam, nagyon vacak idő volt.

Csütörtökre mindenféle értékes dolgok felvásárlását hirdették az egyik helyi szállodába, ahova el is mentem. Még vmikor régen apu talált arany fogakat, amiket nekem adott és kifejezetten ez is benne volt a hirdetésben, így elvittem. Nagyon meg akartam szabadulni tőle, gondoltam is, bármennyiért odaadom. Kaptam értük 65 ezer forintot😃. Még otthagytam 1 borostyán nyakláncot, anyué volt valaha, még a '60-as években apu hozta neki a Szojuzból, ahogy apu emlegette az akkori Szovjetuniót. Adtak a láncért még plusz 5 ezer forintot. Nem bánom, mert sosem hordtam.

Pénteken kimentem a nagyTescoba, egyre több pénzt hagyok ott 1-1 nagyobb bevásárlásnál..., lassan megszokom. Korábban nem túl gyakran költöttem 10 ezer forint fölött, most 12 ezret hagytam ott.

Szombaton itthon voltam. Szokásos szombati munkáimat végeztem és még kipróbáltam, hogy milyen a mikrót ecetes vízzel kitisztítani. Semmi különös. Igazából nem fehér a belseje, mint az előzőé, ezért nem is látom, hogy mennyire koszos vagy tiszta. Mindegy, kitisztítottam.

Vasárnap reggelre megbetegedtem, megfáztam. Ha jól emlékszem, ágyban maradtam.

Hétfőn kicsit jobban voltam, de fájt a fogam. Táncolni sem tudtam menni.

Kedden itthon voltam, a fogam már nem fájt.

Szerdán még mindig taknyoltam, de csináltam 1 nagy bevásárló túrát. Lementem az Újgyőrire, ott a 100-asba, postára, gyógyszertárba és DM-be. Hazafelé még a Pennybe.

Csütörtökön megint szarul voltam, nem mentem sehova, feküdtem ágyban, pizsamában egész nap.

Pénteken megismétlődött az előző nap. Kérésemre Kata hozott nekem 1 köpködős Covid tesztet, elég gusztustalan. Megcsináltam, negatív lett.

Szombaton felkeltem, felöltöztem, pár apró munkát végeztem, mert azért még nem voltam a topon.

Vasárnap feljött 1 volt gimis osztálytársnőm, Zsuzsi, odaadtam neki Bonikám régi rámpáját, amin fel tudott menni az ágyra, amikor már öreg volt. Zsuzsinak is már öreg a kutyusa, kissé kövér is , rövid lábú tacsi, kell neki a rámpa. Azt mondja, hogy használja a kutyus, mert beszéltünk róla azóta.

Innen folytatom.